Új honfoglalás kori leletetekkel gazdagodott a Magyar Nemzeti Múzeum

Magyar Nemzeti Múzeum

Összesen nyolc darab új, egyedülálló honfoglalás-kori lelettel bővült a Magyar Nemzeti Múzeum Kárpát-medence a Karoling-korban és a honfoglalás korában című, 2014 szeptemberében megnyílt kiállítása – közölte az intézmény csütörtökön.A közlemény szerint az új kiállításrészben megtekinthető leletek közül kiemelkedik egy elsőrendű ötvösmunkának számító, aranyozott ezüstlemezekből készült hajfonatkorong-pár. Az ékszer előoldalán mitikus állatalakok láthatóak, amelyek lábait és farkát növényi motívumokká formálta az ötvös. A finoman kidolgozott minta párhuzamai megtalálhatók a bizánci és a sztyeppei emlékek között.

Emellett szerepel a tárlat új tárgyai között egy egyedülálló növényi palmettás díszítésű ezüstlemez is, amelyhez hasonló a honfoglalás-kori leletek közül korábban sosem került elő. A lemez eredetileg egy nyerget ékesített. A nyolc kiállított tárgyi emléket is magába foglaló leletegyüttes abból a 10. századi, regionális szempontból kiemelkedő, 17 sírból álló temetőből került elő, amelyre 2003-ban az M7-es autópálya Somogy megyei szakaszának építésekor Balatonújlak-Erdődűlőn a megelőző feltárások közben bukkantak a régészek.

Bár a sírok a kor temetkezési szokásainak megfelelően nyugat-keleti tájolásúak voltak, ugyanakkor a Felső-Tisza vidéki, többségében férfi sírokból álló temetőkkel szemben itt kiegyenlített volt a nemek és a gyermeksírok aránya.Viszonylag magas volt a helyszínen a lóval vagy lószerszámmal temetettek száma. Az ekkoriban használatos lószerszámzatból a feltárt sírokból általában a vas csikózabla, a hevedercsat és két kengyel került elő. Egyes emlékeken a tausírozás elnevezésű díszítő eljárás nyomai figyelhetők meg.

A Dunántúli viszonylatban ritka gazdagságú temetőben egy kivételével minden sírban voltak használati tárgyak, vagy ékszerek és más viseleti emlékek. Az egykori ruhadíszek és ékességek többnyire ezüstből készültek. Jól keltezhető a temető a feltárt pénzérmék segítségével: a sírok egy része a Nyugat-Európában, Provence-i Hugó és II. Lothar által vert érmékkel biztosan a 10. század középső harmadára, vagy az azutáni időszakra tehető.

Az érmék egyben arra is utalnak, hogy a temetkezési helyet választó közösség tagjai részt vehettek a magyar történelemben “kalandozásokként” számon tartott katonai vállalkozásokban. Az egykori közösség militáns jellegét mutatják a férfi síroknak az egész Kárpát-medence viszonylatában szokatlanul gazdag fegyvermellékletei is. A csontokon végzett genetikai vizsgálatok valószínűsítik, hogy voltak olyan sírok is, amelyek között közeli, vér szerinti rokoni kapcsolatok feltételezhetők.

A feltárást az Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Régészeti Intézetének munkatársai végezték, a leletegyüttest a területileg illetékes Rippl-Rónai Múzeumba helyezték el Kaposváron, azonban a megtalált tárgyi emlékek a Magyar Nemzeti Múzeum új kiállításrészében mutatkoznak be először – olvasható a közleményben.

 



Nincs hozzászólás

Írd le a véleményed!