Phil Collins egyáltalán nem ciki

genesis

Nemsokára Magyarországon is bemutatják a Genesis-dokumentumfilmet, amelyben a zenekar klasszikus felállása közel 40 év után ismét egyesül: bár Peter Gabriel továbbra sem zenél a többiekkel, másfél óra múltidézés még neki is belefér.

A Genesis története tele volt meglepő fordulattal, és itt nemcsak arra gondolok, hogy a zenekar simán túlélte Peter Gabriel kilépését. Arra is kevesen tippeltek volna a hetvenes évek elején, hogy a hízásra hajlamos, nagyszakállú dobosból egyszer még a világ legismertebb énekese lesz.

Emellett a Genesis pályafutása ráadásul tele volt zenei meglepetésekkel is: ha egy Genesis válogatáslemezt kéne összeraknom, 20-25 dal alatt biztosan nem állnék meg, most 10 dalban próbáljuk összefoglalni a zenekar pályájának legfontosabb állomásait.

Seven Stones (1971)

Azért azt nem árt leszögezni, hogy a Genesis kezdetben nem lógott ki nagyon a progresszív rockos dömpingből: a Nursery Cryme című harmadik nagylemezük viszont már előrevetítette, hogy a Genesis képes rendkívüli teljesítményre is. Peter Gabriel kezdi rátalálni a saját hangjára, a Genesis tagjai pedig rájönnek, hogy nem feltétlenül a keménykedés áll a legjobban a zenekarnak.

Supper’s Ready (1972)

A Foxtrot az első hibátlan Genesis-lemez. Az album utolsó dala, a többtételes Supper’s Ready pedig a zenekar egyik korai mesterműve: a 23 perces szám a B-oldal egészét elfoglalja (egy rövid instrumentális szösszenet van csak előtte), ez azonban nem akadályozta meg a zenekart abban, hogy a koncertprogramjuk meghatározó pontja legyen.

The Lamb Lies Down On Broadway (1974)

Ez a Genesis utolsó lemeze Peter Gabriellel, a lemez nehéz időszakban és mostoha körülmények között készült, ráadásul az énekes alig tudott részt venni a kreatív folyamatokban. Ennek ellenére a Lamb Lies Down On Broadway-n Gabriel víziója kel életre: Rael története sokak szerint a világ egyik legjobb konceptlemeze. Peter Gabriel agya egyre inkább elborul a lemezt követő turnén, a bomba viszont akkor robban igazán, amikor az énekes bejelenti, hogy elhagyja a zenekart. Peter Gabriel talpra áll: szólókarrierje legalább olyan sikeres lesz a nyolcvanas években, mint a Genesis.

A Trick Of The Tail (1976)

Phil Collins megmenti a Genesist – ezt a címet adta Göbölyös N. László annak a fejezetnek a könyvében, melyben a Peter Gabriel kiszállása utáni időszakot tárgyalja. Nem túlzás: valóban Phil Collins volt annak a záloga, hogy a Genesis nem tűnt el a süllyesztőben, pedig a kortársak nem tartották túl erős húzásnak Collins kiráncigálását a dobok mögül. Aztán ezzel szinte iskolát teremtett: hasonlóképpen lett dobosból főénekes Nick D’Virgilio a Spock’s Beard nevű progrock zenekarban két évtizeddel később. Az már tényleg csak a véletlen műve, hogy épp D’Virgilio dobol az utolsó, Collins nélkül készített Genesis-lemezen.

Down And Out (1978)

Beszéljünk a fontos dolgokról: most akkor ciki Phil Collins, vagy sem? Ezt a témát már körbejárta a Quart két évvel ezelőtt, de azért tartsuk észben azt is, hogy Phil Collins énekesi karrierje is jóval több, mint a Can’t Stop Loving You. A Steve Hackett távozása után készült lemez a poszt-Gabrieles Genesis egyik legjobbja.

Turn It On Again (1980)

De a Genesis tudta emelni a tétet, a Duke ismét egy konceptlemez, de erről már a nagy slágerek sem hiányoznak. Az előző lemez hangzását továbbfinomító zenekar talán még ragaszkodik valamennyire a klasszikus progresszív törekvésekhez, de egyre erősödik a szintetizátor, valamint Collins popérzékenységének dominanciája.

Mama (1983)

Bizonyára sokan nem gondolnák, hogy Phil Collins hitelesen előadja a pszichopata állatot is, ha épp azt kell. A Mama a ’80-as évek Genesisének egyik zavarba ejtő pillanata.

Invisible Touch (1986)

Az 1986-os nagylemez címadó dala is zavarba ejt, de kicsit másképpen. Ez a szám inkább emlékeztet Phil Collins szólólemezeire, éppen ezért egy rendes Genesis-rajongó fennhangon köpködi ezt a számot. (De lehet, hogy titokban nagyon szereti.)

I Can’t Dance (1991)

Az 1975-ös Peter Gabriel alighanem azonnal szívrohamot kapott volna, ha megmutatják neki, hogy hova fejlődik a Genesis másfél évtized alatt.

Jesus He Knows Me (1991)

A nyolcvanas évek igazán a Genesis évtizede volt, de tud-e még valamit lerakni az asztalra egy olyan zenekar, amelyiknek mindegyik tagja inkább a szólókarrierjével foglalkozik? A nagy trió még utoljára nekiveselkedett: a We Can’t Dance című nagylemez újra menővé tette a Genesist. Ez az utolsó lemez, amin még játszik Phil Collins. 1997-ben még készült egy nagylemez, amin Ray Wilson énekelt, azonban a Genesis ezt a váltás már nem tudta átvészelni: a Calling All Stations a Genesis-életműhöz méltatlan, vérszegény lemez.

A Genesis: A siker útján előzetese:

genesis



Nincs hozzászólás

Írd le a véleményed!