Bartók szerelmi csalódásai visszaköszönnek színpadi műveiben

Bartok-Bela-Ditta1

A Pannon Filharmonikusok a miskolci Bartók Plusz Operafesztiválon egyedülálló felkérésnek tesz eleget: Bartók Béla három színpadi művét játssza el egymás után, majd A fából faragott királyfi című alkotást újra. A Bartók-maraton idején. M. Tóth Géza rendezői koncepciója végigvezeti a nézőt Bartók művein keresztül a nő és a férfi élethosszig tartó vágyakozásán, hogy megtalálja a másikat, a másikban önmagát.

Balázs Béla az 1910-ben megjelent A kékszakállú herceg vára című misztériumjátékát eredetileg Kodály Zoltánnak ajánlotta fel megzenésítésre, de úgy tudni, nem fogadta el, és így került Bartók Bélához, aki abban az időben mély magánéleti válságban élt.

Fotó: Archívum

Geyer Stefi – Fotó: Archívum

Nagy szerelme, a hegedűművész csodagyerek, Geyer Stefi hosszas levelezés után elutasította. 26 évesen látta meg először egy koncerten az akkor 18 éves lányt, majd többször találkoztak a Zeneakadémián, ahol Bartók tanított. Viszonzatlan szerelmét idézi meg a Két portré című zenekari mű, illetve a Geyer Stefinek dedikált posztumusz hegedűverseny.

Kovács Sándor, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Zenetudományi Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára a Librarius.hu kérdésére elmondta, hogy a csalódott Bartók gyötrődött, a Zeneakadémián elért sikerei után a házasságba menekült, 1909-ben elvette magántanítványát, Ziegler Mártát. Úgy tűnt, rendeződött a magánélete, de benne maradt a korábbi csalódása, foglalkoztatta a férfi és a nő szerelmi kapcsolata, a mindenkit érdeklő és érintő kérdés: megtalálja-e a másikat, illetve a másikban önmagát? Éppen kapóra jött Balázs Béla darabja, amely egy népies köntösbe öltöztette a kékszakállú herceg történetét. Ez nagyon szimpatikus volt Bartóknak, így 1911-ben megírta a zeneművet, és a zongorakivonattal jelentkezett is a Lipótvárosi Kaszinó pályázatára, de elutasították, sőt, a Rózsavölgyi Kiadó pályázatán is sikertelenül szerepelt, „játszhatatlannak” minősítették a partitúrát. Volt még egy próbálkozása a mű kapcsán, de az Operaház sem látott benne fantáziát. Kudarcai lelombozták, Kodály állt mellé, akivel a kortárs zene propagálásra egy Új Magyar Zeneegylet létrehozásán fáradoztak, ám nem találtak támogatóra, közönségre.

1913 egyébként is a botrányok éve volt az európai zenetörténetben, a közönség az elmúlt század nagy zeneszerzőinek alkotásaira szavazott, elutasítva a kortársakat. Némi változást hozott az első világháború, majd gróf Bánffy Miklós második igazgatói megbízatása, a modern, avantgárd irányzatok felé való nyitottsága. Az erdélyi arisztokrata már korábban felkérte Bartókot egy táncjáték megírására, de közbeszólt a háború. A zeneszerző kötelező feladatként tekintett A fából faragott királyfira, de azt remélte, ha megírja az egyfelvonásos darabot, az Operaház majd együtt fogja játszani A kékszakállúval. Így is történt. 1917-ben sikerrel mutatták be A fából faragott királyfi című darabot, rá egy évre pedig A kékszakállú herceg várát is láthatta a főváros közönség.

Bartók elégedett volt, fényes pillanat volt az életében.

Nem sokkal később napvilágot látott egy újabb színpadi mű terve, Bródy Sándort kérték fel, hogy kifejezetten Bartók számára írjon egy darabot, de nem készült el, amelynek kimondottan örült a zeneszerző, mert már akkor a kezében volt Lengyel Menyhért pantomimjátéka, amelynek eredetijét a Szergej Pavlovics Gyagilev vezette orosz balett adta elő 1912-ben. Ismét rátalált kedvelt témájára, a férfi-nő szerelmi kapcsolatra, még ha A csodálatos mandarinban nyersebb is a megfogalmazás.

Bartók A csodálatos mandarinról:

Pokoli muzsika lesz, ha sikerül, az eleje… rettenetes zsivaj, csörömpölés, csörtetés, tülkölés; egy világváros utcai forgatagából vezetem be a hallgatót az apache-tanyára.

A komponálást 1918 őszén kezdte el. Kovács Sándor megemlítette azt a fekete zsebkönyvet, amelybe a zeneszerző lejegyezte a zongorakivonatot. Látszik, hogy az ihlet lázában dolgozott, folyamatosan írt, nagyon kevés javítás található benne. 1919 májusára befejezte a zongorára írt zenei művet, volt is egy házi bemutató Thomán István, korábbi zongoratanára házában, ám a hangszereléssel csak 1924-re végzett. Úgy érezte, a hangvétel miatt elutasítja majd az Operaház, ezért többször leállt a munkával, közben változás történt a szerelmi életében is. 1921-ben ismerkedett meg tanítványával, Pásztory Dittával, akit 1923-ban vett el, fiuk 1924-ben született.

Második feleségével, Pásztory Dittával (Fotó: Archívum)

Második feleségével, Pásztory Dittával (Fotó: Archívum)

Bartók Bélához kérte magát, aki rögtön a 2. akadémiai osztályba vette föl. Csak egy évig volt a Zeneakadémia hallgatója, mivel 1923-ban Bartók felesége lett, s a tanulmányok otthon folytatódtak.

Pantomimját Kölnben mutatták be 1926. november 27-én, ám betiltották erkölcstelennek titulálva. Itthon 1945. december 9-én volt a bemutatója a Főváros Dalszínházban, amelyet már nem élhetett meg Bartók Béla, 1945. szeptember 26-án hunyt el.

A legszemélyesebb műve volt A csodálatos mandarin…

… amelyet 1945-ben a Szabad Nép kritikája miatt levettek a műsorról, majd 1956 hozott némi enyhülést, teret engedve a kortárs műveknek – avat be a részletekbe Kovács Sándor, akinek a merészsége miatt az egyik kedvenc műve éppen a Mandarin.

Bartók nagyon jól átgondolta, mi történik majd a színpadon. A cseleszta szerepeltetése sem véletlen, akkor szólal meg, amikor a szövegben Mandarin feltekint, ő van a középpontban. A többi hangszerelési effekt is jelzésértékű a darabban.

A táncjátékból egyébként Bartók zenekari szvitet készített, ennek zenéje a hajszáig követi nyomon a történetet, ezt 1928-ban hallhatta először a közönség a Budapesti Filharmonikusok közreműködésével.

A Pannon Filharmonikusok (Forrás: pfz.hu)

A Pannon Filharmonikusok (Forrás: pfz.hu)

Bartók-maraton Miskolcon

A Pannon Filharmonikusokkal

2016. június 11. 17:00

Miskolci Jégcsarnok

Műsoron:

Bartók Béla:

A fából faragott királyfi

A csodálatos mandarin – szvit

A kékszakállú herceg vára

A fából faragott királyfi

Vezényel: Okszana Lyniv

Rendező: M. Tóth Géza

Díszlet- és jelmeztervező: Zeke Edit

Koreográfus: Kozma Attila

Bartók szerint megváltást ebben a világban csak a szerelem adhat. De lehetségesnek tartotta-e az egymásra találást? Hiszünk-e abban, hogy nő és férfi képes egymás társa lenni? M. Tóth Géza rendezésében a legjelentősebb fiatal tehetségek és a szakma doyenjei keresik a választ Bartók Béla három színpadi művének előadásával.



Nincs hozzászólás

Írd le a véleményed!