A segítésről
A segítés nem befektetés.
Ha segítesz, nem várhatsz viszont semmit.
Ha segítés közben ellopják a felszerelésed, nem vigyáztál rá eléggé.
Segítéskor nem kérsz igazolványokat.
Ha az adományodat ellopja a segélyszervezet, add oda közvetlenül a rászorulóknak.
Ha szervezetnek adod, ne foglalkozz vele, mi történik az adományoddal.
Te megtetted amit akartál.
A segítő, nem a NAV, nem a rendőrség, nem a kémelhárítás, nem a nemzetbiztonsági hivatal.
Ha a segítőtől ír a sajtó, akkor megismerik, lehetősége van beszélni az élményeiről, elképzeléseiről.
Ha azért segítesz, mert azt feltételezed később kedvezőbb elbírálásban fogsz részesülni, ne segíts. Az nem segítség.
Azt amit odaadtál, megtettél, már nem a tiéd.
Ha később nincs rá szüksége annak, akinek adtad és kidobja, nem tartozik rád. Nincs köze ahhoz, hogy segítettél, vagy legalábbis megpróbáltad.
A segítés nem mindig sikeres, ettől ne keseredj el.
Csak annyit tegyél meg, amennyi lehetőséged van.
Soha ne említsd, ne kérd számon, ne mondd: mennyit segítettél!
Ha pofont kapsz a segítségedért, így jártál.
A segítés azért van, mert valaki/valakik úgy érzi/k, valaki/valakik segítségre szorul/nak, ezért segítségnyújtási szándékot érez/nek.
A segítés nem pártpolitika.
A segítés nem államérdek.
A segítési szándék belső kényszer, személyes élmények, tapasztalok erősíthetik.
A segítés pusztán segítés.
Semmi egyéb.
Minden más tevékenység, nem segítés.
Ocztos István
Budapest, 2015. szeptember 26.
Fotó: Turay Balázs
