+ Képzőművészet

Bukta Imre Falusi second hand-ben utazik

second hand

Mondják, a sznobok nem járnak second hand (használt ruha) üzletekbe. Mondják, és mégis járnak, azért sznobok. A second hand általánosan elterjedt a világfaluban – Deák Csillag és Kölüs Lajos írt Bukta Imre kiállításáról.

  • second hand
  • second hand
  • second hand
  • second hand
  • second hand
  • second hand
  • second hand
  • second hand
  • second hand
  • second hand
  • second hand
  • second hand

Bukta Imre FALUSI SECOND HAND című kiállítása, 2016.02.17. – 2016.02.29., A38 hajó , Budapest, XI. Petőfi híd, budai hídfő  

Deák Csillag

Megfoghatatlan másodkéz

Miért Falusi second hand a kiállítás címe? Falun frissebb a levegő, magadnak termeszted a zöldséget, gyümölcsöt, tartod, hizlalod az állatokat és a szárnyasokat, műveled a földet, termeszted a repcét, a napraforgót, almát, szőlőt? Benne élsz a természetben, viseled a szélsőséges időjárást, ha jön az árvíz, ha jön a vihar és a jég, túlélni igyekszel. A falu nem a világ közepe, nem is elsődleges, inkább másod- és harmadlagos. Bukta kiállítása ezt a másodrendűség érzést és világot térképezi fel. Képein fel-feltűnnek a vallási motívumok, a jellegzetes huzalok, villanyvezetéket, biciklik, nyárfák és gyümölcsfák. A falusi second hand jelentése, hogy a városi életforma külsőségei jelennek meg, válnak mindennapossá. A városi használt, megunt életmód válik uralkodóvá, szentséggé, követővé. Hogy nem vesszük komolyan a természetet, elhanyagoljuk, nem gondozzuk a földet, ami talpunk alatt van, ami a falusi ember életkeretét adja. Pusztul az udvar, pusztul az istálló, a fészer, rozsdásodik az eke, a traktor, düledezik a kukoricagóré, a sertésól.

second hand

Falusi second hand, 2015

Mondják, a sznobok nem járnak second hand (használt ruha) üzletekbe. Mondják, és mégis járnak, azért sznobok. A second hand általánosan elterjedt a világfaluban. (A “világfalu” kifejezést McLuhan használta először bolygónkra, amit a tömeg-kommunikációs eszközök kicsiny faluvá zsugorítottak.) Bukta Faluszéli ház, 2016 képen kerítés veszi körbe a házat, zárt hellyé válik, a redőnyök is leengedve. A lombok színe eltérő, az egyik piros és fekete pöttyök virítanak a lombjai között, látszólag virulens fa, de termése fekete. A kép hátterében álló fákon nincs zöld, kéklenek, szürkén, már-már fenyegetően. Valami megszűnőben van. A Közmunkások Bukta motívumokat gyűjtenek a nádasban, 2016 című képen ott látható az elmaradhatatlan biciklis alak, talán maga Bukta Imre, a centrumban, mellette szutykos nadrágú, világító, láthatósági mellényű férfi, aki nem vágja a nádat, Bukta motívumokat se keres, zsebre dugott kézzel ácsorog, talán ő is közmunkás, csak a kép idejében nincs kedve dolgozni, még nem melegedett be a munkába, most készül, hogy neki kezd, majd. A képén a gazdag és burjánzó növényzet uralkodik, a nád nem haszontalan növény. A közmunka kényszerűség, hatékonysága kérdéses.

A falusi civil közösségek és az egyén felelősségét vetik fel Bukta képei. Messze nem környezettudatosan, energiatudatosan, egészségtudatos módon élünk falun. A falusi ember nem fél a holnaptól? Számára a jövő kiszámíthatóbb? A hagyomány stabilitása kérdőjeleződik meg Bukta képein. A falusi virágkornak vége, és kérdés, hogy volt-e valaha virágkora. Ez a hátrébb helyezettség, a kiszolgáltatottság, még ma is él, hogy felmegyek Budapestre, mintha Budapest valahol a mennyben lenne, elérhetetlen messzeségben. Falun is megjelennek a városi élet tömeghatásai. A falusi emberek viselkedését, ízlését, gondolkodását a reklámok, a média irányítja, és mindezt észrevétlenül teszi. A second hand is divat?

second hand

Falusi garázs, 2016

Hol éljünk, tehetjük fel a kérdést. Bukta is kérdez inkább, mintsem állítaná, falun jobb élni, mint városban. A kiállítás-megnyitón performansz: Bukta szkanderezik egy cigány férfival, mellettük két nő teszi ugyanezt, miközben zene és ének szól, már-már oratórium, egy-egy mondat közönség általi ismétlésével. Beleszólunk abba, amit látunk, az életünkbe? Küzdünk egymással, és nem tudjuk a megoldást. Olykor nem is akarjuk megtalálni, gyűlöljük a másik embert bőrszíne miatt. A performansz a valóságba visz bennünket, valami ma eldönthetetlen, szkanderezzünk inkább, mintsem lőjünk egymásra, másokra. Falun is lehetsz egoista, bár az igaz, hogy ott több gyerek születik, mint a városban. Ja, és többet biciklizünk, mint a városban. Falun is megjelenik a rohanás, a pörgés, a nyüzsgés, a depresszió.

A second hand kifejezés panel is, Bukta ezeket a paneleket tárja fel, hozza elénk, mutatja fel. Miként is gondolkodik a faluról, a falusi életről. Belülről láttatja, az ott élők szemüvegén keresztül nézi saját világukat. Bukta bennfentes, de mégis líraian távolságtartó tud lenni. Elárulja, hová húz a szíve, és talán azt is, hogy miért.

Kölüs Lajos

Lábak föld nélkül

second hand

A művész kalapot visel, haja rendre vágva, zakót és mellényt hord, de nem gombolja be egyiket sem. Úgy áll a kiállítás terében, mint egy farmer az ezernyolcszázas években.

Bukta egyre személyesebb, számára nincs lehetetlen, minden műve a falusi élethez kötődik. Még Isten is, még Szűz Mária is (Képek a falon, 2016). A művész kalapot visel, haja rendre vágva, zakót és mellényt hord, de nem gombolja be egyiket sem. Úgy áll a kiállítás terében, mint egy farmer az ezernyolcszázas években. Lehetne úgy fogalmazni, hogy Bukta egy öntudatos, szabad és független ember, aki falun él, történetesen művész is. Nem a falu jegyzője, nem is földbirtokos, aki szabadidejének egy részét a városban tölti. Mezőszemere neve nem szerepel a művek címei között, feltételezem, hogy a képek valóságában ott van a falu neve. Mező/Szemere. Az A38-ason nincs udvar, folyó öleli körbe az állóhajót, a természet, a város közepén, kissé távol a város zajától. Fiatalok jönnek a hajón tartandó koncertre, szintén tömeg áll össze, de ők, ha tudnak is Buktáról, most más kulturális eseményt választanak. Választanak, mert választhatnak. Ez a városlakó egyik jellemzője.

Szociografikus műveket látunk, akárha Levi Strauss sorolná jegyzeteiben az őslakos indiánok tulajdonságait, lakhelyüket, szokásaikat. Mindennapi élet tárgyi világát és környezetét térképezi fel Bukta, líraian, esendően és sok-sok szeretettel, kedvességgel. Nem hagy el semmit, ennyiben bátor és kegyetlen is tud lenni. A Két pótkocsi, 2015 nyolcas köröket ír a sárba, felsejlik a kerítés szabdalásában a limes jele, mintha két csónak követné egymást. A Mai magányos cédrus, 2016 kép kidőlt és kivágott fákat mutat. Csontváry képe még közösségi erőt képvisel, hordoz, Buktánál a pusztulás van jelen, visszatérően. A Tyúkudvar, 2016 képen az ezüstnyárfa, a ködös és szürke háttérrel még ráhajol a házra, védelmezően, de gyökértelenül. A ház kéken mállik, foszlik a vakolata, tyúkok kapirgálnak az udvaron. A barna és a szürke szín összecsapását, küzdelmét látjuk, az életet és a reménytelenséget, nincs kiút, az út lezárva, egészen az égig.

second hand

Mai magányos cédrus, 2015

A Falusi udvar, 2016 színes forgataga mintha az előző kép valóságát tagadná, itt városias az udvar, lámpával, lufival, kirakott lábazattal, kő asztallal. A rózsaszín uralta kép romantizál, ködfátyolos. Itt már nincs helye állatnak, szárnyasnak. Új falusi idill születik, megszűnik a falusi életmód, új váltja fel. Nem jobb, de nem is rosszabb, csak más. Képek a falon, 2016 festményen két férfi áll Jézus képe előtt. Kép a képben. Mellettük, mögöttük van a remény, a Megváltó. Mellérendelés, életük része, de nem Jézusra figyelnek, hanem valami vagy valaki másra. Máshova fókuszál a szemük, a tekintetük. Jézus képe olyan, mintha egy templom lenne. A biztonságot tükrözi és jelenti.

second hand

A falu karácsonyfája, 2016

A kiállítás angyali képe a Műszempilla, 2016. A zöldkendős figura, lehet nő vagy férfi is, egy-egy focilabdának tűnő forma között néz ránk, mintha kiszikkadt volna a föld, megrepedt, és nem jön az eső. A botra támaszkodó alak batyut tart kezében, talán ő a mesebeli kisfiú, kislány, akit útjára bocsátottak régen? Vagy visszatért a meséből, de már nem találta a királyt vagy a királylányt? Elkésett, vagy túlontúl idős már. Fehér gyöngysor dereng kék sáv fölött, talán egy gyertya ég a közepében, netán egy kiscsibe csipogja, éhes. Falusi garázsban ott a bicikli, a töktermés. Más semmi. Itt nincs autó. Hiányzik, vagy épp javításon van. És szintén egy emblematikus kép, a Falu karácsonyfája, 2016. A falu főutcája díszkivilágításban, két alak a biciklijét tolja át az úttesten. Minden égő világít, ez már Bécs, a Kärntnerstrasse. Ez az igazi second hand.

A Ruhaszárító, 2016 és egy városi udvart, családi házat idéz. A fák is meghajolnak, akár a kínai törpefák, idomulnak. Itt hiába van zöld, nincs termés, nem terem semmi. Itt élnek, de nem használják a földet. Szárítanak. Nem kukoricát, nem dohányt, hanem fehérneműt. A Falusi second hand, 2015 egy téli kép, két alakkal. Egy házaspárral. Tököt árulnak, és használt téli ruhákat. Kint vannak a szabadban, a ház előtt, ez már nem ócskapiac, nem is a pláza. A megélhetés egy lehetséges módja. Föld nélkül. Lábuk nem éri a földet.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Népszerűek

To Top