+ Design

Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel, de tényleg

tapas

Hála az Iparművészeti Múzeumnak, ezen a szép szombati napon én leszek Vergilius, és olyan világba kalauzolom el a Librarius olvasóit, ahol guminőszerű felfújható sonkák lógnak a plafonról, a kávéscsésze füle a csésze belsejében van és morzsalyukakat vájtak a madáretetővel összekötött vágódeszkába – A. Kelemen Anna írása a Tapas kiállításról.

Hála az Iparművészeti Múzeumnak, ezen a szép szombati napon én leszek Vergilius, és olyan világba kalauzolom el a Librarius olvasóit, ahol guminőszerű felfújható sonkák lógnak a plafonról, a kávéscsésze füle a csésze belsejében van és morzsalyukakat vájtak a madáretetővel összekötött vágódeszkába. Az Iparművészetiben október 4-ig látható TAPAS kiállítás bejárta a fél világot, és most Budapestre is elhozta a spanyol gasztrodizájnt és humort.

A kortárs művészek, dizájnerek és mindenféle alkotók gyalázása lassan olimpiai szám lesz, ezért inkább annyit mondok, hogy ezt a kiállítást csak akkor érdemes megnézni, ha nem várunk tőle semmi gyakorlati hasznot, elvégre múzeumba megyünk, nem konyhaexpóra.

Kétségtelen, hogy a kiállított tárgyak többségénél a művészek lélegzetvétele is a funkcionalitás rovására ment, ennek ellenére ez egy kifejezetten szórakoztató és szerethető kiállítás. Semmi Tchibo és IKEA, semmi helyes teflonserpenyő, cuki edényfogó meg muffinforma, a spanyolok valami egészen mást hoztak össze. Szalay-Bobrovniczky Alexandra főpolgármester-helyettes elég nagyot csúsztatott a megnyitón, amikor azt mondta:

Valószínűleg rengeteg látogató fogja úgy érezni, hogy sok tárgyat azonnal hazavinne a kiállításról.

tapas

A szerző felvétele

Tál.

A kiállítás nevét adó tapas egy egyszerű, spanyol borkorcsolya, legalábbis régebben bor mellé felszolgált falatkákat jelentett, ma már inkább simán falatka. A kiállítás elnevezése viszont senkit ne tévesszen meg, a kiállítás anyagában szinte alig van tapasdizájn, helyette olyan műremekeket láthatunk, mint a kecskebőrből készült boroskulacs – szigorúan biciklistáknak.

tapas

A szerző felvétele

tapas

A szerző felvétele

Aztán itt van a személyes kedvencem, a csésze; végre letépte láncait a csészefül, nemet mondott a szolgalelkűségre, és megszületett ez. De ez mind semmi, úgy vagyok én is, mint a híradósok, amit megígérek, azt betartom, íme, a felfújható sonkák:

tapas

A szerző felvétele

És végül, kommentár nélkül a csoki és a tányér.

tapas

A szerző felvétele: A csoki

tapas

A szerző felvétele: A tányér

Ha végignézel cirka kétszázötven ilyen és ehhez hasonló tárgyat, azt hiszed, már semmi meglepőt nem tudnak eléd rakni, pedig dehogynem. Az Iparművészeti Múzeum akkor sújt le rád, amikor nem számítasz rá: a végén, a gyérül megvilágított fotófal előtt, ahol ezúttal nem kivágott arcú delfin, hupikék törpe vagy bajor páros testét tudod kölcsönvenni egy fénykép erejéig, hanem egy polipét. Nem mertem ennél közelebb menni:

tapas

A szerző felvétele: A polip

Én rajtam jutsz a kínnal telt házba,
én rajtam át oda, hol nincs vigasság,
rajtam a kárhozott nép városába.
Nagy Alkotóm vezette az igazság;
Isten hatalma emelt égi kénnyel,
az ős Szeretet és a fő Okosság.
Én nem vagyok egykorú semmi lénnyel,
csupán örökkel és örökké állok.
Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top