Háborúk, amelyekről nem akarunk tudomást venni

haláltánc

Koreografikus emlékmű elfeledett háborúknak: így lehetne leírni Salamon Eszter előadását, melyhez öt kontinens törzsi, népi és harci táncait kutatta fel. Az elmúlt 100 év azon háborúit veszi számba az előadás, melyek a nagyobb, „fontosabb” háborúk mellett szinte láthatatlanok maradtak. Kísértetháborúk olyan táncosokkal, akik maguk is a világ különböző pontjairól származnak. Sötét és felkavaró előadásban dübörög az underground történelem, a tánctörténet mozaikdarabkáit felvillantva.

Salamon Eszter az egyik nemzetközileg legelismertebb magyar koreográfus. Dolgozott Franciaországban és Németországban, ezt az előadását Hamburgban mutatták be. Néptáncos, balettes és kortárstáncos múlttal is rendelkezik, de produkciói mégsem a hagyományos értelemben vett táncelőadások. Olyan előadásokat készít, melyekben a tánc egy eszköz a nézővel való együttgondolkodáshoz, különböző témák előadó-művészeti körbejárásához. Ezúttal a történelem kimaradt fejezeteit dolgozta fel egy komplex és mély produkcióban.

haláltánc

A fotókat Ursula Kaufmann készítette

Az EMLÉKMŰ 0: kísértenek a háborúk (1913-2013) egy olyan sorozat első darabja, amely tánc és történelem kapcsolatát elemzi. A felkérést az első világháború 100 éves évfordulójára kapta, és azokkal a 1913 és 2013 közti háborúkkal foglalkozik, amelyeket a nyugati társadalmak megpróbálnak kirekeszteni a történelmi koncepciójukból, vagy nem tartották őket elég fontosnak ahhoz, hogy említést tegyenek róluk. A koreográfus olyan táncokat használt fel az előadásban, amelyek az adott konfliktusövezetek ősi, harci vagy épp népi táncai voltak, vagy azok még ma is. Két történetírás hiányosságaival szembesít így az előadás: a tánctörténetével és a 20. századi hivatalos nyugati történetíráséval.
Hogy valóban reprezentatív lehessen a produkció, Salamon Eszter nemcsak a különböző kontinensek múltjába és táncaiba ásta bele magát, hanem táncosait is eltérő régiókból válogatta össze. Magyar, kongói, portugál előadó egyaránt szerepel a stáblistán, és annak ellenére, hogy nem szülőhazájukban élnek, más-más kultúrát hoznak magukkal. Más a viszonyuk az időhöz, a zenéhez vagy a ritmushoz, mégis, ebben a produkcióban úgy szerepelnek együtt, ahogyan együtt jelennek meg a különböző területek elfeledett háborúi is.

BESZÉLGETÉS / KÖZÖNSÉGTALÁLKOZÓ

Február 19-én, pénteken az előadás után Králl Csaba tánckritikus, szakíró beszélget Salamon Eszterrel, a rendezővel (magyar nyelven). Mindenkit szeretettel várnak!

Salamonban van szusz: választékosan fogalmaz, és arra is ügyel, hogy az egymástól határozottan elkülönülő táncblokkok mindegyikének saját, önálló világa legyen.
(Králl Csaba)



Nincs hozzászólás

Írd le a véleményed!