Dragomán György: Menekülni nehezen gyógyuló trauma


Sok írót és képzőművészt megérintett a menekült-ügy, az, ahogyan a kormány reagál rá. Dragomán György, aki maga is elhagyta a hazáját, egy Facebook-bejegyzésben megrendítő sorokat írt, amelyhez Ocztos István képriportját közöljük. Hogy minél pontosabb képet tudjunk kialakítani, megérthessük, mi történik valójában, mert ahány szakértő annyiféle a magyarázat.

Az egész életemet meghatározta, hogy el kellett hagynom a hazámat. Pedig csak 700 kilométert tettem meg, viszonylag civilizált körülmények között, úgy, hogy nem kellett nyelvet váltanom, úgy, hogy szeretettel fogadtak, úgy, hogy induláskor azért volt fogalmam arról, hogy hova jövök.
Menekülni, kivándorolni, elmenni súlyos és nehezen gyógyuló trauma.
Mindenkinek azt tanácsolom, álljon meg a szobája közepén, nézzen körül, és próbálja elképzelni, hogy amit lát, azt utoljára látja. Aztán menjen ki a térre, amit városában legjobban szeret, nézzen lassan körül, képzelje el, hogy utoljára van ott, hogy ide vissza soha többet nem jöhet.
Próbálja megjegyezni, amit lát, próbája elképzelni, hogy milyen volna elindulni.
Azt, hogy mit vinne magával.
Aztán próbálja elképzelni, hogy milyen volna megtenni az első lépést.
Aztán gondoljon arra, hogy még boldog lehet, hogy ő maga döntött.

dragomán györgy dragomán györgy dragomán györgy dragomán györgy dragomán györgy dragomán györgy dragomán györgy dragomán györgy dragomán györgy dragomán györgy dragomán györgy dragomán györgy dragomán györgy k_0368w k_0384w k_0402w k_0408w



2 hozzászólás

Írd le a véleményed!
  1. iván

    Ez eddig rendben van – a szöveg érzékeny, bár nekem naívan ön-érzékeny.
    Eljött ide az író úr, magyar állampolgárságot kapott stb. Azt sem tudta, hová jön… Na itt azért kicsit vastagon fogott a toll, nem?

    De hogyan tovább? Németországban naponta (adat) történnek támadások idegenek ellen, ott nem akarják őket. Itt azért ilyen (még) nem…
    De nem is ez a fontos, hanem: hogyan tovább?


Új hozzászólás