A héten mutatták be a Rendkívüli mesék című egészestés animációs filmet, amelynek gerincét Edgar Allan Poe elbeszélései jelentik. A film producerével, Stéphan Roelants-szal beszélgettünk a film kapcsán, aki olyan filmeknek volt a producere, mint A tenger dala, vagy az Ernest és Célestine.
A magyar mozikban is megjelent a Rendkívüli mesék című animációs film, amelynek ön a producere. Hogyan kezdődött a közös munka a rendező Raul Garciával?
A Universal Picturesnél találkoztunk, amikor még Los Angelesben éltem. Véletlenül találkoztunk egy olyan film kapcsán, amely végül sosem készült el, és egy kávézóban döntöttük el, hogy megcsináljuk a Az áruló szív című Poe-történetet, amit Raul már legalább 15 éve tervezett. Vállaltam a produceri feladatokat és a rövidfilm készítése közben felmerült, hogy miért nem csinálunk még további részeket és ezekből összeállhatna egy animációs antológia Edgar Allan Poe novelláiból. Így kezdődött.
Raul Garcia egy interjúban hosszasan mesélt arról, hogy mennyire rajong Poe műveiért. Ön is Poe-rajongó?
Így van, ezért is vágtam bele ebbe a filmbe olyan könnyen, fiatal koromban nagyon szerettem Poe történeteit olvasni. Ami pedig igazán meglepő volt, hogy amikor összeállítottuk a film anyagát, mindketten ugyanazokat a történeteket írtuk össze, talán egyet kivéve, mert Raul szerette volna A fekete macska című novellát is, de aztán azt elvetettük. Raul tényleg igazi fanatikusnak számít, én azért kicsit mérsékeltebbnek tartom a saját rajongásomat. Én arra törekszem, hogy ne ragadjak le egyetlen szerzőnél. Azt azért el kell mondanom, hogy mivel én a forgatókönyvírás felől érkeztem a filmezésbe, ezért számomra mindig a történet a legfontosabb – Poe esetén pedig semmilyen kétségem nem volt.
Filmproducerként gondolom fontos is az, hogy ne kapja el túlságosan a lelkesedés.
Nem azt mondanám, hogy nem lehetek lelkes egy projektet illetően, de az biztos, hogy körültekintőnek kell lennem. Amikor az emberek a filmproducerekre gondolnak, akkor általában negatív érzéseik vannak, úgy gondolják, hogy ők azok, akik leginkább lelohasztják a filmesek nagyra törő álmait. Én ezt egy más megközelítésből látom: minden film esetén vannak bizonyos jellegű határok, de a cél az, hogy ezeken belül a maximumot nyújtsuk. A Rendkívüli mesék esetén kénytelenek voltunk a lehető legköltséghatékonyabban dolgozni, de ezt a film jellege is hozta magával: ez nem egy kommersz mozifilm, ráadásul több kis történetből áll össze az egész, ami szintén nem túl mozi- és forgalmazóbarát.
Mindegyik történet kapott egy sajátos vizuális világot. Ez egyértelmű döntés volt?
Abszolút. Igyekszem nem ismételni önmagamat, és ez egyetlen filmen belül is érvényes, már ha van rá lehetőség.
Melyik a kedvenc története a Rendkívüli mesékben szereplő öt novellából?
Gyermekkoromban A vörös halál álarca volt a kedvencem, ennek a forgatókönyvét egyébként közösen is írtuk Raullal. Sokáig ez vitte a prímet, aztán felzárkózott mellé a Monsieur Valdemar kóresete tényszerű megvilágításban című történet is. Raulnak nagyon konkrét elképzelése volt arról, hogy nézzen ki ez a történet, de amikor mutatta a terveket, meglehetősen szkeptikus voltam azt illetően, hogy fog ez kinézni a vásznon. Utólag el kell ismerjem, hogy felesleges volt az aggodalmam.
Mindegyik történetnek más a narrátora, többek között felhasználtak egy Lugosi Béla-rádiófelvételt is. Ezt hogyan tudták megszerezni?
Raul régóta szerette volna Lugosi Béla hangját használni az első történethez, mert rémlett neki, hogy van egy CBS-rádiófelvétel az ötvenes évek elejéről, amelyen Lugosi felolvassa ezt a történetet. Elkezdtünk kutatni a felvétel után, de nem jártunk sikerrel; a CBS ugyan tudott ennek létezéséről, de az archívumban nem találták. Végül az eBay-en akadtunk rá, a stúdióban kicsit feljavítottuk a minőségét, de arra ügyeltünk, hogy a felvétel sercegésével megmaradjon az autentikussága.
A többi mesélő se semmi: Christopher Lee, Roger Corman, Julian Sands, Guillermo del Toro…
Christopher Lee akkor még élt, ráadásul Raul Garcia találkozott is vele néhányszor Los Angelesben, és nem kellett győzködni: nagyon szerette Poe-t is és a Roger Cormannel való közös munkára is szívesen emlékezett. Nagyon megtisztelő és kellemes élmény volt vele dolgozni, és ez megkönnyítette a dolgunkat a további narrátorokat illetően is. Raul beszélt Julian Sands-zel, ő is hamar belement. Anthony Hopkins-t is szerettük volna mesélőnek, de vele sajnos nem tudtunk megállapodni. Végül Christopher Lee felajánlotta Raulnak, hogy bemutatja őt Roger Cormannek, aki rengeteg Poe-történetet vitt filmre, így nagyon örült ennek a feladatnak. Az utolsó mesélő Antonio Banderas lett volna, aki Raul régi barátja, azonban őt kötötte a DreamWorks-szerződés a Csizmás, a kandúr miatt, így kerestük meg Guillermo del Toro-t.
Egy interjújában Raul Garcia elmondta, hogy nehéz időszakon ment keresztül, amikor ez a film készült. Ez nem tette nehézkessé a közös munkát?
Raulnak volt egy előző filmterve, amihez minden készen volt, a finanszírozás viszont nem igazán állt össze, ráadásul valami szélhámos társaság is belekeveredett a dologba, ez pedig teljesen szétzilálta a filmet. Emiatt meglehetősen levert volt, hiszen évek munkája ment a kukába. Ekkortájt egyeztünk meg, hogy megcsináljuk a Rendkívüli meséket, amely nem egy kommersz film, úgyhogy csak úgy tudtam a producere lenni, hogy a saját animációs stúdiómban dolgoztunk, emellett pedig 6-7 másik filmnek voltam a producere. Egyébként Raullal együtt dolgozni nagyon kellemes volt, ő egy igazán kedves ember, és szinte lehetetlen megbántani.
Nagyon ritka az, hogy valakinek 150 évvel a halála után még mindig ekkora rajongótábora legyen, mint Edgar Allan Poe-nak.
Így van, ez egészen elképesztő. Mielőtt belevágtunk a filmbe, tartottam egy kis kutatást, hogy mennyire érdekli az embereket mostanság Edgar Allan Poe, és egészen megdöbbentő volt látni, hogy Poe továbbél iskolai színdarabokban, amatőr rövidfilmekben, internetes videókban. Ezt jó jelnek vettem.
Rengeteg Poe-adaptáció készül minden évben. Önnek melyik a kedvence?
Roger Corman Poe-filmjeit nagyon szeretem. Számomra meghatározó élmény, hogy fiatalkoromban a belga televízió csütörtök esténként adott horrorfilmeket, és mivel akkoriban még nem tévézhettem túl sokat, így ezek a filmek sokat jelentettek nekem. A Rendkívüli mesékre azért is vagyok büszke, mert szerintem mi is hozzátettünk valamit a Poe-adaptációkhoz, és nagyon jó érzés az, hogy a világ minden tájáról írtak nekünk Poe rajongói, sőt még a baltimore-i Poe Társaság is gratulált a filmhez.
