Gerendás Péter: Óriási szerencsém volt az édesapámmal

gerendás

Ha nem zenével foglalkoznék, hanem például hentes lennék, és együtt vágnánk a húst a gyerekekkel, valószínűleg akkor is nagyon örülnék, hogy továbbadtam valamit.

Május 7-én a Pannon Filharmonikusok Fekete-Kovács Kornél vezetésével előadják Gerendás Péterrel az énekes-gitáros Apák könyve című lemezének anyagát a pécsi Kodály Központban. A Vámos Miklós-regény ihlette zenei anyag előtt egy egész délutános program várja a pécsieket, lesz filmvetítés és portrébeszélgetés is, a pontos program itt található. Az Apák könyve című lemezről és a koncertről Gerendás Pétert kérdeztük.

Május 7-én az Apák könyve című dalciklus kap szimfonikus hangszerelést Pécsett. Milyen előzményei voltak ennek a koncertnek? 

A dolog oda nyúlik vissza, hogy 2005-ben megjelent egy lemezem, ami az Apák könyve című Vámos Miklós-regény alapján készült. Költők írták meg az apa-gyermek viszonnyal kapcsolatos élményeiket, ezeket a verseket és szövegeket zenésítettem meg, így jött létre ez az Apák könyve című nagylemez. Nemrég pedig megkeresett a Pannon Filharmonikusok igazgatója, hogy Apák napja alkalmából áthangszerelnék ezt a zenei anyagot nagyzenekarra Fekete-Kovács Kornél vezetésével. Nagyon örültem ennek, mert Fekete-Kovács Kornéllal már korábban is dolgoztunk együtt: fantasztikus szakembernek tartom, és tudtam, hogy jó kezekben lesznek a dalok.

Mi volt az, ami ennyire megfogta Vámos Miklós regényében?

Vámos Miklós egy család történetét írta meg több száz évre visszamenően, és óriási hatást tett rám ez a regény, amire az elmúlt években nem is igazán volt példa. A lemez ötlete egyébként Tóth Csaba barátomtól jött, egyszer épp erről a közös olvasmányélményünkről beszélgettünk, és akkor dobta be az ötletet, hogy milyen jó lenne ebből nagylemezt készíteni.

Vámos Miklós hogyan fogadta ezt a lemezt?

Ahogy emlékszem, nagyon örült neki. Rangos szövegírók írták a lemez szövegeit (Faludy György, Bereményi Géza, Karafiáth Orsolya, Fodor Ákos, Bródy János, Nemes István, Fábri Péter, Fekete György, Sztevanovity Dusán, Horváth Attila), mert fontosnak tartottam, hogy több nézőpont is jelen legyen, hiszem mindenkinek más az apjához való viszonya. Nekem óriási szerencsém volt, mert szép családba születtem, a szüleim szerették és tisztelték egymást, nekem pedig nagyon jó viszonyom volt az édesapámmal. Az elkészült szövegek alapján viszont azt láttam, hogy nem volt mindenki ilyen szerencsés; volt, aki mindössze ötször látta az édesapját életében. Furcsa is nekem ezeket a sorokat énekelni, hiszen az én élményeim ezzel ellentétesek.

De ha jól sejtem, ez nem okoz problémát a színpadon.

A színész is minden este felmegy a színpadra, és más bőrébe bújik. Amikor dalokat énekel az ember, akkor is a legkülönbözőbb sorsokat kell megénekelnie: ez nem mindig igazodik a saját élményeimhez, de ez cseppet sem okoz gondot.

Kilenc gyermek édesapja. Milyen viszonyban van a gyermekeivel?

Szeretném azt a törődést és szeretetet továbbvinni, amit én is kaptam. Igyekszem minél több időt tölteni a gyerekeimmel, ami lelkiismeret-furdalás nélkül nehezen megy, mert gyakran érzem a nagy számok törvénye miatt, hogy lehetetlen ugyanannyi időt lenni mindegyikükkel.

Zenélni és fellépni is szoktak együtt. Annak milyen szerepe van ebben a kapcsolatban?

Az egy egészen különleges élmény, szabályosan együtt dobban a szívünk ilyenkor. Ha nem zenével foglalkoznék, hanem például hentes lennék, és együtt vágnánk a húst a gyerekekkel, valószínűleg akkor is nagyon örülnék, hogy továbbadtam valamit. De amikor zenélünk, az valami egészen más, és nagyon nehéz összehasonlítani más mesterségekkel. Zenélni önmagában is emelkedett állapot, és az egy nagyon különleges élmény, amikor másokkal összefonódsz a színpadon. Ha az ember ráadásul a saját gyermekeivel zenél együtt, az még intenzívebb élmény.

Kellett őket terelni a zenélés felé, vagy természetes volt nekik?

Ők ebbe születtek bele, kicsi koruk óta ezt látták: a papa próbálni indul, a papa gitározik, a papa megy fellépni.  Valahogy teljesen természetes módon alakult ki, hogy ők is zenélni kezdjenek, pedig volt olyan gyermekem is, aki kicsit későn kapott észbe (nevet).

Sokan panaszkodnak, hogy zenészként nehéz elég időt a családdal lenni. Önnek sikerült áthidalnia ezt a problémát?

Biztos vagyok benne, hogy több időt töltök a családommal, mintha civil foglalkozásom lenne. Gyakran van, hogy akkor megyek el, amikor már alszanak, és akkor jövök haza, amikor még nem keltek fel, emiatt napközben több időt együtt tudunk lenni, mintha irodában dolgoznék. Persze az én esetemben a hétvégék általában kiesnek a fellépések miatt, ami másnál nem így van. Ettől függetlenül azt gondolom, hogy a mi esetünkben még így is jobb a „statisztika”, de ehhez fontos az is, hogy az ember tegyen azért, hogy amikor együtt lehet a családjával, akkor ne legyen semmi se fontosabb.

Részletes program és jegyvásárlás itt.



Nincs hozzászólás

Írd le a véleményed!