Kavafisz borzongató háza a görög negyedben


Frusztrált Író Ösztöndíjasunk mára fölépült Alexandriában, és egy kései reggeli után regényes fordulattal fölkeresi Kavafisz házát, hogy ott megtapasztaljon valami egészen különöset, amire sokáig fog emlékezni erről az útról.

Hegedűs Ágota

Hellenisztikus arcélem

(Ötödik napos frusztráltság)

A tegnap esti ijedelemre aztán ma aludtunk egyet, jó későn keltünk, a délelőtti terv módosulni kényszerül, menjünk enni, térjünk vissza a tegnapi tett helyszínére, a Délices-be, aztán menjünk vissza a Kavafisz házhoz, ahol a hétfői day off után csak kívülről szemlélődtünk.

Aztán ez is változik, mint minden, jobb ötlet a Windsor Hotel tetőterasza, reggelizzünk ott (délben), és majd onnan menjünk tovább. És tényleg jó döntés volt, a teraszról páratlan a kilátás, a város zajai, úgy mint az állandó dudaszó, vagy az Allah Akbar a hangosból, a pasi nyújtja, tisztára légósziréna, épp abbahagyja, mikor a személyzet úgy gondolja, hogy jó ötlet hangos zenét kapcsolni, épp csak annyira hangos, hogy elnyomja a várost, meg a beszélgetést. Nem elég, hogy hangos, de vállalhatatlanul szirupos egyveleg, top 100 geil szám, annyira, de annyira fülbemásznak, hogy még este is azt dúdolom. Annyira fülbemásznak, hogy lábba is, Sándor és Petra párosoznak egy rövidet. Én meg videózom.

kavafisz

Kavafisz ágya

A legnagyobb melegben indulunk a görög negyedbe, csendes kis utca, márványtábla, sötét, hűvös lépcsőház, és csengetünk. A teremőr kinyit, betessékel minket. Addigra minden pórusomból izzadok, tágul a bőr, izzadsággal hűtöm magam, még jó, hogy a hatvan centis falak tartják az éjszakai hűvöset, és a nyitott ablakokból is jólesik a huzat.

A lakás legalább százhúsz négyzetméter, minimum négy szobával, most teli van tárlóval, meg a falakon képekkel. Az összes ország Kavafisz kiadásai üveg alatt, az előszobában márvány mellszobor, profilból nézem, és rájövök, tuti görög vagyok én is ezzel az orral. Elegánsabban: hasonlítok Kavafiszre.

kavafisz

Kavafisz székében

Aztán elfoglalom az oroszlánkarfás székét, megcsodálom a behorpadt ágyat, használták sokat, és a kibámulok az erkélyén.

S kiléptem az erkélyre mélabúsan – / kiléptem, gondolatot cserélni, és látni legalább / valamit a városból, melyet úgy szerettem: / egy kis mozgást az utcán meg az üzletekben.

Kavafisz: Este

Van valami ebben a lakásban, amitől borzongok, és amitől elhiszem, hogy a költészet is örök. Hogy érdemes írni.

Egy utcával később a kirakatból vissza is köszön egy női póló felirata: Life is Poetry.



Nincs hozzászólás

Írd le a véleményed!