A tudomány tényleg oltári (2)
Írta: Kiss J. Zoltán
A CERN-i híreket mindig egyfajta misztikum lengi körül. Lehet hogy ezt csak a híradás technikája teszi, de az az érzésem, hogy nem csak. A legutóbbi hír a „sötétenergia-gyárról” (MTI 2015.06.03) az utóbbira bizonyíték, hiszen a tudósítás szerint egy professzor fogalmazott ekképpen.
Ezzel a „sötét energiával” kapcsolatban egy egyszerű és bocsánatos hasonlattal élnék: Mondhatnánk azt, hogy Olaszországban nincs Juventus nevű futballcsapat – ha a világunk csakis az olasz második ligával bezárólag tartana. Ott valóban nincs, mert a Juventus az első osztályban játszik.
Hát így vagyunk a sötét energiával is.
Amikor két egymással szemben gyorsított Hidrogén folyamat ütközik, akkor az ütközés konfliktusa olyan elemi folyamat intenzitást eredményez, amelyben a kvantum-kommunikáció nagyobb értékű, mint a mi világunk kvantum kommunikációs c=299,792 km/sec sebessége (a földön mért fény sebesség). Bármilyen furcsának is tűnik, de a keletkező energia eltűnik a szemünk és a műszereink elől, hiszen azok (mármint a szemünk és műszereink) a mi téridőnkben, a mi örök érvényűnek hitt fénysebesség értékén „működnek”. A keletkező energia meg nem semmisül, csak más téridőbe kerül. Passz.
Ez nem sötét energia, hanem relativitás.
A hivatalos tudomány pökhendi annyira, hogy ennek még a lehetősége sem merül fel benne. Inkább azt mondja: „sötét energia”. Változó értékű kvantum-kommunikációs sebességre pedig még gondolni sem mer.
A bajok akkor kezdődnek, amikor az isteni részecskét, a Higgs bozont tíz a mínusz huszonkettediken másodperc élettartammal definiálja – de hát akkor a Higgs bozon valójában egy folyamat! – és közben kijelenti, hogy pontosan meg fogja határozni a részecske (!?) tömegét. Erről is van egy hír egy korábbi számban (MTI 2015.03.18). Én a tömegjellemzőt is el tudom fogadni, de akkor tudnom kell, hogy ez a Higgs-bozon egy folyamat. Ha tömeg, melyik állapothoz tartozik?
Nem inkább egy impulzusról van szó? Nem, vélelmezi a hivatalos álláspont. Részecske és sötét energia.
A CERN-i ütköztetés egyszerű technikai-tudományos magyarázata az, hogy protonokat gyorsítanak egymással szemben és ütköztetnek. Az általában nincs hozzá téve, hogy ezek a „protonok” tulajdonképpen maga a Hidrogén (elemi folyamata).
A hivatalos tudománynak mind a mai napig az az álláspontja, hogy a Hidrogénnek (elemi folyamatnak) nincs neutronja. Az a lehetőség fel sem merül, hogy van neutronja, csak nem tudjuk megmérni, mert a folyamat olyan kis intenzitású. Ez a Juventusszal ellentétben a szülőfalum futballcsapatának esete lehetne, ami szintén nem létezik, ha a legkisebb falvak legalsó osztályát már nem is tekintjük a világunknak.
Miért is lenne a Hidrogén-folyamat más elemi törvényű, mint a többi elemi folyamat?
Ha a Hidrogén-folyamatot proton-folyamatostul, elektron-folyamatostul, neutron-folyamatostul gyorsítom, akkor az ütközés komplett folyamatok ütközése, ráadásul a fókuszálás már eleve folyamat-intenzitás növelő. Nincs mit csodálkozni a keletkező „sötét energia” másik téridején. A téridőt a keletkező kvantum-kommunikáció intenzitása és sebessége határozza meg.
A szuperszimmetriáról szóló (MTI 2015.02.16) híradást már akkor helyben észrevételeztem, de a vélt, vagy gerjesztett misztikussága miatt beletartozik ebbe a körbe és itt is érdemes szóba hozni.
Kutatásaim azt mutatják, hogy az elemi folyamatoknak anti-folyamat párjuk van. A proton-, elektron- és neutron-folyamatoknak feltétlenül van anti-neutron, anti-elektron és anti-proton folyamat testvérük, magán az adott elemi folyamaton belül. Az anti-folyamatok dolga az, hogy biztosítsák az elemi folyamat „folytonosságát”. Mert a gravitáció alapja a plazmától a Hidrogén-folyamatig tartó elemi folyamat-evolúció. És bármi is történik az evolúció során, abban nem lehet folytonossági hiány semmilyen körülmények között.
Engem nem zavar ha a hivatalos tudomány ezt az anti-folyamat „felügyeletet” szuperszimmetriának hívja, de az már igen, ha a tudósok ezt „egy másik világnak nevezik” és így misztifikálják.
Van egy másik világ, de ez nem a misztikumok világa. Ez az a szemlélet, ami Planck és Einstein után száz évvel megpróbálja a világot annak eseményeiben, dinamikájában és intenzitásában vizsgálni. Én itt most nem magamat reklámozom, de szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy e szemlélet nélkül nincs új energiaforrás.
