+ Gondolat

Nemzeti Inzultáció – fajmagyaroknak

nemzeti konzultáció

Akarja-e Ön, hogy a külföldön boldogulni próbáló magyar családokkal úgy bánjanak a befogadó országok, ahogy az a hivatalos magyar álláspont sugallja?

Aki nagy nyilvánosság előtt valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport ellen gyűlöletre uszít, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. És mit kap az, aki válogatás nélkül, mindenki ellen uszít, aki nem magyar?

Nem szívesen mondom, de rémisztő a kép, ami kirajzolódik a Nemzeti Konzultáció kérdéseiből, melyek a párizsi vérengzéstől ívelnek a magyar családok támogatásáig. Hová vezetnek ezek a kérdések, milyen utat akarnak bejáratni velünk azok, akik nem képesek felfogni ezer év elmúltával sem Szent István intelmeit (Kuruc Ágnes fordításában):

Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak.[…]… a szeretetre támaszkodva ne csak atyafiságodhoz és a rokonságodhoz, vagy a főemberekhez, avagy a gazdagokhoz, a szomszédhoz és az itt lakóhoz légy kegyes, hanem még a külföldiekhez is, sőt mindenkihez, aki hozzád járul.

Pedig István nem miniszter (szolga) volt, hanem uralkodó volt, saját korának minden mára hibának látszó jellegzetességével együtt. Mégis felismerte azt, amit azóta egy évezred bebizonyított minden szinten: a népek, nemzetek és nemzetiségek közötti együttműködés az, ami megtermékenyítőleg hat, s esélyt kínál a továbbélésre. A magyar néphagyomány nem lenne (az, aminek ismerjük és szeretjük) a románok, a tótok, a cigányok, a zsidók, a mánták és a vendek – meg a többi mára talán eltűnt – nemzetiség nélkül!

Kimondhatjuk – legalábbis én a magam nevében azt állítom –, hogy aki a magyar nemzetet, népet, nyelvet, családot, hagyományt védi a külfölditől, az idegenektől – legyen az szegény, vagy gazdag –, az tulajdonképpen a magyar nemzet ellensége.

Ne feledjük: mindenki annyit ér, amennyije a fejében és/vagy a szívében van! Aki ezt elfeledi, s megpróbálja anyagi kérdésekkel (megélhetési bevándorlók!) összemosni, azzal én nem szeretnék konzultálni, sem nemzetileg, sem másként! Pláne nem szeretnék összefogni!

nemzeti konzultáció

Nem, nem, nemzeti…

Persze, a saját mocskos bőrömet féltem – ezzel a vezetéknévvel mi mást tehetnék? Nagyapámat a családi hagyomány szerint magyarsága miatt ebrudalták ki a II. világháború után a Felvidékről… És most, vagy ha nem most, akkor rövidesen, tényleg az a kérdés, hogy eléggé magyar vagyok-e?

És te, te eléggé magyar vagy?

Nem véletlenül kérdezem! A francia vérengzés kapcsán előrántott bevándorlózás kapcsán valahogy elsikkad, hogy az elkövetők – szemben azzal, aki a hentesboltban embereket mentett – Franciaországban születtek! Tehát, azok, akik komolyan akarnak bevándorlózni, kénytelenek lesznek kiterjeszteni a potenciális ellenségkeresést a felmenők származására is. Ilyen már volt!

nemzeti konzultáció

Mondjuk, azt nem nagyon hiszem, hogy manapság megfelel a „becsületszavamra kijelentem” formula

Nekem van kitöltetlen példányom a vonatkozó formanyomtatványból. Alázatos tisztelettel kérdem:

Megfelel, ha ezt kitöltöm, vagy újat tetszenek szerkeszteni?

10 hozzászólás

10 Comments

  1. Rita szerint:

    Szándékosan csináltatok szent balt a szent jobból?

    • Grozdits Hahó szerint:

      Elismerés illeti a szemfüles olvasót… A kérdésre nem áll módomban válaszolni. 🙂
      Természetesen véletlen. Naná!

  2. Tibor szerint:

    Meg nyilván az is véletlen, hogy az Intelmeket helytelenül idézitek, alátámasztva éppen lényegének ellenkezőjét, esetetekben azt, amit István sohasem mondott. Ő ugyanis nem országról, hanem királyi udvarról beszélt, ami ha egynyelvű és egyszokású, akkor valóban gyenge és esendő, hiszen egy jó uralkodónak fontos, hogy külföldi szövetségestől és ellenségtől egyaránt első kézből tudjon tájékozódni. Ez persze nem változtat azon, hogy Orbántól jót ne várjon az ember, de azt gondolom attól se, aki folyton azon kéjeleg, amit eleve nem tud értelmezni.

    A dezinformálás művészetét persze nem ti találtátok ki, ti már csak használjátok a kész paneleket, mint előttetek már oly sokan ebben a témában. Bizonyos erőknek annyira fontos a szálak összekuszálása, hogy az sem érdekli őket, hogy Istvánt, az összes korabeli emléken, de talán még a paláston is, hat ujjal ábrázolták, tehát nem is lehet övé ez a „szentnek” nevezett jobb, ami ha egyébként valóban bal lenne, akkor mondjuk ti emelnétek piedesztálra, és mondjuk az Orbánék photoshopolnák jobbra.

    • bölöni gergő szerint:

      Szerintem korrekt az idézet!
      http://mek.oszk.hu/00200/00249/00249.htm

      Tudsz más forrást?

      • Tibor szerint:

        Ha már mindenképpen a Kuruc Ágnes fordítását hozod fel példaképp, csak mert az interneten csupán ez az egy található meg, akkor mindenképpen érdemes a szövegkörnyezetet is figyelembe venni és egyben értelmezni:

        A vendégek s a jövevények akkora hasznot hajtanak, hogy méltán állhatnak a királyi méltóság hatodik helyén. Hiszen kezdetben úgy növekedett a római birodalom, úgy magasztaltattak fel és lettek dicsőségessé a római királyok, hogy sok nemes és bölcs áradt hozzájuk különb-különb tájakról. Róma bizony még ma is szolga volna, ha Aeneas sarjai nem teszik szabaddá. Mert amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli, s a külföldieket a pöffeszkedéstől elrettenti. Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak. Ha pedig le akarnád rombolni, amit építettem, vagy szét szórni, amit összegyűjtöttem, kétségkívül igen nagy kárt szenvedne országod. Hogy ez ne legyen, naponta nagyobbítsd országodat, hogy koronádat az emberek nagyságosnak tartsák.

        Nos, véleményem szerint nyilvánvaló, hogy István nem mindenféle erre járó jöttmentekről és az országba települő népcsoportokról beszél, hanem azokról a külföldi „követekről” akik valamiért mindig fontosnak tartották az uralkodók körül való lebzselést. Egy emelkedett uralkodó az ilyen jövevényeket vendégként kezeli, mert tudja, hogy a királyi udvarban (ami alatt nyugodtan lehet érteni akár az egész fővárost is) a jó szándékúaktól tanulhat, a rosszban sántikálókon pedig rajta tarthatja a szemét, de mindenképpen információt szolgáltatnak a „delegáló” országról, szokásaikról, viselkedésükről, kultúrájukról, jellemükről stb.

        A kulcsnak gondolt (udvar helyett ország) kifejezés (szándékosan) hibás fordítása egyedül és kizárólag arra alkalmas, amire most is használva van és nyilván senkit sem zavar, hogy az szinte elképzelhetetlen, hogy amikor István arról beszél: „nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak”, akkor az országra és ne a királyi udvarra célozzon. A római példában is a királyi udvartartásba szegődő külföldi nemes ifjakról és bölcsekről beszél, nem pedig gazdasági vagy egyéb menekültek áradatáról, aminek köszönhetően aztán szétszakadt a birodalom.

    • Tibor szerint:

      Sajnos neten nem találtam, de ha jól emlékszem, akkor a Képes Krónikában

      • Tibor szerint:

        Igazad van, mert a Képes Krónika már eleve egy fésült változata a valóságnak, mint ahogy éppen a Képes Krónika készítője hivatkozik rá: amit megjelenít, azt régebbi krónikák alapján teszi, de csak azokat a részeket, amiket ő elfogadhatónak tart. Mivel a Képes Krónika, ami egyébként mestermű, személyesen Nagy Lajos királynak készült és egészen Nimródtól és Attilától kezdi, továbbá mind a korábbi, mind a későbbi (képes) krónikákat ellopták vagy elpusztították, a nevezett Képes Krónikát is több mint 300 évig Bécsben őrizgették és szándékosan rongálták, azt gondolom, hogy nem vétek korabeliként hivatkozni rá.

        Az viszont elképzelhető, hogy mégsem ott láttam István hat ujjáról képet, de sajnos nem emlékszem a forrásra.

        Azonban, ha már ilyen frappáns hasonlattal bírtál élni az időtávot illetően, akkor inkább csak azt kérdezném tőled: a palást neked nem elég bizonyíték?

  3. Agenor szerint:

    Ismét egy felületes, a tények ismerete nélkül megírt, tendenciózusan rosszindulatú cikk. Pár megjegyzés:

    1. A korszakkal foglalkozó történészek ezerszer leírták már, hogy az idézett passzus nem Szent István „nemzetiségpolitikájára” vonatkozik, hanem a királyi udvarba érkező idegenekre. Egyébként az Szent István alatt is úgy volt, hogy bárhonnan érkezett is valaki, a helyi törvényeket attól még be kellett tartania. Ha mégsem így tett, sokkal kevesebb toleranciával találkozott, mint amennyit manapság tapasztalni. És ez nem őellene, hanem a törvénytisztelő többség érdekében történt. Erre is tanít minket Szent István király.

    2. A fordítás nem „Kuruc Ágnes”, hanem Kurcz Ágnes munkája. Tudom, hogy a MEK-en is hibásan szerepel, de így jár az, aki csak a neten pislant bele egy alapműbe.

    3. A szerző kissé túl gyorsan ítélkezik arról, hogy ki „a magyar nemzet ellensége”. Gondolja végig még egyszer. Valamit összekevert.

    Végezetül megkérdezhetem én is, vajon mi a célja annak, aki bal kezet csinál a Szent Jobból és „nem képes felfogni ezer év elmúltával sem Szent István intelmeit”?

    • buchbinder ármin szerint:

      De mire tanitt minket a NEMZETTI KONZULTÁCIÓ?
      Lehet melébeszélni, Vajkról vitatkozni, de az bíztos, hogy ez csak terellés a lényeghez képes. Én ralyongva tizteltem OVt, a nagy vezetőt, de már elegemm van……

    • bölöni gergő szerint:

      Bizonyára ez a mondat is a királyi udvarba érkező idegenekre vonatkozik 😀
      „Nam unius linguae uniusque moris regnum, imhecille et fragile est.”
      (Annyira bírom, amikor az álnéven villogó trollok a nemlétező műveltségüket villogtatva, hivatkozás nélküli hivatkozások mögé bújva fikáznak másokat! Csak azért, hogy a lényegről eltereljék a figyelmet!)

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top