Öntökönrúgás a Művészetek Völgyében


Hogy hogyan működik a Művészetek Völgye, arról Márta István beszámolóját olvashattuk délelőtt egy interjúban, van azonban egy másik (sőt, holnap jön a harmadik) verzió is, Simon Adri írta meg saját tapasztalatait.

Kedves Művészetek Völgye, mélyen tisztelt szervezők!

Az, hogy a magyarországi fesztiválok egyre inkább egyetlen dologról szólnak: a kaszáról, már eddig is nyilvánvaló volt számunkra, de beletörődtünk, sőt elfogadtuk: ez a világ, ez az ország, ez a pár falu, ez a művészeti felhozatal sokba kerül, és a növekvő árszínvonal sajnos fordítottan arányos a nyújtott szolgáltatás színvonalával, de mindegy, mindig megtalálom azt a pár alkotót, aki miatt végül is megéri a Kapolcs-Taliándörögd-Vigántpetend Bermuda-háromszögbe zarándokolni évről évre. Benne van a pakliban, hogy ha mégsem tetszik, legfeljebb jövő nyáron másik fesztivált választok, vagy megyek a barátokkal kempingezni privátim, vagy csinálok saját fesztivált. Belefér.

Az viszont nem fér bele, hogy a programban meghirdetett színházi előadásra, ami fél 8-kor kezdődik, – hosszas gondolkodás eredményeképpen, de szóljanak, ha van több megoldás – csak akkor lehet bejutni, ha vagy a taliándörögdi kocsma környékén lebzselek egész nap, ami az előadás helyszínéül kijelölt művház szomszédságában van, vagy a szűken vett szervezők (vagy nem tudom, kiken múlik, és nem is dolgom ezt tudni) rokona/haverja/szeretője vagyok, ugyanis kizárólag e speciális esetekben van esélyem, hogy szemembe tűnjék/fülembe jusson a frissen felfirkált tájékoztatás, az egyetlen ennek jegyében, miszerint “jegyfoglalás 18.00-ig”, és másképpen egyszerűen nem jut el az információ hozzám, nem és nem!

Ha nem vagyok rokon/haver/szerető, sem pedig minimum egy telepata, akkor megveszem a napijegyet Kapolcson 4000 jó magyar forintért, vagy ha online vásárolok, akkor háromezer-valamennyiért, és !a programfüzetben feltüntetett információt figyelembe véve! 7 óráig átérek a szomszéd faluból, és naivan azt gondolom, hogy mindent megtettem annak érdekében, hogy részt vegyek a Pintér Béla-társulat produkcióján. De nem. Hétkor már elhajtanak a patakzó vérbe (és nem csak engem, hanem a hozzám hasonlóan tervező anyukát is a két serdülő és egy kisebb gyerkőcével együtt), anyukám, lásd a táblát. (Itt most nem térek ki arra, hogy a meghirdetett jegyvásárlási formától eltérően az este kilenctől érvényes ezer-akárhányszáz forintos napijegyet néhány nap után csak tíztől adják ki – nyilván, hogy a fesztiválozók kénytelenek legyenek megvenni késő este az egész napos karszalagot, talán mert néhány nap elteltével kiderült, hogy sokaknak, a kínálat figyelembe vételével, bőven elégnek bizonyult (volna) az esti programra benevezni – mondanom sem kell, hogy nem veszik meg, hanem akkor inkább megoldják maguknak néhány gitárral a falakon kívül a bulit, ergo öntökönrúgásból, kedves fesztiválszervezők, telitalálat, azt gondolom.)



1 hozzászólás

Írd le a véleményed!
  1. göre gábor bíró úr!

    Bolondok fesztiválja!

    Azért jöttél a világra,
    Eljárj minden fesztiválra!
    Ottan aztán feszt igyál
    Sorsodon ne gondolkozzál!
    Munkád nincs, de kinek kell?
    Elégedett vagy életeddel!
    Az csak egy jó buli!
    Bele fogsz, végül bukni!
    Ugyan kit érdekel!?
    Hülyítő majom énekel!
    Neked rángatózni kell!
    Kábán, körül nézel
    Esze mentek szemével
    Meg, még se látod,
    Mivé lett világod!
    Állítólag fiatal vagy,
    Elbutított, rombolt agy!
    A jövő pedig a tied,
    De részeg jövő minek?
    Kortársaid se látják,
    Púposak a próféták!
    Törött, vagy gerinctelen!
    Mégis övék a győzelem!
    Vezetnek, marhát orr karikán,
    A vágóhídról ne tudj ám
    2012.


Új hozzászólás