+ Életmód

Nőnek lenni egy nőgyűlölő társadalomban veszélyes

transznemű emberek

A transzfeminizmus azt mondja, hogy a nők és a transz nők elleni erőszak is egy tőről fakad. Transz nőként pedig még több hátrány ér minket a társadalomban – hol azért mert nők vagyunk, akik nőként élünk, hol pedig azért mert transzneműek vagyunk, hol pedig mindkettőért.

Az interjú első felében szó esett már a transznemű nőket érő diszkriminációról és a párkapcsolaton belüli erőszakról is. Magyarországon minden ötödik nő tapasztalta már az erőszak valamilyen formáját, legyen az szexuális abúzus, verbális vagy fizikális bántalmazás. Miért válnak többen erőszak áldozatává a transznők közül?

Azért célpontjai az erőszaknak, mert nőként élnek – mivel nőnek lenni egy nőgyűlölő társadalomban veszélyes. A transz nők elleni erőszak dinamikája nem tér el annak az erőszaknak a dinamikájától, ami a nem-transz nőket érinti – azt leszámítva, hogy mi gyakran még sebezhetőbbek vagyunk, különösen, amikor szexuális erőszak vagy partnerkapcsolati erőszak célpontjaivá válunk.

Tudna példát mondani egy ilyen helyzetre?

Amikor egy férfi megtámad egy transz nőt, és megpróbálja megerőszakolni, észreveheti, hogy az áldozat transznemű. Ez a felfedezés gyakran egy még erőszakosabb, a nőgyűlölet és a transzfóbia által feltüzelt támadáshoz vezet. A transz nőket sűrűn támadják meg férfiak, amikor lelepleződik transz státuszuk. Meggyilkolásukat – ahogy a prostituáltakét is – a média és a hatóságok ritkán veszik komolyan és ritkán fogadják megértően – különösen, amennyiben az áldozat egy olyan transz nő, aki prostitúcióban vett részt. Egy kifejezetten a prostitúcióval és emberkereskedelemmel foglalkozó brit szakértőtől, Paul Holmestól hallottuk, hogy a prostitúcióban résztvevő nők közül messze a transz nők vannak a legrosszabb helyzetben – a férfiak, akik hozzájuk járnak, nagyon gyakran megverik őket a szexuális együttlét után, hogy így vezessék le, hogy egy olyan nőhöz vonzódnak, akikhez a társadalomban egy férfinak tabu vonzódni és aki iránt egyszerre éreznek transzfób gyűlöletet.

transznemű emberek

Transznemű zászló/cdn.opusmedianetwork.com

Ciszneműként is nagyon nehéz elhagyni a bántalmazót és kilépni egy ilyen helyzetből. Transzneműként még inkább az?

Igen, mivel nehezebb állást találniuk, és egy válás során majdnem biztosan elvesztenék a gyermekfelügyeleti jogukat a bántalmazó partnerük javára. Gyakran szegénységben élnek, mivel nőként kevesebbet keresnek a férfiakhoz viszonyítva,ráadásul a foglalkoztatás terén is féktelenül zajlik a nyílt diszkrimináció. Az átmenettel kapcsolatban felmerülő költségek is megfizethetetlenül nagyok. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a transz nők bántalmazó partnereinek kezében hathatósabb eszközök vannak a kontrolláláshoz, vagyis könnyebben ragadnak bele a bántalmazó kapcsolatok csapdáiba. Léteznek azonban transz férfiak elleni bűncselekmények is, amit gyakran idegenek és közeli „barátok” követik el, és amiket vitathatatlanul a transzfóbia és a nőgyűlölet keveréke idéz elő – a társadalmi nemi normák megsértésének megtorlásaként hajtják ezeket végre, hogy így tegyék vissza „saját helyükre” a nőnek tekintett áldozatokat.

Nemcsak itthon, hanem az egész világon egyébként is az áldozathibáztatás a jellemző nemi erőszak esetén. Nem jelentik fel az elkövetőt, sokan megússzák.

Magyarországon a nemi erőszakok maximum 10%-át jelentik fel. Az igazságügyi statisztikák és a kutatások adatainak összevetéséből arra a becslésre juthatunk, hogy a szexuális erőszak elkövetőinek csaknem 99%-a marad büntetlen. Egy 2009-ben végzett, 33 európai országban végzett kutatás szerint Magyarországon fordulnak a legkevesebben a hatóságokhoz szexuális erőszak miatt, ami azt jelzi, hogy itt bíznak a nők legkevésbé a hatóságokban. Az érintett transznemű emberek esetén pedig ezek a tendenciák valószínűleg még sokkal rosszabbak.

transznemű emberek

www.rationalityunleashed.net

Említette korábban, hogy a transzneműeknek nehezebb állást találnia, vagyis a munkavállalás is súlyos problémát jelent. Mennyire elfogadóak a magyar munkahelyek ilyen szempontból?

Két munkahelyem is megszűnt emiatt még az átmenetem elején – az egyik helyről a transz státuszom miatt rúgtak ki mondvacsinált ürüggyel. A másik helyen pedig annyira transzfób környezetet teremtettek, hogy a végén nem bírtam tovább és én hagytam ott – emlékszem, utolsó nap fél órát hallgattam az egyik munkatársamtól, hogy szerinte a transz nőket hogyan kellene kiirtani és halálra kínozni. Azt hiszem, nem volt véletlen, valószínűleg már mindenki tudta, hogy velem mi a helyzet. De mindegy is, a hatás a lényeg, valószínűleg nem sok ember tudna dolgozni hosszútávon ilyen környezetben. Az én esetem sem egyedi, hiszen a legutóbbi LMBT kutatás szerint a magyar munkahelyeken szinte fék nélkül zajlik a diszkrimináció – itthon kétszer annyi transznemű ember tapasztalt már negatív megkülönböztetést, mint leszbikus, biszexuális, vagy meleg személy, pedig őket is nagy számban érik ilyen esetek. A TransVanilla kutatásából pedig kiderül, hogy a megkérdezettek 53%-a nem dolgozik főállásban.

Transznemű az, „akiknek a nemi identitása eltér a születéskor számukra kijelölt biológiai nemüktől vagy nemi önkifejezésük radikálisan különbözik a társadalmilag elvárttól.” Túl a meghatározáson, az Ön számára mit jelent az, hogy transznemű?

Azon túl, hogy sok kisebbségi érzés is kapcsolódik hozzá, tudatosságot is jelent; összetartozást más transzokkal, nővériséget a transz nő társaimmal és egy szorosabb kapcsolódást más transz emberekkel is. És ha ez egy ilyen társadalomban nagy munka is, azon igyekszem, hogy a saját transzságomat is elfogadjam és így, transz nőként lássam teljesnek magam.

Nagyon sok transz embernél látom viszont azt, hogy a transzságukhoz csak negatív élmények kapcsolódnak. Ők azon igyekeznek, hogy az átmenet után végre elfeledhessék azt – ami nem is csoda, hiszen nekem is gyakran csak a jogaim folyamatos sérelme és az elnyomott helyzetem, meg az engem érő bántások jutnak eszembe erről. Ennek ellenére nagyon igyekszem, hogy ezt egy pozitív identitásként éljem meg – hiszen ez a szó egyáltalán nem zárja ki azt, hogy mi transz nőként ne lehetnénk szépek vagy nőiesek. És nem azért, mert tudunk nagyon hasonlóan is kinézni, mint a cisznemű társaink, hanem mert valakinek a transzsága is lehet nagyon szép és nőies – vagy egy transz férfi esetében férfias. Lehet, hogy sokan nem értik ezt, de egyre többen igen: transznak lenni nem azt jelenti, hogy mi ne lehetnénk transz nőként tényleg nők vagy transz férfiként tényleg férfiak. Vagy hogy akár ne lehetne ezen a két kategórián túl is létezni, hiszen nem mindenkit ír le ez a két doboz.

Még mindig tapasztal hátrányos megkülönböztetést a transzsága miatt?

Számtalanszor és még biztosan fogok is, bár nagyon szerencsésnek számítok, hogy a legtöbbször az emberek cisz nőnek gondolnak – és nem azért, mert a ciszszerű transz nők nőiesebbek, vagy szebbek lennének, mint akin látszik, hogy transz, hiszen ez nincs így, hanem mert így sokkal kevesebb diszkrimináció ér emiatt.

Az átmenetem közben viszont – főleg az elején-közepén – rengeteg utcai zaklatás ért. Akkor még jobban látszott rajtam a transzságom és számtalan bántó helyzetet átéltem. Volt olyan, amikor úgy éreztem, hogy már a kisboltba sem tudok lemenni úgy, hogy ne zaklasson valaki, ami borzalmas volt. Dühítő arra gondolni, hogy – bár én már szerencsémre nem – de nagyon sok társam ebben a helyzetben kénytelen élni.

Nem hiszem, hogy van olyan transz a földön, aki ne tapasztalt volna bántást, bár kivétellel is mindig találkozni. Olvastam az egyik hazai transz nővel egy interjút – a fentebb emlegetett közismert transz személyek között van – amiben azt bizonygatta, hogy őt sosem érte hátrányos megkülönböztetés, de egy mondattal később már arról beszélt, rengeteg ember lesz, aki őt sosem fogja nőként elfogadni. Épp ezért nem szeret a megszokott ismerős környezetén kívül kerülni, mert nagyon kellemetlen helyzetekbe sodródhat, ha embereknek fel kell fednie a transz státuszát, akiről azt gondolják, hogy cisz.

Hová fordulhatnak segítségért, akiknek lelki támogatásra lenne szükségük a fenti témákkal kapcsolatban?

Például a TransVanillához, akik személyesen is nagyon sok transz embernek nyújtanak támogatást akár jogi, vagy lelki dolgokkal, vagy az átmenethez szükséges információkkal kapcsolatban is. Velük itt lehet felvenni a kapcsolatot. Ezen kívül a Háttér Társaságnak is van egy Információs és Lelkisegély szolgálata, akiknek a TranszPonttal már két alkalommal is csináltunk egy transz képzést a témában. Így őket is bátran ajánlom, a témában érzékenyek és tudatosak voltak. A NANE egyesületnek is van egy segélyvonala, ami kifejezetten bántalmazott nők és gyermekek részére van fenntartva. Ezt is bátran ajánlom ilyen helyzetben lévő, vagy onnan kilépni próbáló transz nőknek és akár más identitású transz embereknek is – nekik ugyan még nem tartottunk képzést, de ezt meg merem előlegezni. Egyrészt, mert hamarosan fogunk az ottani segélyvonalas csapatnak is, másrészt, meg mert azt látom, hogy egy nagyon tudatos és progresszív csapatról van szó, ahol alapértéknek számít a transz nőkkel való szolidaritás. A segélyvonalat itt lehet megtalálni. És minket, a TranszPont Csoportot is nyugodtan kereshetitek, mi is segítünk, amiben csak tudunk. A címünk: transzpont@gmail.com

 

Oldalak: 1 2 3

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top