+ Gondolat

Nyílt levél az újabb színházi botrány kapcsán

Áldozata vagy egy új színházi világnak, amelyben az elvtelenség, a gyávaság, a szolidaritás teljes hiánya lépett a szakmai tisztesség és felelősség helyére.

Tavaly még sokan meghökkentek, amikor Kiss Csabát – előzmények nélkül – eltávolították a Miskolci Nemzeti Színház éléről. Akkor interjúban próbáltunk a kulisszák mögé pillantani. Most, mint arról beszámoltunk, a nyíregyházi polgármester menesztette indoklás nélkül a Móricz Zsigmond Színház igazgatóját.

Ilyen előzmények után nem kell magyarázni, miért fordul nyílt levéllel a leváltott Schlanger Andráshoz és a szakmához Kiss Csaba
(akivel legutóbb alig egy hónapja beszélgettünk Bergmanról, Csehovról és Boris Vianról).

„Kedves András!
Mélységesen együtt érzek veled. Áldozata vagy egy új színházi világnak, amelyben az elvtelenség, a gyávaság, a szolidaritás teljes hiánya lépett a szakmai tisztesség és felelősség helyére.

Közel egy évvel ezelőtt ugyanígy ültem én is a politikai rinocéroszok és ambiciózus kollegák által ácsolt szégyenpadon. A Csizmadia Tibor által vezetett Magyar Színházi Társaság egy nyilatkozatban ítélte el az önkormányzat (indoklás nélkül) meghozott döntését. A Teátrumi Társaság (mint testület) hallgatott. Tagjai magánemberként, kollegaként felhívtak, együttérzésükről biztosítottak és elmondták, mennyire veszélyes, ha a szakmánk némán tűri, hogy az ország legnagyobb vidéki színháza éléről tárgyilagos és elfogulatlan vizsgálat nélkül, egy nap alatt fel lehet állítani az igazgatót.

Senki sincs biztonságban

– mondták, és letették a kagylót.

Most rád került a sor. Előjelek és magyarázat nélkül, első saját évadod tervezése közben. A szakmát annyira meglepte a hirtelen akció, hogy a Keszég László vezette Színházi Társaság még nem tudott reagálni, de nyilván fog. A Teátrumi pedig majd eldönti, hogy testületként vagy magánemberek, kollegák útján foglaljon állást.

Ha lenne bennünk szakmai méltóság, aláírást gyűjtenénk, tiltakoznánk és kiállnánk melletted. Azért, hogy hozzák nyilvánosságra, indokolják meg, hogy milyen alapon váltottak le. (Ezt tavaly sem tették – tehát van precedens a hallgatásra.)

Ha lenne mifelénk szolidaritás, hat színház ajánlaná fel, hogy jövőre rendezz, játssz, dolgozz náluk. (Én tavaly három meghívást kaptam egyet épp tőled, friss igazgatótól – ami nemcsak jólesett, de segített átvészelni ezt a lelkileg igen nehéz időszakot.)

Fel a fejjel, barátom! Méltatlanság, ami veled történt, de remélem, hamar túljutsz rajta.

(Egy óriási kalappal az Árgyélus c. meseopera hóvégi szegedi bemutatójához.)

…és egy utóirat a szakmának:

Tavaly kirúgásom indulatos napjaiban a miskolci művészeti tanács egyik tagja azt áhította, hogy „ne adja nekünk a bennünket folyton áldó isten, hogy ebből precedens legyen!”. Válaszom erre a levélre kísértetiesen aktuális ma is.”

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Népszerűek

To Top