Három bécsi múzeumnak, az Albertinának, a Néprajzi Múzeumnak és a Szépművészeti múzeum egy gyűjteményének kell visszaszolgáltatnia műtárgyakat az eredeti tulajdonosok örököseinek egy illetékes osztrák bizottság döntése értelmében.
A Néprajzi Múzeumnak tíz tárgyat, köztük egy citerát, majolika kerámiákat és képeket kell visszaadnia a leszármazottaknak. A tárgyak Siegfried Fuchs egykori bécsi ügyvéd magángyűjteményéből származnak. Mivel a zsidó származású ügyvédnek menekülnie kellett a nácik elől, 1940-ben különböző intézményeknek adta el értékeit.
Az Albertinának Karl Agricola osztrák festő egy képét kell visszaszolgáltatnia. A miniatűr festményt 1939-ben a Bécsben élő Fritz Menzel adta el a múzeumnak, miután az alkotás tulajdonosa, Menzel testvére Belgiumba menekült a náci üldöztetés elől.
A Szépművészeti múzeum régi hangszerek gyűjteményének pedig egy zongorát kell visszaadnia Maria Gerngrossnak, akinek édesanyja 1940-ben értékesítette a hangszert mielőtt őt és férjét deportálták volna.
A náci időkben állami tulajdonba került műtárgyak származását kutató bizottság döntése értelmében az Albertina múzeumnál maradhat két Egon Schiele-alkotás, egy akvarell és egy grafika, amelyek egykor a dachaui koncentrációs táborban 1941-ben meghalt Fritz Grünbaum kabaréművész tulajdonát képezték. A két művet Grünbaum sógornője, Mathilde Lukacs adta el a berni Klipstein & Kornfeld galériának. A műveket 1988-ban Schiele egykori barátjának, későbbi gyűjtőnek, Erich Lederernek az özvegye adományozta az Albertina múzeumnak.
Korábban mi is írtunk a nácik kezére jutott Klimt képekről – Adele Bloch-Bauer I-es és II-es portréja, Az almafa, a Bükkfaerdő és a Házak az atterseei Unterachban – amelyek történetét a Hölgy aranyban című film dolgozza fel.
Adele Bloch-Bauer unokahúgának, Maria Altmannak viszont sikerült elmnekülnie Amerikába, ahol utána élete végigi élt. A film a Maria Altmann által indított 2006-os restitúciós per történetét dolgozza fel. Akkor azonban másképp döntött az osztrák döntőbíróság mint a mostani Schile-képek ügyében: Ausztria visszaadta Klimt öt festményét jogos örökösének, hozzáfűzve, hogy a kormányzatnak nem volt pénze az összesen 325 millió dollárt érő képek megvásárlására.
Bocsánat, valamit nem értek.
Ezeket a műtárgyakat eladták, értékesítették a tulajdonosok, mielőtt elmenekültek az üldöztetés elől.
Tehát nem elkobozták, elrabolták tőlük, hanem ők adták el, pénzért.
Akkor miért kell nekik visszaszolgáltatni?
Ha ezt valaki nekem megmagyarázza, azt nagyon megköszönöm.