Példa-képek: Sosem hallott vallomások, sosem látott sztárportrék

demcsák zsuzsa

A híres riporternő, Demcsák Zsuzsa és a fotográfus, Bali Sándor hiteles példaképek nyomába eredtek. Kezük nyomán nem sztárpletyka-könyv született, hanem minőségi válogatás: 30 híres magyar személyiség mesél élete küzdelmeiről és az útról, amely a “szegénylegénységből a királyságba”, az ismeretlenségből az ismertségbe vezette őket.

Itt 3 részletet szeretnénk bemutatni a Példa-képek című, az Athenaeum kiadónál megjelent könyvből: Demcsák Zsuzsa előszavát, amelyben többek között azt is elmeséli, hogy készült a beszélgetésekre, majd Al Ghaoui Hesna riporter, külpolitikai újságíró és Árvai Péter, a Prezi társalapító-vezérigazgatója portréját olvashatjátok.

Kedves Olvasó!

Munkamániás vagyok. Nincs ezen mit szépíteni. Évente legalább
kétezer interjút készítek, rengeteg emberrel találkozom, és sokat
dolgozom a háttérben is, nemcsak a képernyőn. Imádom a munkám,
és még jobban szeretek kérdezni! Vannak azonban olyan találkozások,
amikor erről elfeledkezem. Kiesem a riporteri szerepkörből,
és azt érzem, szeretném egész álló nap a velem szemben
ülőt hallgatni, tanulni tőle, tanácsot kérni, vele együtt sírni vagy
mosolyogni. Olyan emberekről van szó, akiket Önök is mindany-
nyian ismernek, hiszen szinte napi szereplői híreknek, üzleti eseményeknek,
televíziós adásoknak. Esetleg látjuk őket a színpadon,
vagy szakértői nyilatkozatukat hallgatjuk. Másként, de valamilyen
módon mindannyian rivaldafényben élnek. Sikerre éhesek, bár a
siker mindenkinek mást jelent, pláne más életszakaszokban. Karrierjük
van, volt és lesz, de ennél sokkal fontosabb számukra, hogy
mindezt hosszú távon és folyamatos, kemény tanulással, munkával
érjék el. Őmellettük, vagyis a könyvben bemutatott példaképek
mellett töltöttem én el akár egy-egy délelőttöt is, ihletetten hallgatva
őket és mélyen elgondolkodva szavaikon. Remélem, a könyv
olvasása során Önök is hasonlóan megérintő pillanatokat élnek
majd át, vagy olyan momentumokat, amelyekben saját magukat
fedezhetik fel. Akár az írásokban, akár a kifejező fotókban.
Itt ugranék vissza az én, vagyis a mi történetünk kezdetére. Bali
Sándor fotóművésszel tavaly ősszel határoztuk el, hogy készítünk
egy portrékönyvet olyan híres magyar személyiségekről, akikről
tiszta szívvel azt tudjuk állítani, hogy követendő példák mások
számára. Nem celebkönyvet csinálunk – ez nagyon fontos kikötés
volt. A másik fő szempont az esztétikum volt: hogy a káprázatos
fotók mellett szép és hiteles portréírások szerepeljenek.
A portréírásokat minden esetben saját, friss interjúk ihlették.
Az intim beszélgetésekre a felkért személyek eleve úgy érkeztek,
hogy előzőleg elgondolkodtak életükön. Azt kértem tőlük, hogy
vázolják fel nekem pályakezdésük történetét, meséljenek őszintén
kudarcaikról és részletezzék a sikerhez vezető útjukat. 27 különböző
történet született, melyekben közös vonás lett az emberi küzdelem,
akaraterő, családi támogatás és még számos olyan rejtett dimenzió,
ami a sikerességhez hozzájárul.
Ez eddig a racionális rész, de azt elmondani sem tudom, milyen
különleges, mély beszélgetésekben volt részem ezekkel a nem
mindennapi emberekkel. Hiába tudatos, felkészült szakemberként
találkoztam a példaképekkel, történeteik és egyéniségük hatására
leemeltem, majd újra felvettem a riporter (ál)arcot, és magam
is nagyon intenzíven megéltem ezeket az interjúkat. A beszélge-
tésekre szívvel-lélekkel készültem, egy-egy érdekesebb történetet
gyermekeimnek is elmeséltem, és bizony volt olyan interjúalany,
akinek a kisfiam kérdését tolmácsoltam. Ő csak annyit kérdezett:
mi a bizonyíték arra, hogy Isten létezik?
Kérdezni könnyű. Az írás más. Az írás kitárulkozás. És az nem
mindig könnyű – egy rosszabb, nehezebb napon, vagy amikor materiális
dolgok foglalkoztatják az embert, nem ül le, hogy a monitorra
vesse gondolatait. Rendkívül racionális, tudatos embernek tartom
magam: az írás mégis mást hoz ki belőlem: a legérzékenyebb énemet,
amit csak a családom, gyermekeim és néhány barátom ismer.
A PÉLDA-KÉPEK könyv szereplői is hasonló habitusúak sok esetben.
Most mégis bepillantást engednek legféltettebb világukba és
feltárják az ő sorsuk vagy sikerük receptjét.
Remélem, a PÉLDA-KÉPEK című album és vallomáskönyv olvasói
ugyanolyan örömmel fogják lapozgatni a könyvet, ahogyan
a szerzők készítették.
Demcsák Zsuzsa

AL GHAOUI HESNA
riporter, külpolitikai újságíró

példa-képek

Szeretni a félelmet

Épp a Babelt forgatja az Egyesült Államokban, amikor beszélünk.
Emberkísérleteket vizsgál, híres szociálpszichológusokkal forgat,
mindeközben önmagán is kísérletezik. Rendkívül érdeklik azok a
helyzetek, amelyek a csoportnyomásra történő viselkedést vizsgálják.
Azt a neuralgikus pontot próbálja feltárni, amikor egy pillanat
alatt dönt valaki arról, hogy elmegy-e egy földön fekvő, nyöszörgő
ember mellett, vagy megáll segíteni. Szerinte ez a döntési pont tanulható,
átalakítható. Csak egy dolgot kell felismerni: ha valakit
elönt a félelem egy ilyen helyzetben, az is emberi érzés. Nem menekülni
kell tőle, hanem elfogadni.
Magyarországon a Hősök tere kezdeményezés keretein belül
már itthoni körülmények között ugyan, de egy-két helyzetet kipróbálhatott.
Először egy vonzó, aztán egy kevésbé vonzó öltözetű
fiatal nő rosszul lesz az utcán. És a keserű tapasztalat, hogy az
utóbbi mellett 130-an mentek el az utcán, segítségnyújtás nélkül.
Vagyis eddig számolta…
Hesna félig arab származású, fiatal, tehetséges újságíró, nő. Még
sincsenek rossz tapasztalatai, hiszen egy férfiak által dominált területen,
a külpolitikában is rengeteg lehetőséget kapott a kezdetek
óta. Ezért is állítja meggyőződéssel, hogy ma Magyarországon
nincs olyan terület, amelyben egy nő ne tudna érvényesülni. Az is
igaz, hogy szerinte ehhez kellett az, hogy a szülei is mindenben,
nehéz döntési helyzetekben is mögötte álltak, és mindig összetartott
a család.
Így volt ez egészen gyermekkora óta. Kilencéves lehetett, amikor
úgy döntött, hogy családtagjai szórakoztatására elkészítteti
első WC-újságját. Az összefűzött A4-es oldalakon voltak komoly
cikkek, divat, pletykarovat, keresztrejtvény. Az írás egy darabig
megmaradt az életében, hiszen rendszeresen publikált az iskolai
eseményekről, de más területek is érdekelték. Képzőművésznek
készült, majd a jogon diplomázott, végül egy amerikai ösztöndíjprogram
során, az irodalomórák keretein belül visszatalált az íráshoz.
De nem lépett egészen addig, amíg nagynénje, akinek kórházi
ágyánál a novelláit olvasta fel, nem biztatta, hogy kopogjon
be egy napilaphoz. Éveket töltött a Népszabadságnál külpolitikai
újságíróként, ott tanulva meg a szakma fortélyait. Ezen a ponton
vetem fel neki, hogy ő maga is egy tanulmány lehetne, hiszen már
akkor is emberkísérleteket folytatott magán, amikor egy-egy háborús
övezetbe ellátogatott.
De ő nem a háborúk hangulata, a negatív élmény, a trauma miatt
keresett fel háborús övezeteket, hanem az emberi történeteket
kereste a frontvonal mögött. Megszállottan kutatta és kutatja az
emberi motivációt és azokat az összetevőket, melyek egy ember
életét jó vagy rossz irányba tudják fordítani. A választás pedig szerinte
gyakran a félelemben rejlik.
Ez rengeteg cselekvés mozgatórugója és megállítója. És bevallja,
ő is fél! De törekszik arra, hogy a félelem cselekvést váltson ki belőle,
és hogy azt pozitív üzemanyagként használhassa! Ehhez viszont
neki is tudatosítania kellett magában, hogy a félelem ugyanolyan
érzés, mint bármi más bennünk. El kell fogadni, hiszen megszüntetni
egyik pillanatról a másikra nem tudjuk. Az elnyomás viszont
csak pánikbetegséget szül.
Van ugyanis szabad akaratunk, szabad döntésünk és „szabad reakciónk
arra vonatkozóan, hogyan reagálunk a félelemre”. Szerinte
egyszerűen bíznunk kell magunkban. Elhinni, hogy bármilyen
helyzet adódik, azt majd kezelni tudjuk! És amint ezt elhisszük
magunkról, együtt tudunk dolgozni a félelemmel. Ez az érzés is
mi vagyunk, ezért szeretnünk kell és elfogadni. Így válunk lassan,
de biztosan emberré és azokban a bizonyos döntési helyzetekben
hősökké.

ÁRVAI PÉTER
a Prezi társalapító-vezérigazgatója

példa-képek

Nincsenek nehézségek, csak kihívások

Árvai Péter, a Prezi.com ügyvezető igazgatója néha maga is elgondolkodik
azon, mi az anyanyelve, de az biztos, hogy svédül, angolul,
magyarul és japánul is álmodott már. A Financial Times 50 legjobb
technológiai vállalkozójaként számontartott Péter Svédországban
nevelkedett, magyar szülők gyermekeként. A Nagymező utcai
Prezi-központban beszélgettünk. Árvai Péter egy teljes egyéni
filozófiát adott át nekem, amelyben még a csekkek befizetése is
spirituális értelmet kap, és a tiszteletről is szó esik.
A menekültválság kapcsán hamar eljutunk Péter társadalomfilozófiájáig.
Úgy véli, társadalmi szinten a nyitottság és az előretekintés
a legfontosabb érték. Magyarország sikerességének alapja ez
a két összetevő lehetne. Magunkat tartjuk vissza, ha a magyarságunkat
a múltba merengéshez kötjük, nem pedig arra fókuszálunk,
hogy milyen értéket tudunk létrehozni a világnak. Amit végképp
nem szabad: a nálunk gyengébb felet, egy kisebbséget például erő-
szakkal lenyomni – ettől nem erősebbek, vagy biztosabbak leszünk
a világban, hanem éretlenségünket bizonyítjuk. „A magyar lelket
nem kell a nemzetközi nyitástól félteni.” Ők, 180-an a Preziben
azon is dolgoznak, hogy „a magyar hátteret terjesszék a világban”.
A világ pedig nagyon nyitott ránk, magyarokra.
Szerinte lehet az ember próféta a saját hazájában is. A fejlődéshez
önbizalom kell. A magyaroknak ebben erősödniük kellene, több
hitet és bátorságot vinni a cselekedeteikbe, személyes missziójának
is tartja, hogy erről minél több embert meggyőzzön. Ugyanakkor
érdekesnek találja, hogy a New York Times sokkal hamarabb felfedezte
a Prezit, mint a magyar sajtóorgánumok. Ebben a momentumban
is a bátorság hiányát látja, miszerint az újságírók akkor
merték elhinni, hogy a Prezi innovatív, különleges, világszínvonalú
termék, amikor már megkapták a külső visszaigazolást Amerikából.
Pozitív filozófiával a nehézségeket könnyű átfordítani kihívásba.
Minden ember életében vannak erőpróbák, amiket nem fájdalmas
szenvedésnek kell látni, hanem egy fejlődési lehetőségnek. Minden
egyes kihívás az életben felhasználható arra, hogy rávilágítson
valami új dologra, és mindez lehet, hogy pozitív változást hoz az
életünkbe.
Ahhoz, hogy stabil alappal rendelkezzünk, alapvető fizikai és
lelki szükségletekre is oda kell figyelnünk. A biztos alapot pedig
nem a pénz és nem is a történelem jelenti. Szerinte, ha jól eszünk,
jól alszunk, vannak barátaink, működő családi kapcsolataink, akkor
jobb döntéseket fogunk hozni az életben. „Ha meditálsz, ha imádkozol,
ha megtanulod elengedni az egódat, könnyebben el fogod
érni céljaidat”. Ő egy svéd kisvárosban nőtt fel, a legszegényebb
gyerek volt az iskolában. Sajnálkozhatott volna ezen élete végégig,
de eljutott arra a pontra, hogy végeredményben csak magának akar
bizonyítani. Ha az ember elégedett magával, akkor sokkal többet
tud másoknak is adni és képes fejlődni akár a magánéletében, akár
a munkájában.
Nem hisz abban a sztereotípiában, hogy a fejlett spirituális gondolkodás
és a gyakorlatias tudás kizárják egymást. Egy számla
befizetése is valójában egy spirituális aktus – az egyik fél tiszteli
annyira a másikat, hogy teljesíti kötelességét. A Prezi alapítói kezdettől
ebben a szellemben jártak el, cégük mindig átlátható, jogszerű
formában működött.
Beszélgetésünk végén már egyáltalán nem meglepő, hogy a cég
alapítását egy hosszú távú kapcsolatnak, házasságnak hívja. Szerelemmel
kezdődik, majd az ember rájön, mi minden húzódik a
felszín alatt, és ekkor kell, hogy a sok konfliktust szeretettel, a
másik megértésével és annak tiszteletével oldjuk meg



Nincs hozzászólás

Írd le a véleményed!