Szobrot emelt már az akkor nyolc hónapos terhes, karok nélkül és rövidebb lábakkal született jó barátjának, bronzba öntötte Pamela Andersont, valamint transznemű pornószínészeket is, igazán ismertté viszont a 25 évvel ezelőtt elkezdett, a saját vére felhasználásával formázott önarckép-szobrai tették – hogy csak néhány, meghökkentő munkát említsük Marc Quinn életművéből. Utóbbi egy folyamatosan futó projektje, amit öt évente megismétel, hogy így mérje fel az eltelt idő nyomait arcvonásain. 2006-ban készült mellszobrát most a londoni National Portrait Gallery-ben is kiállították, klasszikus portrékkal együtt.
Készíts gipszöntvényt a fejedről, végy hozzá kilenc liternyi vért a sajátodból, keverd össze az alapanyagokat, és fagyaszd le – egyszerűnek hangzik, ám Marc Quinn hosszú évekig kísérletezett, míg tökélyre fejlesztette egyedi, életnagyságú mellszobrait. A Self (1991) című sorozat első darabjait a londoni Saatchi gyűjtemény vásárolta meg 5,5 millió forintnyi fontért. A szóbeszéd szerint 2002-ben az egyik alkalmazott véletlenül elolvasztotta az addig -12 Celsius fokos hőmérsékletű hűtőrendszerben őrzött szobro(ka)t, ám a galéria tulajdonosa, Charles Saatchi mindezt cáfolta. (2003-ban egy kiállításon is bebizonyította, hogy a szobor nem ment tönkre.) Tíz évvel ezelőtt végül mégis megvált a Self-sorozat első három darabjától, 2,8 millió dollárt (körülbelül 785 millió forint) kapott értük Steven A. Cohentől.
A yBa (young British artists) művészeinek egyikeként ismertté vált szobrászt gyakran vádolják azzal, hogy a fogyatékkal élő emberek testi bajaiból húz hasznot, ám állítása szerint a népszerűsítéssel ő csak rajtuk és az őket támogató szervezeteken segít. A testi fogyatékkal élőkről mintázott márványszobor sorozatát 2005-ben kezdte el készíteni: elsőként az akkor nyolcadik hónapban járó kismamát, Alison Lappert formázta meg, aki karok nélkül és rövidebb lábbal született. A 3,5 méter magas mű két éven át állt a Trafalgar téren, a szobor mása pedig a 2012-es nyári paralimpiai játékok emblematikus jelképévé vált. Ugyanebben az évben elkezdett Chemical Life Support című projektjében olyan embereket örökített meg, akinek az élete csak rendszeres gyógyszerszedés mellett képzelhető el: HIV pozitív, cukorbeteg vagy éppen tejallergiával küzdőkét.
Jó érzékkel kapta el a korszellemet 2008-ban is, amikor a drogproblémákkal küzdő Kate Mosst formázta meg jógázás közben. A Szirén című mű ötletét továbbgondolva aztán több hírességet is megörökített egy sajátos koncepció mentén: olyan sztárokat öntött bronzba, akik plasztikai és egyéb testmódosítási eljárásokkal érték el azt a külsőt, aminek hírnevüket köszönhetik. Így került a művész szobrászkése alá Pamela Anderson, a magát macskává tetováltató férfi, Catman (Dennis Avner), a transznemű női pornós Allanah Starr, aki az átalakító műtét során péniszét megtartotta, valamint a világ első transznemű férfija, aki Thomas Beatie, aki terhesen pózolt a művésznek.
Quinn folyamatosan reflektál a világban zajló eseményekre. History Painting című sorozatát 2009 óta készíti: a könnygázban tüntető fiatal „forradalmárokat” ábrázoló festmények mellett jól megfér a vadászgépekből összerakott felhő-installáció vagy a hírhedt iraki börtön, az Abu Ghraib foglyait ábrázoló munka.
Utóbbit idén is láthatta a közönség a berlini Box galériában, emellett pedig London egyik legnívósabb kortárs galériájában, a White Cube-ban mutatta be legújabb, a környezetszennyezésre reflektáló, 3D-s tengerparti tájképeit. A festményeknek külön nyomatékot adnak a kiállítótérben elhelyezett óriási méretű, rozsdamentes acélból és betonból készült kagylószobrai is.
Aki esetleg Londonban jár (vagy éppen ott él), január 4-ig a National Portrait Gallery-ben nézheti meg élőben Quinn negyedik, 2006-ban készített vérszobrát. A Face of Britain című kiállítás a brit portréfestészet évszázados hagyományába nyújt bepillantást: az öt teremben a klasszikusok – például Hogarth – festményei mellett John Lennon, Yoko Ono és Amy Winehouse portréit is megtaláljuk.
