A melegeket is bántják, minket is bántanak

000.Szívkomm

Rohanok a könyvtártól a Kálvin felé, már messziről látom, hogy az aluljáró bejáratánál néhányan papírszíveket osztogatnak az utca népének. Egyrészt örülök, hogy végre nem zálogházas szórólapokat nyomnak a kezembe, amit úgyis kidobok, másrészt bánom, hogy nincs időm hosszasan kérdezősködni, éppen csak megtudakolom, kik ők. Így találkozom először az értelmi fogyatékos emberekből álló, Szívesség kommandó nevű csoporttal, amit azért indítottak, hogy lehetőségeikhez mérten ők is segíthessenek a rászorulókon. A szívecskén egyébként mindössze annyi állt, hogy legyek vidám.

A kirekesztettek érzékenyebbek mások problémáira

A papírszíves akció ugyan kedves, de miután megkerestem a Szívesség kommandó csapatát, kiderült, ennél sokkal komolyabb feladatot vállaltak. Az elnevezés nem rövid, úgyhogy gyorsan essünk túl rajta: a csoportot az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége (továbbiakban ÉFOÉSZ) indította. A csoportnak nyolc értelmi fogyatékos tagja van, munkájukat két tréner segíti. Céljuk elsősorban az, hogy a fogyatékos emberek a segítségre szorulók szerepét a segítséget nyújtók szerepére cseréljék. Ennek érdekében minden héten találkoznak, különféle társadalmi problémákkal ismerkednek, főbb témáik között van a mélyszegénység, a nők elleni erőszak és a diszkrimináció.

Úttörő jelentőségű kezdeményezésről van szó már csak azért is, mert a problémákkal való szembesülésnél nem állnak meg. A találkozók arról szólnak, hogy közösen kitalálják, hogyan tudnak segíteni az éppen megismert hátrányos helyzetű csoportokon. A lényeg, hogy a foglalkozások eredményeként az értelmi fogyatékos emberek a társadalmi problémákra érzékeny, aktív szerepben vehessenek részt a mindennapokban. Ilyen jellegű projekt még nem volt Magyarországon, így ezzel a csoporttal a módszertan kidolgozása és terjesztése is célunk – mondja Balogh Fruzsina, az ÉFOÉSZ nemzetközi referense, aki egyben a csoport egyik trénere is.

A csoport szorosan kapcsolódik az ÉFOÉSZ „Mi, nők” elnevezésű programjához, amelynek célja az értelmi fogyatékos nők megerősítése saját nőiességükben, szexualitásukban, önérvényesítésükben; a Szívesség kommandó voltaképpen ebből a foglalkozássorozatból nőtte ki magát. A valamilyen módon megkülönböztetett vagy kirekesztett emberek sokszor fogékonyabbak egymás nehézségeire – mondja Farkasné Gönczi Rita, a projektek koordinátora. A hátrányos helyzetű nők különböző csoportjairól beszélgetve világossá vált, hogy a résztvevők sokféle társadalmi problémára érzékenyek, és szeretnének lépni is.

Szokatlan szerepben

Ilyen és ehhez hasonló kezdeményezéseknél fennáll a veszélye annak, hogy a foglalkozások nem többek pályázati pénzek elköltésénél, öncélú fejtágításnál – a résztvevők minden népszerű nézettel találkoznak frontális formában, a trénerek kiállnak, elmondják a szükségesnek tartott információkat, esetleg még a visszacsatolást is megvárják, de az előadáson túl, a gyakorlatban érdemi lépések nem történnek. Magyarul: néhány powerpoint levetítése után a csoport szétszéled anélkül, hogy a tagjai egyszer is kidugták volna az orrukat az előadóteremből. A Szívesség kommandó esetében más a helyzet. Egyrészt szimbolikusan is, mert az elméleti foglalkozásokat szinte minden alkalommal azzal zárják, hogy lemennek az utcára, és szétosztják a papírszívekre írt jókívánságaikat. Emellett megvolt az első komoly akciójuk is: június közepén ételt, ruhát és játékokat osztottak hajléktalanoknak a Ferenciek terén.

A csoport heti gyűléseit az ÉFOÉSZ Lónyay utcai központjában tartják; néhány telefon és a tagok beleegyezése után egy alkalommal én is beülhetek hozzájuk. A megbeszélés bemelegítő körrel kezdődik, mindenki elmondja, hogyan érzi magát, aki vonakodik, le is rajzolhatja, milyen a hangulata. Pár perc elteltével indul a tényleges munka: a nap első témája a diszkrimináció. Van olyan résztvevő, aki még nem találkozott a szóval, van viszont, aki azonnal elmesél egy kapcsolódó történetet: nem kapott meg egy munkát, mert bár el tudta volna végezni a feladatot, fogyatékossága miatt elküldték az interjúról. Helyzetgyakorlat következik, a csoport tagjai így összekapcsolhatják a megismert a fogalmat a tapasztalataikkal. A csoport két tagja eljátssza, mi történt az állásinterjún, feloldásképpen pedig azt, ami ideális esetben történt volna – a játék kézfogással zárul, az alternatív valóságban munkát kap az értelmi fogyatékos álláskereső.

A soron következő téma a homoszexualitás, ezzel a fogalommal a csoport minden tagja tisztában van, egyikük azonban továbbmegy a száraz meghatározáson, azt mondja, a fogyatékos emberek hasonlítanak a melegekre. Amikor megkérdezik tőle, miért, azt mondja, mert a melegeket is bántják, minket is bántanak. Helyzetgyakorlatra most nincs szükség, a párhuzam megtalálásától gyorsan eljutunk odáig, hogy a probléma megoldásának gyökere az elfogadás. Aztán megérkezik az aznapi vendég, a Cromo Alapítvány munkatársa, Majoros Zsuzsa, aki a mélyszegénységről tart előadást. A feldolgozáshoz filmet vetít a csoportnak egy ötgyerekes, máról holnapra élő családról. A filmet a felénél leállítják, nem szükséges végignézni ahhoz, hogy össze tudjuk szedni, mi mindennel lehetne segíteni a családnak.

A tervek szerint a Szívesség kommandó csoportja a jövőben többek között nagycsaládosok megsegítésére szervez akciót. Munkájukat itt, a facebook-on is lehet követni.



Nincs hozzászólás

Írd le a véleményed!