+ Irodalom

Formás kis dodekaéderekre vagdossák a tested

bartok-imre-a kecske éve

A Patkány éve és a Nyúl éve után eljött a Kecske éve! Bartók Imre regénye egy posztapokaliptikus világban játszódik…

A testem, mint tízezer szállal rángatott marionettbábu. A tenyerem kifehéredik, és érzem, ahogy elreped a köröm a bal gyűrűsujjamon. Fejemben szédítő sebességgel születnek az algoritmusok és a háromismeretlenes egyenletek. Tudatom fiókjaiban különféle modellek, élére állított kockák, hengerek, azonkívül száztizenhét szögű, szabálytalan formák jelennek meg. Mélyebb értelemben véve nem létezik szabálytalanság. Nem először derül ki, hogy a hidrofizikára vonatkozó kalkulációk a legbonyolultabbak – amíg a felszínen többé-kevésbé lekövethetőek a felszabaduló atomenergia hatásai, addig a vízben mindez lehetetlennek bizonyul. A különféle erőhatások egy végtelen tényezős specializáció áldozatává lesznek. Gravitáció, magnetizmus, súrlódás. A hang terjedésének eltérő sebessége. Nem is beszélve a Comptonszórásról, amelynek következtében mindenfajta mérés lehetetlenné válik.

Ilyenkor legalább nagyszerű alkalmunk adódik arra, hogy megmerítkezzünk szellemünk üres, nyirkos medencéjében. Én egy 5×20 méteres, kobaltkék csempékkel kirakott medencét képzelek magam elé, amelynek falait remegő izzásba vonja a holdkaréj fénye. Ebbe a medencébe ereszkedünk most alá, hasra vágjuk magunkat, és mellúszást mímelve, köríves mozdulatokkal haladunk előre a medence másik oldalán lévő hármasikrek felé. Fiatalok, a szemük ragyog a várakozástól. Az oxfordi evezőscsapat kedvencei, de én csak úgy hívom őket: a madárkák. Képzeljük el, hogy feléjük haladunk, olyasféle mozdulatokkal, amivel az állatidomár közelíti meg a szende oroszlánkölyköket.

Gondolataimat üvöltözés szakítja félbe. Martin szájából hatalmas szappanbuborékok formájában úsznak felém a gondolatok. A történelem utolsó képregényének kidolgozatlan paneljei. A testi morphé még látszólag sértetlen, de tudjuk – erre utalnak a bizonytalan ecsetvonások –, hogy odabent már megkezdte munkáját a radioaktív sejtburjánzás. Mindig is féltem az öregedéstől, de azt nem gondoltam volna, hogy ilyen lesz. Ennyire hirtelen. Ennyire katasztrofális. Érzem, hogy odabent valami történik. Érzem, ahogy a szerveim helyet cserélnek egymással. Érzem, hogy megváltozom.

Oldalak: 1 2 3

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top