Huber Jánosnét barátnőjével és akkori párjával együtt hurcolták el – a Kiskunhalas-Debrecen útvonalon keresztül – a Szovjetunióba. A Krivoj Rog-i munkatáborban barátnőjével egy barakkba került, ahol a háború utáni újjáépítés céljából fagerenda-rakodási munkára kötelezték őket; innen később a közeli szénbányába kerültek.
A szomszédos munkatáborban dolgozott Huber Jánosné párja, akivel a kint eltöltött idő alatt egyszer sem tudott találkozni. Hazatérésük után, Hajóson lehettek újra együtt.
Engem is elvittek. Gondoltam tavasszal, ha kezdődik a munka, addigra már itthon leszek. Úgy volt, hogy minket három hónapra visznek el, de nem a Szovjetúnióba, hanem az országba. Kényszermunkára. Január 6-án vittek el bennünket, mindjárt Halasra. (…) 9-én bevagonoztak. 21-én értünk a Szovjetunióba. (…) 92 vagon volt. (…) Állatvagonok voltak. (…) Január 6-án, akit találtak, ha minden volt otthon, kisgyerek, akármi, elvitték. Volt sok, akinek otthon volt a kicsi. (…) És az anyukájukat, apukájukat elvitték. (…)
– meséli az idős asszony a videóban.
Huber Jánosné barátnője vérhas következtében a táborban elhunyt, a tábor mögötti sziklák közé temették el. Az idős asszony megrendülten mondja el a táborban történteket, könnyek között számol be barátnőjének piros, a sziklák közül előtűnő ruhadarabjáról, amelyre egy évvel a temetés után, a napi munka közben lett figyelmes.
Történelmi interjú Huber Jánosné Löcher Juliannával
Riporter: Hajagos Csaba
Operatőr: Fekete Zsolt
Vágó: Kardos Csaba
Producer: Fekete Zsolt – Black Media Produkció
A videó forrása a Nemzeti Emlékezet Bizottsága YouTube-oldala.
