Legyen ez a nap az elfelejtett ünnep napja

az elfelejtett ünnep borító (teljes)

Egy verseskötetet fogunk bemutatni, amelyhez Nádasdy Ádám írt előszót, megmutatunk hozzá két könyvtrailert, és többek között a címadó szerzeményt: Az elfelejtett ünnep.

Nádasdy Ádám 2014 novemberében írta Nyerges Gábor Ádám: Az elfelejtett ünnep című verseskötetéről:

Igazi poézis található ezeken a lapokon: klasszikus versírás folyik itt. Sok természeti kép, gyakran esővel, hóval, alkonnyal, s mindezek szervesen hangolódnak egybe a lélek állapotaival. Melankólia van bőven, ami kissé kiment a divatból, de ha egy olyan (egyébként roppant jó humorú!) ember tárja elénk legszemélyesebb bánatait, mint Nyerges Gábor Ádám, akkor a vers kap egy fanyar árnyalatot, amitől egészen mai lesz.

Utcára megyek, járkálok körbe, zsebemben a bélést szorítom ökölbe.

Sokszor van szép zenéje a verseknek, van köztük sok szonettszerű, bár sohasem szabályos, semmi sem szabályos, mintha hasztalan vágyna szabályra, keretre, valami átfogóra, például két karra, mely átfogja. Sok versben nekifut a szabályosnak, és mi végignézhetjük, ahogy a szabály szétomlik a kezében. Komoly kötet ez, mert Nyerges szereti a verset. Szereti megírni veszteségét, magányát, az elmúlt – elrontott? – gyermekkor iránti nosztalgiát, és hozzá a felnőttség keserves tanulságait:

A tett is az, ha az ok hamis.

Naiv és koravén egyszerre, öndicsérő és önostorozó. Néha csak beszél hozzánk, fesztelenül, néha meg szárnyal, nagyon feszesen. A legszemélyesebb lírából való kötet ez: szépítés nélküli, emberi arckép áll össze belőle.

Nyerges Gábor Ádám

Szívügy

Pislákol bár, de épp lemegy,
kihül a szív és lépre megy,
kelő napon melengeted,
összetörik. Elengeded.

Egybentartani nincs erő,
ezerfelé kilincselő
vágyaiból elhord a lét
mindent, ami nem hordalék.

Pislákol bár, de jobb is így,
nem szipog már és nem visít,
kelő napon elolvadhat,
megtalálod, ahol hagytad.

Az elfelejtett ünnep

Ma az elfelejtett ünnep napja van,
csak vasárnapnál pirul ki a naptár.
Emlékszem, kisgyerekként még mennyit izgattam magam,
míg eljött, majd másnap, ha megkérdezték: te mit kaptál?

Most már nem kell többé számontartani
túl lassan eltelő, túl sok napszakot,
csak nézni, hogy porosodnak többször használt, hajdani
csomagolópapírok, színes masnik és madzagok.

Bár életünk nagyobbrészt színlelés,
jobb így, meg se látva, mi lehetne,
nem számolva, kimaradt-e néhol egy-egy szívverés,
ha nem tudjuk, milyen nap van, nincs, aki kinevetne.

könyvbemutató: 2015. június 2-án a Rácskertben, 19:00-tól ( https://www.facebook.com/events/311004299073378/ és dedikálás: 2015. június 7-én, 15:00-tól a Liszt Ferenc téren  https://www.facebook.com/events/979610402063069



Nincs hozzászólás

Írd le a véleményed!