+ Ajánló

Mintha földönkívüliek építették volna… – fotók

Szovjet buszmegállók (Christopher Herwig fotója)

Christopher Herwig több mint 30.000 kilométert utazott az egykori Szovjet Birodalom területén. Az útszéli buszmegállók érdekelték.

Döbbenetes fotóalbumot jelentetett meg Christopher Herwig, a kötetnek saját facebook-oldala is van! Az egykori vasfüggöny mögött tett utazásai során olyan építészeti csodákat (buszmegállók!) talált, melyekre – a képek tanúsága szerint – ezideig nem fordítottunk kellő figyelmet. Persze, ez érthető, hiszen ki gondolná, hogy egy-egy extrém esettől eltekintve bármi érdekes lehet a buszmegállókban. Magyarországról – fájó módon? – hiányzott ez a fajta meghökkentő futurizmus, s mifelénk inkább az egyforma bádogbódék árválkodtak az út szélén.

Szovjet buszmegállók (Christopher Herwig fotója)

Szovjet buszmegállók (Christopher Herwig könyve)

Buszmegállóról, mint esztétikailag, funkcionálisan, vagy financiális szempontból jeles objektumról mi, itt a Kárpát-medencében csak az elmúlt két évtizedben hallottunk/hallhattunk. Pedig van ezeknek a szovjet építészeti csodáknak valami sajátos bája! Mögéjük lehet képzelni egy olyan csodálatos jövőt, ami soha nem jött el.

Szovjet buszmegállók (Christopher Herwig fotója)

Szovjet buszmegállók (Christopher Herwig fotója)

Szovjet buszmegállók (Christopher Herwig fotója)

Szovjet buszmegállók (Christopher Herwig fotója)

Szovjet buszmegállók (Christopher Herwig fotója)

Szovjet buszmegállók (Christopher Herwig fotója)

Szovjet buszmegállók (Christopher Herwig fotója)

Szovjet buszmegállók (Christopher Herwig fotója)

Szovjet buszmegállók (Christopher Herwig fotója)

Szovjet buszmegállók (Christopher Herwig fotója)

Szovjet buszmegállók (Christopher Herwig fotója)

Szovjet buszmegállók (Christopher Herwig fotója)

Ha ilyen izgalmas buszmegállók nem is jutottak nekünk, azért ne feledkezzünk el költőinkről. Itt van mindjárt Örvös Lajos verse a trolibuszról.

ÖRVÖS LAJOS: A TROLLEYBUSZ ÚTJA

Az első próbautakat
teszi. A mi utcánkból látni:
halkan, citromsárgán gurul
mintha csak az áram dudolna
lemezein s fölötte lomha
gesztenyefák ága kinyul…
Most minden ember azt lesi
Hogyan kanyarog, hogyan fékez?
A környékünkön úgy megszokták,
mintha mindig mienk lett volna
itt, ahol tölcsért vájt a bomba
napról napra szebb lesz az ország.
Mi jól emlékezünk pedig,
Nemrég itt a Lövölde-téren
vagy harminc halottat kiástak,
(ahol most a trolleybusz fordul)
megálltunk és a bódékon túl
elindultunk csendben a fáknak.
Ott feküdt szürkén, rongyosan
Petákné is, a viceasszony,
fia kiment a térre éjjel,
ahonnét elvitték az anyját,
az ő ruháját nem a hangyák,
a Horthy-rendszer tépte széjjel.
Itt suhan percenként a szép
trolleybusz és micsoda gazság,
hogy a pompás átadáson
Petákné, több ház mosónője,
nem süppedhet bőrfotöjbe,
hogy kint egy új világot lásson.
Váltana ő is egy szakaszt
s a fasorban, hol bárók éltek,
meredten hegyezné fülét
a kollegisták énekére
s vörös kezét húzná szemére,
mert látja: föltámadt a nép.
Ezt látjuk környékbeliek,
mi is, majd ott a bőrülésről,
mikor halkan, egy gombnyomásra
elsuhanunk az iskola, könyvtár
mellett, mely mind új képet ölt már
s tavaszt hoz őszi utazásba.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Népszerűek

To Top