Vekerdy Tamás: Az iskola jelenlegi formájában megbetegíti a gyerekeinket

Jelentetti ki a fenti mondatot Vekerdy Tamás pszichológus, egy a wmn.hu-nak adott interjújában, amelyben D. Tóth Krisztával beszélgetett.

Részletek az interjúból:

Arra a kérdésre, hogy milyen az új, állami központosított iskolarendszer, (a KLIKE-et 2012. szeptember elsején vezették be – a Szerk.) Vekerdy a következőt felelte:

Működésképtelen. Ezt nyugodtan ki lehet jelenteni. Annál is inkább, mivel maga Hoffmann Rózsa nyilatkozta a minap, hogy ő már akkor, a rendszer bevezetésekor megmondta: nem fog menni. Ugyanabból a hírműsorból az is kiderült, hogy annak idején nem ezt mondta, hanem azt: „csak a sanda politikai szándék kritizálhatja a KLIK-et.” Mára egészen nyilvánvaló, hogy nem lehet több ezer intézményt egyetlen központból irányítani. A KLIK milliárdos deficitet, rendszeres likviditási hiányt termel, nagyon sokan nem kapják meg időben a fizetésüket, nincs papír, nincs kréta, mindent egy helyről kell megrendelni, de nem érkezik meg… Szóval nonszensz. Ez a hülyeség, az abszurd uralma.

(…) Mindenki tudja, hogy a központosítás nem megy az oktatásban. Minden kellemetlen huszadik századi rendszer, mint például Mussolinié, Hitleré, Sztáliné, központosította az iskolákat. Nem véletlenül…

(…) Minden azért történt, hogy egyetlen gombnyomással, egy központi asztalról lehessen az egészet vezérelni, és az történjen, amit „én” akarok. Legutóbb Rákosi Mátyás tett ilyet Magyarországon.

(…) A magyar iskola már réges-régen sem működött jól. Az igazi romlás Klebelsberg erőfeszítései ellenére az első világháború után kezdődött, amikor felerősödött az ideológiai és egyéb nyomás. Pedig a XIX–XX. század fordulóján, az eötvösi iskola idején még sokkal jobb volt a rendszer. (Persze: akkor kevesebben jártak…) Ma meg? Mondok két példát. Egy: ma azt mondják, hogy első végére, vagy még inkább „karácsonyra” olvas a gyerek. Miért?! Van olyan gyerek, aki úgy kerül az iskolába, hogy a nagyobb testvéreitől már megtanulta a betűket. A másik viszont csak harmadik osztály végére fog tudni stabilan írni-olvasni. Ettől az egyik nem zseni, a másik meg nem hülye.

A tehetség többnyire lassan érik. A tehetség „letokolja” magát az ellen, amit nem akar felvenni.

Stephen Hawking nem tudott megtanulni írni-olvasni az alsó osztályokban, holott akkor még egészséges volt. Miért? Csak. Mással volt elfoglalva. (…)

(…) A másik példám, hogy a régi nyolcosztályos gimnázium negyedik osztálya, tehát a 14–15 évesek osztálya, a legkönnyebb osztály volt, sok ismétléssel. Miért? Mert a gyerek kamaszodik. Nem szabad megterhelni. Na, most mi azóta csináltunk egy olyan iskolarendszert, amelyben hetedik–nyolcadikban kell a gyereknek a maximumot hoznia, mert ezen múlik a továbbtanulása. Totálisan elfelejtettük, hogy milyen a gyerek. Pedig azóta számtalan endokrinológiai, neurobiológiai, neurofiziológiai vizsgálatból tudjuk, hogy ez mennyire így van.

(…) A szülők beveszik a süket dumát arról, hogy teljesítményelvű világban élünk, ha jót akarsz a gyerekednek, „topmenedzserképzést már az óvodában is!” Jönnek a béték, a káefték az oviba, kikapkodják a kicsiket a szabad játékból és elviszik „képezni”; lovagolni, úszni, angolórára… ami teljesen abnormális.

(…) A zseniális topmenedzser nem abból lesz, aki már az óvodában topmenedzser képzést kapott. Hanem abból, aki teljes értékű óvodás lehetett, sok mozgással, szabad játékkal, mindennapos mesehallgatással.

Aki mindennap hall mesét, annak iskolába lépéskor a nyelvi fejlettsége másfél évvel előzheti meg azt, aki csak rendszertelenül hall – vagy pláne csak néz! – mesét. Márpedig a nyelvi fejlettség a gondolkodás alapja.

A teljes cikk ide kattintva érhető el.