+ Irodalom

Úgy kezelik a nőket az irodalmi közegben, mintha tetvesek lennének

Nicola Griffith

A legrangosabb, legbefolyásosabb és anyagi szempontból is a legkifizetődőbb irodalmi díjak a legkevésbé sem szólnak a nőkről. Az irodalmi szervezetek nem szeretik a nőket. Miért? – teszi fel a kérdést Nicola Griffith írónő.

Ha egy nő irodalmi díjat nyer a regény műfaján belül, azt általában egy férfi szemszögéből megírt könyvért kapja vagy férfiakról írta. Minél tekintélyesebb a díj, annál valószínűbb, hogy maga a regénybeli elbeszélő is férfi – írja weboldalán Nicola Griffith Amerikában élő brit származású írónő, aki azt vizsgálta meg, hogy az elmúlt tizenöt évben odaítélt legrangosabb irodalmi díjak nyertes könyvei közül – Pulitzer-díj, Man Booker-díj, Nemzeti Könyvdíj, National Book Critics’ Circle Award, Hugo-díj, és Newbery Medal – hány szól nőkről és hány férfiakról. Az eredmény több mint siralmas a nők szempontjából.

A ranglétra élén a Pulitzer-díj áll. Az elmúlt tizenöt évben egyetlen olyan női szerző sem nyert, aki nőkről írt volna. Ha nyert is valaki, férfiakról írt, vagy mindkét nemről. Ezek közül egyetlen könyvet sem a nők szemszögéből írtak meg. Ez az eredmény azt mutatja, hogy a nők nem érdekesek és nem számítanak

– írja Griffith.

nicola griffith

nicolagriffith.wordpress.com

A legrangosabb, legbefolyásosabb és anyagi szempontból is a legkifizetődőbb irodalmi díjak a legkevésbé sem szólnak a nőkről. Ez akár azt is jelentheti, hogy a női szerzők cenzúrázzák magukat, vagy azok, akik odaítélik a díjakat rémisztőnek, visszataszítónak vagy unalmasnak találják a nőket. Minden bizonnyal a nők szemszögéből megírt dolgok érdektelenek és értéktelenek. Úgy tűnik, hogy az irodalmi közegben a nők tetvesnek számítanak.

– olvasható a cikkben.

Az irodalmi szervezetek nem szeretik a nőket. Miért? (…) A nők nem hallatják a hangjukat, és nem hallják őket. A világ népességének több mint fele nőkből áll. Ha a kultúránkban a felnőtt nők több mint fele nem hallatja a hangját, a világ egyik felének tapasztalataival nem foglalkoznak, nem tanulnak tőle, nem építkeznek belőle! Az emberiség így nem lehet egész, csak fél!

Nicola Griffith

Nicola Griffith forrás: www.trbimg.com

A kiáltványszerű írásra meg is született az első érdemi válaszreakció, mégpedig Kamila Shamsie pakisztáni írónőtől, aki azzal az ötlettel állt elő, hogy 2018 legyen a női szerzők éve, amikor a kiadók csakis kizárólag nők tollából született regényeket jelentetnek meg.

Elég volt! Egyetértek azzal, hogy itt az idő mindenki – nők és férfiak számára– , hogy beszálljanak a kampányba: billentsük helyre a nemek közt felborult egyensúlyt! Miért ne lenne 2018 az az év, amikor csakis női szerzők könyveit adjuk ki? Méltó módon ünnepelhetnénk, hogy a harmincon túli nők éppen 100 évvel ezelőtt kaptak szavazati jogot Angliában

– olvasható Kamila Shamsie nyilatkozata a Guardian cikkében.

Az And Other Stories nevű kisebb irodalmi könyvkiadó pedig be is szállt a Year of Publishing Women Challenge kampányba, és elsőként vállalták, hogy 2018-ban csakis női szerzők műveit jelentetik meg.

nicola griffith

nicolagriffith.wordpress.com

Kamila Shamsie provokációja – ahogy ő nevezte a kezdeményezést – a Man Booker-díjat említi példának, ahol a női szerzők kevesebb mint 40%-át jelölték csak az elmúlt öt évben a rangos brit elismerésre, amelyet idén egyébként Krasznahorkai László kapott. Shamsie hivatkozik többek között Nicola Griffith kutatásaira, valamint a Vida reprezentatív felmérésére is, amely szerint a férfi szerzők és kritikusok is sokkal nagyobb figyelmet kapnak női társaiknál. (A Vida egy amerikai szervezet, amely a nők irodalomban elfoglalt méltó helyéért harcol.)

Valójában csak azok aggódnak igazán a gender bias (magyarul valahogy úgy mondhatnák nemi előítéletek – a szerk.) miatt, akik ragaszkodnak ahhoz az elképzeléshez, hogy a férfiak jobb írók és jobb kritikusok, mint a nők

– írta Shamsie esszéjében.

Szerintem meg tudjuk csinálni. És, ha mi sem tesszük, akkor mi változna?

– nyilatkozta a kiadó igazgatója, Stefan Tobler.

Évente 10-12 könyvet adunk ki, és csak most realizáltuk, hogy több férfi szerző munkáját jelentetjük meg. Ebben az évben például hét férfi, és négy női íróét. Rengeteg ember segíti a döntéseinket, a szerkesztőink pedig mind nők, de valahogy mégis több férfi szerzőt publikálunk

– tette hozzá.

Nicola Griffith

Kamila Shamsie / sonyarehman.wordpress.com

Miután Shamsie nyilvánosságra hozta esszéjét, néhányan azonnal támadni kezdték, hogy valójában csak a levegőbe beszél, de nem gondolja komolyan a kezdeményezést. Azzal viszont, hogy mögé állt egy könyvkiadó – amelyet mellesleg egy férfi vezet – rácáfol a kételkedőkre.

Már most több érdekes javaslat is született a kampány kapcsán, például a női szerzők irodalmi fesztiválja, elkötelezettség a nemileg semleges borítók iránt, és egy olyan stratégia kidolgozása, amely kifejezetten az irodalmi díjaknál tapasztalható felborult nemi egyensúly helyreállításáról szól.

Griffith is megszólalt Shamsie esszéje után :

Ez mindannyiunk számára hatalmas probléma, az emberek fele viszont meg se hallja, amiről beszélünk, pedig ez mindenkire hatással van. Mindannyiunknak oda kellene erre figyelnie, és hosszútávú megoldást találni a problémára. Szerintem viszont nem az a megoldás, hogy csak női szerzőket publikálunk. Ez ugyanis valószínűleg még inkább elmélyíti az ellentéteket, erősíti a Mi vs. Ők magatartást, amely nem a legjobb megközelítés

– nyilatkozta az írónő, aki nem győzi kezelni az oldalára özönlő kommenteket és felajánlásokat: sokan ugyanis önkéntes alapon jelentkeznek, hogy feldolgozzák más irodalmi díjak eredményeit is.

(Forrás: The Guardian, nicolagriffith.com)

2 hozzászólás

2 Comments

  1. Vályi Géza szerint:

    Az irodalmi mű nem a nőről vagy a férfiről szól, hanem az emberről, szerény véleményem szerint.
    A világirodalom egyik legnagyobb regénye a Bovaryné sem azért jó regény, mert nőről (is, OK, főként nőről) szól, hanem mert zseniális.
    Vagy kiről szól Németh László Égető Eszter c. regénye? Vagy az Iszony? – Szerintem nem egy NŐről, hanem az emberről, az emberi kapcsolatokról, a társadalomról.

    Ha olyan regényt szeretne valaki, ami kimondottan egy nőről szól, akkor neki a Robinson Crusoe-t kellene mégegyszer megírni úgy, hogy egy nő vetődik partra a magyányos szigeten!

  2. cat_ szerint:

    Tökéletesen egyetértek, Géza. De a női írókkal szembeni előítélet ettől még létező dolog. J. K. Rowling például azért nem Joanne Rowling néven publikált, mert a kiadója azt mondta, nőnemű szerző könyve sokkal kevésbé kelendő a célcsoportban.

    Ha egy nő nőről ír, az pedig elkönyvelik picsogásnak.

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top