A franciáknál még ma is menő a szerelem és a divat. Ezt a két agyonhasznált témát párosították egy nyestképű kertész főszereplésével a Divat a szerelem című romantikus vígjátékban, amit itthon augusztus 6-án mutattak be a mozikban az ADS Service jóvoltából. Bár a film előzetese alapján a legrosszabbra számítottam, nem hömpölygött a moziteremben a nyálcunami. Sőt, fejfájás csillapítót sem kellett bevennem az erőltetett poénok feldolgozására.
A töltött galamb kinézetű menő divattervezőt, Aliciát (Fanny Ardant) elhagyja szerelme, ezért múzsa híján a cég várva várt kollekcióját sem hajlandó befejezni. Asszisztensére, a karót nyelt Hélenére (Marina Hands) hárul a feladat, hogy új múzsát találjon a divattervezőnek. A múzsa egy tujával a kezében botorkál be a házba: mindenki nagy meglepetésére a nyestarcú kertész, Julien Lefort (Eric Elmosnino) ihleti meg a divattervezőnőt, akivel hamarosan össze is költözik. Persze Hélene és a kertészből múzsává avanzsált Julien nem szimpatizál egymással, mégis kénytelenek egy levegőt szívni. Na, ebből a francia receptből vajon mi sül majd ki?
A Divat a szerelem végtelenül kiszámítható, de egy romantikus vígjátéktól ne is várjuk azt, hogy a Harcosok klubjához hasonló csavarral vegyen le minket a lábunkról. Cserébe Jerome Cornuau rendező olyan erős, jellegzetes karaktereket pakolt a színre, hogy képes 100 percig fenntartani a figyelmünket. Megtaláljuk a tipikus művésznőt, akinek akkora az egója, hogy külön lakcím kell neki. Találkozhatunk a karrierista nővel, aki elsőre egy hárpiának tűnik, de valójában csak egy szeretetre és elismerésre vágyó asszony. Besétál a képbe a bizarr külsejű kertész is, akit pont az egyszerűsége miatt szeret meg a néző.
Főszereplőink hiába affektálnak sokat, a Divat a szerelem mégsem olyan, mint egy harsány, elviselhetetlen szomszéd, akitől megfájdul a fejünk. A franciás visszafogottság és elegancia ugyanúgy működik a vásznon, ahogy a Bélier család (kritikánk a filmről itt) esetében is. Jerome Cornuau erőltetett altesti poénok helyett könnyed, olykor abszurd humorral kacagtat meg minket, ami különösen a parádés párbeszédekben köszön vissza. Emellett a rendező ért a divathoz is, a filmbeli helyszíneken is tükröződik a franciás igényesség, stílusérzék. Mindezek ellenére ne számítsunk Annie Hall-féle klasszikusra! Arra se fogadjunk nagyobb összegben, hogy az alkotás majd harcba szállhat az Oscar-díjért, mert ezt a pénzt valószínűleg csúnyán elbukjuk. A mozijegy árát azonban nem fogjuk dühödten visszakövetelni a kasszánál. A Divat a szerelem egy könnyed nyári vígjáték az igényesebb fajtából: megnézzük egy forró nyári napon, kacagunk rajta párat, aztán a viszont látásra!
