A rendszerváltás után nagyot zuhant a vers, nem találta helyét, megszűnt a sorok között való olvasás, de talán nem véletlen, hogy mára újra reneszánszát éli a politika/közéleti költészet. Egy ilyet mutatunk most Stiller Kriszta klaviatúrájából.
Stiller Kriszta
Füllentésnapomra
Rút lett a szép, és szép a rút,
putrimhoz vezető kisvasút
felet
tolat.
Állami pénzeket nem lopok,
közmunkás sem nyög, nem topog,
a párt
kapált.
Éhező? Nyugdíjas? Mind hazug.
Disznótelepem mintazug.
Sertés?!
Sértés.
Paks kettőn hasad a halk atom,
képhibás köztévém hallgatom.
A hang
a rang.
Menjünk ki békésen zengeni:
határunk ne legyen schengeni,
balga
belga!
Ballibsi média görbe tü-
kör, pártnevünk vége dőlt betű:
kétes
két „es”.
Válságot okoz pár félzseni,
biztos a Gyurcsány pénzeli:
Öszöd!
Eszed?
Nem fognak kastélyok állani,
stadion lesz majd mind, állami.
Rogán
jogán.
Megélsz, ha párttag vagy és rokon,
én egész népemet fogom…
Ki írt?!
Kiirt!!!