Ahogy arról mi is hírt adtunk, március 15-én a Saul fia három alkotóját, Erdély Mátyás operatőrt, Nemes Jeles László filmrendezőt és Röhrig Gézát, az Oscar-díjat nyert magyar alkotás főszereplőjét is Kossuth-díjjal tüntették ki. Nemes Jeles László és Röhrig Géza a díjátadó után megjelent a Kossuth téren tartott tanártüntetésen is. Salamon András Balázs Béla-díjas filmrendező kedd éjszaka tette közzé Facebook-oldalán a következő bejegyzést a Saul fia és a Kossuth-díj kapcsán:
Szokták mondani, hogy a díjakat nem kapják, hanem adják. A Saul fia esetében sincs ez másképp. Igaz ugyan, hogy az ideiglenesen hazánkban állomásozó Fidesz-kormány megpróbálja összenyálazni a tőlük teljesen függetlenül világsikert arató és amúgy csodálatos filmet, de mocskos kezeikkel, ideges nyelvcsapásaikkal, riadt hajbókolásukkal nem tudnak nyomot hagyni ezen a különleges alkotáson. Előbb kerülnek a felejtés, vagy a börtön homályába, mintsem ennek a filmnek a hatása elmúlna. Nincs közük a Saul fia tisztaságához és tehetségéhez. Emiatt is teljesen közömbös, hogy a Kossuth-díj átvételekor a három alkotó épp kikkel fogott kezet. Érdektelen, hogy ezeknek a fadobozoknak az átadására a ceremónia mester kiket jelölt ki. Orbán valódi személyisége például nem kapott itt teret. Pontosan tudta, kik kapják a díjakat, mégsem mondta nekik, mint délelőtt milliók füle hallatára, hogy „a hangoskodóknak gazdaállatok híján meg vannak számlálva a napjaik”. Tehát nem Orbántól, hanem a jelképes, mindenkori kormánytól vették át ezek az ifjak a díjat. Éppen ezért az is teljesen mindegy, hogy hónuk alatt a dobozzal kimentek, vagy nem mentek ki a térre. Nem látok ebben ellentmondást. A mai nap sokkal jelentősebb gesztusa éppenséggel az volt, hogy több ezer ember szótlanul, vagy éppen tapsikolva hallgatta, amint egy rozzant egészségű, züllött lelkű, totyorgó vénember tetűnek, parazitának nevezett több millió embert.
A nyitókép forrása: Várnai Ákos
Korábban írtuk:
„Szokták mondani, hogy a díjakat nem kapják, hanem adják…. ” Véleményem szerint nem kellet volna átvenni. Utána ócsárolni, finoman szólva, nem elegáns.
Természetesen: nem kellett volna.
Milyen bátornak tetszik lenni az ismeretlenség homályából! Kapott már két hatalmas pofont az édesanyukájától? Vagy esetleg egy markos zsidó katonától?