Van esély a brutális állami terrorral szemben is!

igor janke erőd

Igor Janke visszaemlékezések alapján írta meg a ’80-as évek harcoló lengyel ellenállásának döbbenetes történetét. A Harcoló Szolidaritás sokkal keményebb volt annál, mint amit eddig képzeltünk! Nyomdáikat nem lehetett felszámolni, s ha a helyet úgy hozta, még a titkosszolgálatokat is lehallgatták. Éppen ezért szenzációs hír, hogy Kornel Morawiecki, a Harcoló Szolidaritás egykori vezetője, a Lengyel Köztársaság Szejmjének korelnöke is Budapestre érkezik. Addig is nálunk beleolvashatsz az Erőd című kötetbe:

Az SB-tiszt egy doboz gyufát helyez a tizennyolc éves fiú fejére. Felhúzza a pisztolyt, kibiztosítja, meghúzza a ravaszt. Az ütőszeg rideg csattanása hallatszik.

– Ó, bassza meg, nem töltöttem meg. Na, mi van, te szemét?! – ordított.

– Takarodj! – kiáltotta a kihallgatott fiú.

„Nem mutathattad, hogy félsz, mert az volt a céljuk, hogy megtörjenek” – emlékszik vissza. Kilenc órán keresztül vallatták a fiatal nyomdászt, Mariusz Mieszkalskit, de tartotta magát a földalatti tevékenység szabályaihoz, és megtagadta a vallomástételt. 1985. június vége volt. Két csapat is kihallgatta.

– Kivel dolgozol? Honnan van papírod, kapcsolataid? – nevekkel dobálóztak. Szerették volna elhitetni vele, hogy mindent tudnak róluk. Fenyegették is. – Soha nem találsz munkát. Munkásszállón laksz életed végéig. Három évig rohadsz a sitten. És tudod, mit csinálnak a bűnözők a politikai foglyokkal? Seggbe kúrják őket, kislányt csinálnak belőlük, életed végéig vesztes leszel. – De Mieszkalski következetesen tagadott. Kitartott.

Mindenki félt az ilyen helyzetektől. Tudták, hogy benne van a pakliban. „Vajon kibírom-e?” – ezen mindenki elgondolkodott.

meghívó_Erőd

A már elhunyt Antoni Ferenc számos fiatalt oktatott a konspiráció alapelveire a Harcoló Szolidaritásban. Maga építette ki a terjesztőhálózatot, és részt vett a legtöbb tüntetésen is.

„Ha elkapnak, akkor vizsgázunk – ismételte. – Most viszed a szamizdatot, és hős vagy, de majd akkor teszel igazi vizsgát, amikor elkezdik kitépkedni a körmöd, vagy rád kapcsolják az áramot, és megkínoznak.” Amikor mindezt a maga kellemes hangján fejtegette, a fiatal srácoknak végigfutott a hátukon a hideg. Az egyikük Artur Pietrzak lengyel szakos hallgató volt. Az egész városban terítette a földalatti sajtót, és rendszeresen illegális csomagokat a Hármasvárosba. Körülbelül százötvenszer tette meg az utat.

Ferenc volt annak a csoportnak a vezetője, amelyben Artur is dolgozott. Ő volt a mentoruk, rengeteg időt szentelt arra, hogy beszélgessen a srácokkal. Sokukra volt nagy hatással. Egyrészt melegszívű, barátságos ember volt, másrészt pedig radikális aktivista. „Amikor a Hazáért kellett harcolnunk, mindent egy lapra tett fel” – emlékeznek rá a társai. Acetilénnel teli üvegekkel akarta körberakni az üzemet, ahol dolgozott. Kész volt a végsőkig harcolni. Sokszor kérdezte a fiúkat: „Mi a gyenge oldalatok? Ne feledjétek, hogy ha elkapnak, azzal még nincs vége. De egyszer majd mi kapjuk el őket, ezzel is számoljatok.” A legnehezebb helyzetekre is fölkészítette őket.

Lapozz!



Nincs hozzászólás

Írd le a véleményed!