Egyelőre üljön vissza a TÖK-ére, Pelikán!

Pelikán (Kállai Ferenc) és Virág elvtárs (Őze Lajos)

Ki ne emlékezne Bacsó Péter A tanú című, 1969-ben rendezett filmszatírájára?! Elkészülte után – bár a Rákosi-rendszerről szól, mégis túl korainak tűnt – azonnal betiltották, és tíz évig dobozban tartották.

Pelikán József hithű kommunista, aki végigharcolta elvbarátaival a vészterhes éveket. Győzelmük után, a személyi kultusz idején, gátőrként lecsap egy orvhorgászra, akiről kiderül: régi barátja és harcostársa, Dániel Zoltán – jelenleg miniszter. Épp ez a kedves barát buktatja le akaratán kívül, amikor feketevágás miatt megjelenik a hatóság. Pelikán börtönbe kerül, ahonnan egyre magasabb beosztásba helyezik. Ő lesz a vidámpark, az uszoda, majd később egy narancstermelő gazdaság igazgatója. Természetesen mindez nem ajándék. Virág elvtárs minden alkalommal hangsúlyozza: ,,egyszer majd kérünk magától valamit”. És ez az ,,egyszer” el is érkezik, amikor Dániel Zoltánt koholt vádakkal letartóztatják.

Pelikán elvtárs és Virág elvtárs feltámadt – EJ jóvoltából.

 VIRÁG, PELIKÁN ÉS A TÖK

– Mondja, Pelikán, mi a fenét csinált maga már megint?

– Mire tetszik gondolni, Virág elvtárs?

– Alig egy hete neveztük ki a Terrorelhárító és Őrző Központ, azaz a TÖK élére, és máris rajtunk röhög az egész ország! Mit csinált a maga TÖK-e?

– Virág elvtárs, én már kiadtam a parancsot, hogy aki a nyílt utcán röhög, azt azonnal tartóztassák le…

– Azt a parancsot ebben a pillanatban vonja vissza! Megőrült maga? Miért kellett maguknak 23 felfegyverzett kommandóssal letartóztatni egy 72 éves magányos vénasszonyt?!

– Virág elvtárs, jelentést kaptunk, hogy az illető komoly közveszélyt jelent! Mikor kijött a kiserdőből, és átvizsgáltuk a kosarát, emberi élet kioltására alkalmas dolgokat találtunk benne.

– Mi volt az?

– Öt darab mérges gomba. Ezen felül robbanóanyag is volt ott.

– Az mi volt?

– Pöfeteg gomba. Tudja, olyan kis gömbszerű gomba, amit ha a földhöz vágnak, szétpukkad. A spórái szétrepülnek a levegőbe, és ha azt valaki begyűjti, és véletlenül megeszi, komoly mérgezést kaphat.

– Pelikán, maga nem normális!

– Tudom, Virág elvtárs, én mondtam is, mikor kineveztek, hogy ebből baj lesz…

– És azt a másik fiatalembert miért kellett letartóztatni?

– Virág elvtárs, annál páncélököl volt!

– Az egy II. világháborús relikvia volt Pelikán!

– Virág elvtárs, én nem akarok vitatkozni, és azt se tudom, mi az a relik-micsoda, de azt olvastam abban a kis füzetben, amit adni tetszettek a kinevezésemkor, hogy „Páncél ököl vasököl, oda sújt, ahova köll!”

– Munkásököl, Pelikán! Munkásököl vasököl.

– És az nem páncél, Virág elvtárs?

– Én azt hittem Pelikán, ha kinevezzük a TÖK-ünk élére, maga lesz a vasököl.

– És mi lettem, Virág elvtárs?

– Egy hatökör! Most hogy állítsuk vissza a TÖK-ünk tekintélyét? Mi?

– Talán tessenek engem letartóztatni, ahogy szoktuk.

– Ez most nem segít rajtunk.

– Akkor váltsanak le…

– Hogyisne! Hogy ország-világ előtt beismerjük, hogy egy ennyire alkalmatlan figura vezeti a TÖK-ünket?! Még mit nem!

– Akkor tessék megmondani Virág elvtárs, hogy mit csináljak?

– Ne csináljon semmit! Majd kiad egy sajtónyilatkozatot, hogy a két letartóztatott személy esetében fennállt a nemzetközi kapcsolat veszélye.

– Milyen nemzetközi kapcsolatról lehet itt szó, Virág elvtárs?

– Gondolkozzon, Pelikán! Az a páncélököl nem hazai gyártmány volt ugye?

– Tényleg! Erre nem is gondoltam.

– Na látja! És a gomba se az volt.

– Virág elvtárs, az csak úgy terem magától…

– Ne kötözködjön, Pelikán! Az terem magától, amire mi azt mondjuk! Világos?!

– Világos!

– Nahát! Egyelőre üljön vissza a TÖK-ére, és várjon. Egyszer majd kérünk magától valamit…

 –EJ–

Folyt. köv.

 



Nincs hozzászólás

Írd le a véleményed!