+ Interjú

M. Simon Andrea: Rettentően izgat az alkímiája, ahogyan a szőlőből bor lesz

m. simon andrea

Ötéves lehettem, amikor színházbérletet kértem a szüleimtől, de ezután sokáig, egészen a gimnázium végéig nem gondoltam arra, hogy színész leszek – meséli M. Simon Andrea.

M. Simon Andrea színművész a Pesti Magyar Színház közönsége előtt a Holdvilág és utasa Erzsijeként mutatkozott be. A sikeres beugrást követően kapta meg Cynthia szerepét Arnold Wesker A konyha című darabjában, melynek premierje 2015. október 2-án lesz. A művésznővel egy konyhában beszélgetünk.

Szeretsz főzni?

Leginkább akkor, ha nem kötelességből kell, és nem minden nap. Szerencsére a párom szívesen átvállalja, és remek ételeket készít.

1997-ben kaptad meg a diplomád a Szentgyörgyi István Színművészeti Egyetemen, Marosvásárhelyen. Mindig is színész szerettél volna lenni?

Ötéves lehettem, amikor színházbérletet kértem a szüleimtől, de ezután sokáig, egészen a gimnázium végéig nem gondoltam arra, hogy színész leszek. Azért végig ott motoszkálhatott a fejemben, mert végül mégis megpróbáltam. Az egyik osztálytársam, aki jó barátnőm is, régóta készült a Színművészetire, és azt mondta, tartsak vele. Csak pár hetem volt felkészülni, végül sikerült: mindkettőnket felvettek.

M. Simon_Andrea

Portréfotó: Dévényi Vera

Milyen volt az egyetem?

Mint egy gyors és kedves álom, rengeteg feladattal és örömmel, és néhány nehezebb pillanattal, amikor azt hitted, feladod. De a legjobb az volt az egyetemi években, hogy jó kis csapat jött össze, akikkel folyamatosan együtt voltunk, és rengeteg darabban játszhattam: többek között voltam Catherine Miller: Pillantás a hídról című darabjában, Csehov-Nagy András: Magyar három nővérében Natasa. De szívesen játszom zenés darabokban: a My fair lady-ben voltam Eliza és Mrs. Higgins is. Harmadéves koromban kerültem a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Mihály Társulatához gyakorlatra, és diploma után egészen 2001-ig náluk maradtam. Egyik kedves emlékem ebből az időszakból Lucietta szerepe Goldoni Chioggiai csetepatéjában, amelyet Novák Eszter rendezett.

Aztán Magyarországra követted az álmaid.

Igen, 2002 óta vagyok a Honvéd Kamaraszínház – jelenleg Honvéd Együttes – tagja. Nagyszerű szerepek találnak meg: Rozalinda voltam a Bozgorokban – a rendező, Rusznyák Gábor ezért a munkájáért a 2004-es Szegedi Alternatív Színházi Szemlén a legjobb rendező díját vehette át. Nagyon szerettem Schimmelpfennig Az arab éjszaka című darabjában – Zakariás Zalán rendezésében – Franziska szerepét is, amelyet a Honvéd Együttes kisHamlet műhelye adott elő. Vendégművészként több helyen, így a tatabányai Jászai Mari Színházban, a Picaro Művészeti Produkciós Műhely és a Budaörsi Latinovits Színház színpadán láthatnak még a nézők.

Ha nem színésznő lennél, milyen „civil” pályát választanál?

Választottam is… volt egy rövidebb időszak az életemben, amikor sokfélét kipróbáltam, de rájöttem, hogy a színjátszáson kívül minden más halálosan untat. Örülök, hogy egy rövid időre mást is csinálhattam, és kikerülhettem abból a burokból, amiben addig éltem. Az akkor átélt tapasztalatok és élmények rengeteget segítettek: elengedtem, amit úgy éreztem, el kell, és létrejött egy sokkal tisztább, kikristályosodott állapot. A pálya utánam „jött”. Ha más szakmát kellene választanom, akkor talán borász lennék. Rettentően izgat az alkímiája, ahogyan a szőlőből bor lesz.

Mennyire nehéz vagy könnyű a beugrás egy-egy szerepbe?

Igazi halálugrás. Ilyenkor magamra is kíváncsi vagyok, szívesen feszegetem a határaimat. Ide, a Pesti Magyar Színházhoz is beugrással kerültem, amikor elvállaltam Erzsi szerepét a Holdvilág és utasában. Még a tatabányai színházból ismertem Harsányi Sulyom Lászlót – aki ott A konyhát, itt pedig a Holdvilágot rendezte -, így ő kért fel erre a beugrásra. Talán ennek köszönhető, hogy újra játszhatom A konyhában is, ezúttal Cynthiaként, Lengyel Ferenc rendezésében.

Milyennek látod Cynthia figuráját?

Arnold Wesker remekművében a női szerepek nem túl hangsúlyozottak, de nem is az a cél, hogy a világirodalom összes nőalakjának fájdalmát megelevenítsük. Egyszerre harmincan vagyunk fent a színpadon, mindenki más-más energiákkal érkezik, és mert sokszor nagyon rövid, mindössze egy-két szóból álló megrendelést adunk le pincérnőként, és a többieknek is gyakran rövid mondataik vannak- a csapatmunka talán a szokásosnál is nagyobb koncentrálást, egymásra figyelést igényel.

Szerinted mitől jó egy színész?

A tehetség áldás, amihez még rengeteg mindenre: szorgalomra, teherbírásra és fegyelmezettségre is szükség van. És arra, hogy örökre kíváncsi maradj.

Szöveg: Cirkov Ilona
A konyha olvasópróbáján – Fotó: Faluhelyi Fanni

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Népszerűek

To Top