+ Életmód

Az operatőrök nem mind ilyenek, sőt…

operatőrök

Kis túlzással a világ hördült föl László Petra tettein, s bár az apropó szomorú, mégis jó alkalom, hogy megnézzük: kik állnak a kamera mögött? Vizi Attila írását közöljük.

Kis túlzással a világ hördült föl László Petra tettein, s bár az apropó szomorú, mégis jó alkalom, hogy megnézzük: kik állnak a kamera mögött?

Vizi Attila írását közöljük.

Kedves Barátaim, ismerőseim! Ti, akik nem vagytok/voltatok kollégáink!

Nektek szeretném elmondani, hogy Mi nem mind ilyenek vagyunk. Sőt igazából egyetlen olyat sem ismerek „közülünk” aki ilyen lenne…

Van, hogy nem értünk egyet és olyan is volt már sokszor, sokunkkal, hogy ordítozunk egymással egy eseményen, mert a másik elénk állt. Aztán egy másik nap, egy másik didergős hajnalon összepacsizunk, mert igazából semmi bajunk egymással. Ha tegnap veszekedtünk, akkor, ha holnap neki szüksége van egy kábelre, akkor azonnal adok neki és tudom, hogy számíthatok én is rá. Picit militáris meló ez terepen. Csináljuk a dolgunkat. Ez nekünk is egy hivatás, nem csak egy munka. Olyan mintha pl. mentősök vagy tűzoltók lennénk, csak épp sokkal jobban keresünk. Ha hard newst forgatunk, akkor ugyanúgy tele adrenalinnal várjuk a „riasztást”, mert rabjai vagyunk az alarm helyzeteknek.

Az is biztos, és minden kolléga nevében állíthatom, hogy igenis mély emócióval éljük meg a helyzeteket. Olyan furcsa szakma ez, ahol ma egy nyomornegyedben forgatok, holnap meg megyek a reptérre, hogy a Las Vegas legfényűzőbb palotájában vacsorázzak forgatási szünetekben. Délelőtt erdőtűzhöz sietünk, délután meg akadémiai díjátadóra.

Nem dolgozunk (dolgoztunk) mindannyian azonos „beállítottságú” helyeken, de mégis egy közös bennünk, azt garantálhatom:

Mindig alázattal és a pillanat mély megélésével végezzük a dolgunkat. Másként ugyanis nem is lehetne. Nem tudok olyan szituációt elképzelni, hogy egy helyzetben a szerepünkből kilépve ne legjobb tudásunk szerint azt csináljuk, ami a dolgunk. Hogy részeseivé váljunk így vagy úgy egy helyzetnek, az teljességgel elképzelhetetlen. Nem így kattog az agyunk. Egyszerűen az objektívnek ilyen tekintetben egy falat kell, hogy húzzon előttünk és az események között. Máskülönben a fájdalomtól nem tudnánk bemutatni háborús szörnyűségeket és ha a meghatottságtól zokognánk, az sem lenne egy élvezhető produktum. Az esemény persze hat ránk, de, hogy mi hassunk az eseményre az nem tudom miből táplálkozhat. Nem ritkán áldozattá válunk, de áldozatot soha nem bántunk. Magától értetődő, hogy amellett, hogy megszűnt embernek lenni, még egy csapnivaló operatőr is. Rugdosódás közben pl. milyen képet komponál? Semmilyet. Ha az „agya”ennyire terheli forgatás közben, akkor milyen képek lehettek a felvételen? Mit örökített meg vajon az utókornak? Hálás vagyok a sorsnak, hogy ismét elbukott egy galád!

Petra! Shame on you!

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top