A Magyar Napló a kilencvenes évek elején novellapályázatot hirdetett Örkény István tiszteletére. A lap akkori prózaszerkesztőjeként Németh Gábor is zsűrizte a beküldött anyagokat; ő volt az, akinek több ezer oldalas pakkjában lapult A pulóver című novella. Az érdektelen cím ellenére combos és meglehetősen újszerű volt a szöveg, annyira, hogy később a szakma jelentős része hiperventillálva vágta magát földhöz miatta – azt kifogásolták, hogy a főhős megbecstelenít egy disznót. Németh Gábor azonnal felismerte az írásban a potenciált.
Az akkor és azóta is sokat vitatott szöveget nem más, mint Hazai Attila jegyezte, aki a hetvenes évektől uralkodó elvárásokkal ellentétben a nyelvet elsősorban történetmesélésére használta, nem műalkotások alapanyagaként. Egy interjúban úgy fogalmazott, a nyelv eszköz, amivel közölsz valamit, és lehetnek ugyan szép fodrai meg díszei, de hogy eleve fejjel lefelé fordítsuk, azt én sohasem akartam.
2012-ben elkövetett öngyilkosságáig Hazai Attilának öt könyve és négy fordítása jelent meg, emellett három színdarabot és két forgatókönyvet írt, továbbá volt két zenekara is. Bár a hagyaték feldolgozásával a mai napig nem végeztek, a számítógépén talált novelláiból idén szeptemberben A maximalista címmel posztumusz kiadtak egy kötetet. A könyvet október 20-án mutatták be a Gödörben, ahol ott volt Berta Ádám is, aki nem csak az író barátja és kollégája volt, ő állította össze a kötetet.
Amikor felmentünk Attila anyukájához, találtunk a számítógépén egy mappát, amiben novellák voltak, és a készülő regényének többféle verziója. Ebből a mappából tizenhárom szöveg került a kötetbe, és még két olyan novella, ami a kilencvenes évek elején a Magyar Naplóban jelent meg.
A kötetet gondozó Magvető Kiadó szerkesztője, Szegő János a bemutatón azt mondta, Berta Ádám munkájának köszönhetően nem sok dolga volt a kézirattal, inkább olvasóként vette kézbe, semmint szerkesztőként. Szegő szerint Hazai Attila hangja azért érdekes, mert noha nagyon egységes, közben nagyon furcsa módosulásai vannak, amit a kötet szépen megmutat.
Hazai Attila a saját útján tévedt el, ami nagyon nagy dolog, mert sokszor láthatjuk, hogy írók úgy kerülnek zsákutcába, hogy nem is a saját zsákutcájukban vannak. Attila esetében még a hibák és az esetlenségek is sokkal érdekesebbek. Bizonyos szempontból ez a kötet egy élő tapasztalatot ad egy olyan életműről, ami meglehetősen furcsán záródott le.
A bemutatón levetítették az Ideál című vizsgafilmet (Benkó Tamás rendezte, végzős rendezőszakos a Színművészeti Egyetemen), ami Hazai Attila két novellájának (Mariann feneke, Szilvia szüzessége) házasságából született. A film rendezőjének tanára, Németh Gábor ajánlotta a szövegeket, aki azt mondta, amikor bevitte az egyetemre egykori barátja írásait, nagyon kíváncsi volt, érvényesek-e ma is.
Sokszor tévesztik össze az irodalmi szövegek hatását az azokban leírt történet hatásával. Ez azért veszélyes, mert a filmrendezők alapvetően a történetre kíváncsiak, ezt vonják el a szövegből. Az egész olyan, mint amikor a víz alól fölveszünk egy kavicsot, ott lent fantasztikusan színes, de amikor felszedjük, szárad három percet, és utána egy semmilyen kavics lesz
– mondta Németh Gábor, hozzátéve, hogy Hazai Attila radikálisan nem művészi szövegeket alkotott, amit nagyon nehéz filmnyelvre fordítani, így tanítványának nem volt egyszerű dolga, de szépen megoldotta a feladatot.
Hazai Attila A maximalista című új – és valószínűleg utolsó – kötete méltó pont a szerző váratlanul félbeszakított mondatának végén.
