Jó, ha feléig-kétharmadáig megtelt a Millennáris Teátrum, s egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányan tapsoltak, amikor a miniszter, Balog „Emmi” Zoltán – kezében egy szál vörös rózsával – a muskátlikkal ékített színpadra lépett, hogy megnyissa a hazai könyves szakma ünnepi rendezvényét. A közönség érezhetően nem nagyon figyelt, pedig voltak érdekes momentumok:
1. volt a beszédben poén (nem is egy!),
2. a miniszter protestáns létére katolikus terminológiát (is) használt,
3. pozitív példaként hozta elő Harry Pottert, ami valljuk be, nem szokás a magyarországi keresztény-konzervatív körökben,
4. konkrét számok is elhangzottak a vidéki könyvtárak helyzetének javítása kapcsán!
A könyvfesztivál programja itt olvasható.
Balog Zoltán rájött valamire Isztambulban
Hűha: egy osztrák író beolvasott Balog Zoltánnak
A Magyarországi Cigányok Fóruma feljelentést tett Balog Zoltán miniszter ellen
„Könyv ugyan nem mindig volt, de olvasnivaló az mindig volt, s könyv van, és azért vagyunk itt, hogy könyv ne csak ma legyen meg holnap, hanem holnapután is – kezdte nagy ívű beszédét a miniszter. – A magyar nyelven beszélőknek, a magyar nyelv gazdáinak különösen fontos, hogy legyenek olyan fórumok, ahol bemutatkozhat ez a nyelv, és ahol nekünk is bemutatkozik a világ. Vagy mondjuk így: a világirodalom. Az, hogy benne lehetünk a világ vérkeringésében egy unikális nyelvvel, ez a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválnak egyik jelentősége, azon túl, hogy ott lehetünk a könyvek között, kezünkbe foghatjuk, lapozgathatjuk, hazavihetjük, megmutathatjuk egymásnak, kérdezhetünk, beszélgethetünk, kávézhatunk… Én legutóbb még azokat a szép régi kézzel tekerős diafilmekből is hazavihettem néhányat a gyermekeimnek és unokáimnak, szóval számos jó lehetőség van itt, ezen a Könyvfesztiválon, de az igazi jelentősége az valóban az, hogy benne lehetünk a világ vérkeringésében ezzel az unikális nyelvvel, a magyarral. És ezen a nyelven találkozhatunk a kortárs irodalommal, a kortárs világirodalommal.
Egyszer volt, hol nem volt… kezdhetném én is így, hiszen Csoóri Sándor azt írja egy helyen, a hol volt, hol nem volt kezdőmondat játékossága ellenére is tudatos figyelmeztetés, hogy művészi teremtés kezdődik szemünk láttára, fülünk hallatára. Persze, ez a művészi teremtés nem az én beszédem, hanem azok a könyvek, amelyekkel találkoznak. Ez a művészi teremtés, amely kétszázhúsz év óta Magyarországon jelen van a könyvterjesztéssel és a könyvfesztiválokkal. A hol volt, hol nem volt kezdőmondattal a mesék, legendák szoktak kezdődni, ezért én is egy ilyen legendával kezdeném. Azért is, mert a legenda latin szó jelentése az, hogy olvasandó. Olvasandó könyv, olyan könyv, amit érdemes elolvasni, szükséges elolvasni. A középkorban a szerzetesek a szentek életét terjedelmes könyvekben írták meg, elmesélték bennük mindazt, amit az adott szentéletű emberről tudni kellett: életének fordulatait, dicső tetteit és azt is, hogy hogyan jutott túl a nehézségeken, hogyan felelt meg az élet kihívásainak. Amikor egy ilyen könyv elkészült, akkor azt mondták, érdemes elolvasni, el kell olvasni: legenda, mert utat mutat a földi életben küzdő embernek. Lám, valakinek sikerült minden küzdelem ellenére boldogan, vagy éppen tisztán és szépen élnie. Ma a könyvfesztiválon, hála a kiváló szerzőknek, számos legendát vehetünk a kezünkbe – a szó eredeti értelmében, tehát olyan könyveket, amelyeket érdemes elolvasni. El kell olvasni, hiszen félszáz kiváló külföldi íróval és félezer hazai és határon túli magyar íróval és tudóssal és művésszel és az ő alkotásaikkal találkozhatunk.
Engedjék meg, hogy én is egy legendát mondjak, mert erre a szervezők is köteleztek. Ma Cervantes és Shakespeare halálának emléknapja van, de ugyanakkor Szent György ünnepe is.[Balog Zoltán itt részletesen elmesélte Szent György történetét…] A legendához az is hozzátartozik, hogy a sárkány kiontott véréből egy gyönyörűséges vörös rózsa hajtott ki, amelyet Szent György a királylánynak adományozott. Szent György Katalónia védőszentje, ezért ünnepén, április 23-án régi katalán szokás szerint a férfiak egy szál vörös rózsával köszöntik a nőket, a nők pedig egy könyvvel viszonozzák a gesztust. Én ezt a szép rózsát majd oda fogom adni a fesztiválmenedzser hölgynek, s aztán meglátjuk, hogy kapok-e érte valamit. 1995-ben az UNESCO katalán javaslatra, így kapcsolódik össze az egész a könyveinkkel, a könyv napjává nyilvánította április huszonharmadikát. Azzal a kiegészítéssel, hogy egyben a szerzői jogok napja is legyen. Különös tekintettel az internet és az onlájn adatbankok gyors terjedésére. A nap célja, hogy felfedezzük az olvasás szépségét, ösztönözzük egymást a könyvek forgatására, és ez a célja a mai ünnepnek is, a XXII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválnak is.
[…] Móricz Zsigmond írta, hogy a gyermek lelke tiszta lap, ez teológiailag ugyan vitatott, de fogadjuk el Móricz Zsigmondtól. Gondold meg, írja tovább Móricz, mivel írja tele a könyv, amelyet a kezébe adsz. Szerencsére van miből válogatni. Boldizsár Ildikó mesélte, hogy Gyakran megkérdezik tőle, hogy mit olvasson a gyerek, ha már olvasta Harry Pottert. Bizony nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy Harry Potter egy egész nemzedéket tanított meg olvasni, és hogy általa könyvszerető olvasóvá vált egy nemzedék. Itthon is nagyon jó gyermekkönyvek születnek. Berg Judit szerint a jó mesekönyv titka, hogy tudja, hogyan kell a célkorosztályt megszólítani. Nem okoskodik a jó mesekönyv, nem didaktikus, nem akar mindenáron tanítani, de vannak benne olyan szereplők, jellemek, akikkel szívesen azonosulnak a gyerekek. Olyan értékrend mentén épül fel, amelyet felnőttként jó szívvel közvetítünk, vagy akár felnőtteknek sem árt, ha tudomást vesznek róla. ezzel pedig nem lehet nem egyetérteni”…Ha nem tekintik hivalkodásnak, mondanék azért néhány számot, hiszen a vidéki könyvtárak megerősítése és ellátása stratégiai célunk a minisztériumban, a kormányzatban. Azt szoktuk mondani, hogy a kulturális alapellátás, az ehhez való hozzáférés alapjog. Örömmel jelenthetem, hogy idén 1790 településen fog érezhetően javulni a nyilvános könyvtári szolgáltatás, hiszen a korábbi fejkvóta, amelyik azt mondta, hogy az egy főre, a lakosságszámot alapul véve 1140 forint/év összeget kell adni. Ez bizony azt jelentette, hogy voltak olyan települések, ahol alig haladta meg a kétszázezer forintot a támogatás. Mi húztunk egy vonalat és azt mondtuk, hogy minden település könyvtárához, a kulturális alapellátáshoz legalább 1,2 millió forintban kell részesülniük, és így fölemeltük több mint egymilliárd forinttal a könyvtárak támogatását 2015-ben, mert az olvasás szépségéhez nem csak könyvek kellenek, hanem könyvtárak is. De leginkább olyan könyvtárosok, akik segítenek eljutni a könyvekhez.
A fényképe eredetije: MTI Fotó: Kovács Tamás
