Bíróságra vitték a rendezőt, mert élőben szeretkeztek a filmjében

az-érzékek-birodalma

Az érzékek birodalma (1976)

Japánul: Ai no korída, Franciául: L`Empire des sens, Angolul: In the Realm of the Senses, Rendezte: Nagisa Oshima

Írta: Ferber Katalin

Annak ellenére, hogy a film négy évtizede készült, s rendezője, Oshima már nincs közöttünk, Az érzékek birodalma szinte semmit sem veszített eredeti szépségéből.

A film története a valóságból merített, Tokióban megtörtént esetet dolgozott fel a rendező. (A prostituált, akiről a film szól, és akit el is ítélt annak idején egy tokiói bíróság, börtönbüntetése után Franciaországba emigrált.)

Szada a volt prostituált egy szállodában dolgozik, mint szobalány. A szálloda tulajdonosa, Kicsizó, észreveszi az új lányt, megtetszik neki, s mindkettőjük számára elemi erejű testi vonzalom jön létre köztük. Ez nemcsak szerelem, hanem a görög mitológiából jól ismert Eros, azaz test és lélek teljes összhangja. A férfi természetesen nős, de Szadáért elhagyja feleségét. A film mindvégig Szada és Kicsizó szeretkezéseit mutatja, méghozzá a valóságban, ugyanis a két főszereplő nem csupán játssza mindezt, hanem teszi is a kamera előtt. Egymás testének felfedezésével teremtenek, finoman szólva rendhagyó viszonyt, melynek rezdüléseit másfél órán át nézhetjük. Természetesen a japán cenzúra miatt Oshima a filmet nem is tudta befejezni saját hazájában, így át kellett vinnie a még vágatlan, nyers kópiát Franciaországba, s a film, mint francia film készült el.

empire-des-sens-screenshot4

Szada és Kicsizó környezete, hiszen a harmincas években vagyunk, sokmindent elárul a korról is, de elsősorban a gésák és prostituáltak világáról. A szerelmespár egyik szeretkezését például nemcsak erőszakkal végignézeti a többi prostituált a legfiatalabb új lánnyal, de a szüzességét is elveszik a kolléganők, mondván, idejében meg kell tanulnia a szakmát, hogy a vendégeket megfelelően szórakoztatni tudja.

Lehet, hogy keveseknek tűnik fel, hogy a prostituáltak világában, legalábbis Japánban, mennyire lényegtelen, vajon az örömszerzés azonos neműek vagy férfi és nő között történik. Nem véletlen ugyanis a film első jelenete, ahol az új szobalány mellé egy másik fekszik, s ajánlatot tesz neki. Szadának azonban nem nő kell, hanem férfi. Kicsizóval viharosan kibontakozó viszonya mindkettőjüket egy másik világba sodorja.

Szada ugyanis nem pusztán birtokolni akarja a férfit, szerelmét Kicsizót, de igazán egyesülni akar vele, s ez nem megy másként, csak a halállal. Úgy öli meg a férfit, hogy neki közben orgazmusa legyen, majd a férfi nemi szervét levágja, hogy örökre az övé lehessen.

A film nemcsak Tokióban, de Angliától Amerikáig mindenütt visszatetszést keltett, és bemutatását, amennyire lehetett, korlátozták.

Másfél évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy a film vágás, takarás nélkül bemutatásra kerülhessen Európa legtöbb országában és az USA-ban.

Japánban ma sincs a nagyközönség számára hozzáférhető cenzúrázatlan kópia.

Oshimának bíróság előtt kellett megmagyaráznia, miért forgatott filmet a szexuális aktusról, meztelen testekkel, hiszen ez „obszcén”. Oshima válasza azonban erre az volt, hogy ami rejtett, az az igazán obszcén, ami valóságosan jelenik meg a filmvásznon, az nem az.

A film egyszerre szenvedélyes és dermesztő, vagyis tragikus. Ez volt Oshima első olyan filmje, melyben a szerelem tragédiáját elevenítette fel, a két test, két lélek eggyé olvadásának szomorú lehetetlenségét. A filmet, úgy sejtem, ma is szereti az, aki megnézi, hiszen a világ bármely táján élnek emberek, akik jól ismerik a fizikai és lelki szimbiózis lehetetlenségét.

E film látszólag a rendező csúfos kudarcával, bírósági meghurcolásával, s a korabeli japán (és nyugati) sajtó megbotránkozásával végződött.

Oshima azonban alig két évvel később elkészítette e film „párját”, A szenvedély birodalmát (1978), mely szintén egy szerelem tragédiába torkolló története. Ezzel a filmmel viszont Oshima elnyerte a cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál legjobb rendezőnek ítélt díját. A két film közötti különbség csak a kifejezés és megjelenítés módja, mert a történet szinte ugyanaz. Házasságon kívüli kapcsolat, melyből szerelem lesz. Az utóbbi filmben, A szenvedély birodalmában azonban nincsenek explicit közösülések. Van azonban benne gyilkosság, s a szerelmespár mindent „feloldó” kivégzése.

A szerelem vagy így, vagy úgy, de mindenképp elnyeri méltó büntetését, halljuk a kimondatlan végszót. Mindez azonban rég volt, ma már biztosan másként van. Én legalábbis ebben reménykedem.



1 hozzászólás

Írd le a véleményed!

Új hozzászólás