Patkós László: A digitális világban különösen izgalmas kétkezi dolgokat készíteni


Patkós László grafikusművész éveken át kísérletezett kitartóan, mire kialakította a rá jellemző nyomtatási formákat. A nyomatkészítés hagyományos szabályai szerint készülő munkáin festékezett jelek, betűk, tornyok, írógépalkatrészek és csavarok alkotnak új dimenziókat. A január 8.-án 17 órakor a kecskeméti Hírös Agórában nyíló „Anyagnyomatok – Válogatott képek” című, születésnapi kiállítása kapcsán beszélgettünk a művésszel. Interjú.

• Szenvedélyes gyűjtő hírében áll. Eleinte rozsdás csavarokat, később viszont már képkereteket, bútorokat, deszkákat gyűjtött. Mintha mások megunt, leselejtezett holmijaiból gyúrna új álmokat. Mióta tart a gyűjtőszenvedély? Emlékszik-e a legelső darabra, amire rálelt, és aztán beépítette a munkájába?

Emlékeket, emlékmorzsákat mindig is gyűjtöttem, tárgyiasult formájukat később, főiskolás korom idején kezdtem el rendezgetni. Úgy gondolom, biztosan hatással volt rám édesapám kedves szokása is, aki jó néhányszor valamilyen „hasznos” dologgal ért haza a munkából. Autóstoppos útjaim során, ha várakozás közben találtam egy-egy rozsdást csavart, mindig elraktam. Ezeket azonban nem lehet lenyomtatni, így másfelé kellett körülnézni. A nyomatkészítés során olyan felületeket kerestem, melyeket bele lehet préselni a dúcokba, izgalmas nyomot, érdekes felületet hoznak létre. Sajnos nincs legelső darab… próbálkozások, útkeresések időszakát követve kötöttem ki az írógépalkatrészeknél. Ezek talán az első darabok, melyek föltűnnek nyomataimon. Ezek után jönnek a vasalatok, fűrészlapok, egyebek.

Patkós László

• Mezőtúron született, de Kecskeméten él, alkot. A Hírös Város számomra különleges, megmagyarázhatatlan „varázserővel” bír, összességében nagyon inspirálónak érzem. Önre és ezáltal a munkáira is hatást gyakorol a város? Ha igen, hogyan?

Mivel nem vagyok látványelvű festő, a város látványa, épületei tudatosan nem igazán hatnak rám. De a régi városrészek kapuzatai, vasalatai, egy-egy motívum valamilyen formában biztos, hogy beépül a munkáimba. A környezet, ahol 25 éve lakom inspiráló hatással van az alkotásra. De a grafikuslét alapanyagai, a munkához szükséges eszközök nem ennyire helyhez kötöttek.

• Hosszú éveken át tartó kísérletezgetések alatt alakult ki a munkáira jellemző nyomtatási forma, fő területe a sokszorosító grafika, rézkarcokat, anyagnyomatokat készít. Nyomatain jelek, betűformák, foltok, városmotívumok, kapuk, tornyok alkotnak különleges, egymásra rétegzett felületeket. Léteznek még hagyományos nyomatkészítő műhelyek, ahová elszegődhetnek a tanítványok kitanulni a mesterséget, vagy ezt csak művészeti oktatási intézményekben sajátíthatják el? Miért pont a hagyományos nyomatkészítés ragadta meg?

A sokszorosító grafika leginkább műhelyekben tanulható meg, itt tapasztaltabb mesterek osztják meg a mesterség alapjait-titkait a tanulni vágyókkal. Magam is sok kitérőt megspórolhattam volna, ha főiskolás éveimben valaki segítségemre van. Egerben egy csoporttársammal öntevékeny módon fedeztük fel „újra” a sokszorosító grafikát, de az idők során egész jól belejöttünk. Ezért aztán ezt a technikai tudást igyekszem átadni tanítványaimnak Kecskeméten a szabadiskolában és nyaranta Ménfőcsanakon, a nyári alkotótáborban. A hagyományos nyomatkészítés varázslatos dolog! Kötött technikai szabályait betartva különleges munkákat lehet létrehozni. A munkafolyamatok precizitása, az aprólékos „rendezgetés”, a prés tekerése, a változatos, mégis egyforma lapok létrehozása – talán ezek a dolgok ragadtak meg leginkább.

Patkós László

Örvénykamra-47

• A mai technikai körülmények között mekkora igény van a hagyományos nyomatokra? Csak tetszhalott állapotban vannak a műhelyek, vagyis elképzelhető, hogy ismét felvirágoznak?

A sokszorosítógrafika története során mindig voltak hullámhegyek és völgyek. Ha most völgy van, akkor hamarosan felvirágozhatnak a műhelyek. A digitális világban különösen izgalmas kétkezi, manuális dolgokat készíteni, és számomra nagyon fontos, hogy a műalkotás létrehozása mesterség-jellegű tevékenységhez kapcsolódjon.

• Sajnos a mai napig az a képzet él az emberekben, hogy egy képzőművész (vagy író, zenész, magyarán, művészettel foglakozó ember) valójában nem is dolgozik. Ma Magyarországon tényleg nem könnyű megélni művészetből (és másból sem), mégis, ha erre vonatkozóan kérdezik, mit tud javasolni a művészeti pályára készülő tanítványainak, akiket a Kecskeméti Képzőművészeti Szabadiskolában és a Kodály Iskolában tanít?

Bátran használják kreativitásukat, tanuljanak, ismerjenek meg sokféle stílust, mestert, technikát. Rajztudás, képzőművészeti ismeretek birtokában sokfelé lehet kanyarodni a pályán. Egyre nagyobb szükség van jó arányérzékű, ötletekkel teli szakemberekre, legyenek akár tanárok, építészek, tervezőgrafikusok.

Patkós László

Toron újra-37

A hamarosan nyíló „Anyagnyomatok – Válogatott képek” című születésnapi kiállításának anyagát az elmúlt 25 év nyomataiból gyűjtötte össze. Hány művet állít ki? Kötődnek-e egy-egy alkotói korszakhoz a művek, hogyan tematizálhatók?

Egy ilyen születésnapi tárlat mindenképpen összefoglaló jellegű. Úgy próbáltam összeállítani az anyagot, hogy minden alkotói korszak megjelenjen a tárlaton. A hely adottságai olyanok, hogy nem nagyon lehet tematizálni, de mindenképpen igyekszem változatos, színes anyagot összeállítani, fontos műveket kiemelni, meghatározó alkotásokat előtérbe állítani. A tárlat címe meghatározó, rézkarcaim, frottázsaim sajnos nem férnek bele jelen kiállítás keretei közé. Ezeket igyekszem majd egy másik alkalommal bemutatni. Kecskeméten nagy gond megfelelő teret találni kortárs művészeti tárlatoknak. A Hírös Agóra nagyméretű kiállítótere lehetővé teszi, hogy 60-65 műből összeállított válogatással mutatkozzam be a közönségnek.

Patkós László grafikusművész „Anyagnyomatok – Válogatott képek” című kiállítása 2016. 01. 08 – 01. 24-ig látogatható Kecskeméten a Hírös Agórában.



Nincs hozzászólás

Írd le a véleményed!