Sebők Zoltán: A Facebookon szabad forradalmat csinálni

sebők nyitó ok

Az utóbbi időben megszaporodtak a képzőművészeket, illetve alkotásaikat érő különböző feljelentések. Sokan provokatívnak, pornográfnak, vagy gyűlöletkeltőnek tituláltak egy-egy alkotást. Arról, hogy miért nem működik a művészet a Facebookon, Sebők Zoltán esszéírót, egyetemi tanárt kérdeztük.

A közelmúltban több esetben jelentettek fel képzőművészeket, akik a Facebookon tették közzé műveiket. Mit gondol, miért nem tudják az emberek a művészetet kezelni ezen a közösségi oldalon?

A művészet 99%-ban topológiai kérdés. Nem az a kérdés, hogy mit, hanem az, hogy hol. Például mitől függ az, hogy ez a kiskanál, amivel most a kávémat kavargatom, művészet-e vagy sem?

A szándéktól.

Attól is, de a helytől is, hogy hol van ez a kiskanál. Ha ez egy múzeumban van elhelyezve és van címe, akkor ez művészet. Ennek pedig jól tudjuk, hogy az első használója Marcel Duchamp, aki hétköznapi használati tárgyakat pakolt be a múzeumba. Nyilván keveseknek jutna eszébe egy férfimosdóban arra gondolni, hogy az a piszoár művészet is lehet. A múzeumban ez azért működik, mert ott nem a többi piszoárral hasonlítják össze, hanem a művészet klasszikusaival. Egyébként, ha jól megnézi, a Forrás Buddhához és Szűz Máriához hasonlít. De térjünk vissza a Facebookra, ahol a magyar lakosságnak nagyjából a fele fent van. Ez alapján azt lehet mondani, hogy ez az oldal, olyan, mint egy köztér. Egy köztéren pedig az embereknek nagyon sok mindent nem szabad csinálniuk, amit máshol viszont igen. Az szerintem egy rossz érvelés, amikor a feljelentések és megbotránkozások után azt mondják az alkotók, hogy „de hiszen ez művészet”, mert az alkotásuk egyfajta köztéren van, ahol a felhasználóknak joguk van úgymond ezeket a tartalmakat szabályozni. Kis túlzással viszont azt lehet mondani, hogy egy galériában vagy múzeumban ma már mindent lehet, amit akár egy intim térben meg lehet tenni. A 80’-as években voltam Párizsban egy Robert Mapplethorpe kiállításon, ahol a tárlaton belül volt egy külön terem azzal a felirattal, hogy csak nagykorúak és erős idegzetűeknek ajánlják a belépést. Ott tényleg nagyon durva képek voltak, viszont az egy teljesen más nyilvánosság, mintha ugyanezt az utcán látnánk. A művészeti botrányok nem is igazán a galériákban és a különböző művészeti terekben történtek, hanem az utcán. Minden térnek megvannak a saját szabályai. Egy nudista strandon például az a botrány, ha valaki ruhában jelenik meg.

Facebook

Fotó: A szerző felvétele

De mi a helyzet az internettel?

Engem ebben az egészben, ez a feljelentősdi idegesít a legjobban. Ez egy eléggé feljelentős ország. Még engem is feljelentettek, hogy lopom az áramot, ami persze nem igaz. Visszatérve az eredeti témához, ha nekem van olyan ismerősöm a Facebookon, aki irtózatos mennyiségben oszt meg számomra unalmas, vagy általam szélsőségesnek ítélt tartalmakat, akkor azt egyszerűen elrejtem a hírfolyamomból. Nem kell egyből mindenkit feljelenteni.

Említette, hogy az a virtuális tér hasonló módon értelmezhető, mint egy köztér. Ebben az esetben mi lehetne a megoldás? Engedjenek a művészek és ne tegyék közzé a képeiket?

A Facebook egy multinacionális nagyvállalkozás, amelyet az átlagos felhasználó ingyen látogathat. Minél többen vannak fent, annál drágább ott a hirdetés stb. Egyre többen figyelnek fel arra a jelenségre, hogy a Facebookon a felhasználók proletárrá válnak. Úgy viszik az oldal népszerűségét, hogy abból ők anyagilag nem profitálnak. Tegyük fel, hogy egyszer csak úgy döntenének ezek az emberek, hogy fellázadnak ez ellen. Mit gondol, hol csinálnának forradalmat?

Nyilván a Facebookon.

Igen. Ez egyébként szépen nyomon követhető az utóbbi idők politikai megmozdulásain, amelyek nem egyszer a Facebookon indultak, noha nem a Facebook ellen, de ha így lenne, akkor egy ilyen megmozdulásból is még mindig az oldal profitálna. Egyébként az ilyen jellegű lázadás egyáltalán nincs tiltva, nem szerepel sehol, hogy

Kedves felhasználók! Minálunk nem szabad forradalmat csinálni.

Szabad. Sőt, érdekükben áll.



Nincs hozzászólás

Írd le a véleményed!