Mindenkit meglepett a váratlanul előkerült hanganyag

n27127-lead-egeraat-vezeto

Nagy meglepetés volt Erick van Egeraat előadása az Építészkongresszuson. Kicsit kalandos úton, Törökországból került elő a hanganyag, amit az EEA iroda fordított le magyarra, hogy azok is megismerjék gondolatait, akik nem voltak ott a kongresszuson. A Városligetbe építendő múzeumokkal kapcsolatban fogalmazta meg a véleményét.

Erick van Egeraat 25 éve először vendégként érkezett hazánkba, és nagyon szerencsésnek érzi magát, hogy dolgozhatott Budapesten. Most, 25 évvel később még mindig vendégnek érzi magát. Nincs itt tulajdona, nem formál semmire jogot, egyszerűen csak örül, hogy tehet valami olyat, amit mások értékelnek. Nem magyar, holland. Próbálja jól csinálni a dolgokat, felhasználva az élettapasztalatát, és tanulva a miénkből, mondta.

1994-ben jött ide, az első projektével az Andrássy úton. Ez egy műemléki épület felújítása volt, kisebb hozzáépítéssel. Később ennek az épületnek a bővítésén dolgozott, majd a Deák Palota felújításán. Tevékenykedett a Liget Centeren (volt MÉMOSZ székház), és a szomszédos ING irodaházon. A legutóbbi budapesti munkája egy új futball stadion volt, ahol valami újat és egyszerűt szeretett volna, de sikertelenül, talán túl egyszerű volt, nem tudja. Az utóbbi 5 évben dolgozott még Hollandiában az asseni Drents múzeumon, ami egy eredetileg 14. századi épület, 17. és 19. századi bővítésekkel. A múzeum bővítését a föld alá helyezték, a régi parkoló helyére és fölötte a meglévő parkot folytatták. Jelenleg a lipcsei egyetem föépületén dolgoznak, továbbá egy épületfelújításon Rotterdamban, ami az Erasmus Egyetem egyik új szakkollegiuma. Oroszországban a Sberbank Egyetemét tervezték, Dániában pedig egy szemétégető épületét. Készítettek javaslatot egy moszkvai múzeumra, és egy városközpontra Szaud-Arábiába.

Minden építész szeret múzeumot tervezni, hogy művész barátaihoz hasonlóan, szép alkotásokat valósíthasson meg. Ez azonban nem azt jelenti, hogy tovább nem gondolkozom. Nem jelentheti azt, hogy csináljunk egy múzeumot, csak mert végre nem kell végeláthatatlanul a pénzről, a költségekről, a határidőkről vitatkozni, mert most a jó oldalon állok, ahol mindenki megért engem és támogat.

Az építészet nem csak egy önmagáért létező cél. Az alkotásnak rendeltetése van. Nem érdekes, mik az alapok, nem érdekes mi a kulturális hattér. Az nem lehet, hogy csak az érdekeljen, hogy a művészetért csinálok művészetet, és az építészetért építészetet. Szóval, ha csak az épületre és a hatalmas kulturális lehetőségre gondolunk, szerintem örülnünk kell. Nem gyakran adódik ilyen lehetőség egy társadalomban, főként mostanában, amikor minden bonyolult, semmi nem nagyvonalú. Igen, őszintén örülnünk kell, hogy egy kormány ilyenre áldoz. Ezzel teljesen egyetértek. De hagyni kell helyet a gondos elemzésnek is. Igen, építeni kell egy ilyen városban, mint Budapest, amelyik igazoltan mestere a műemlékek megőrzésének, és nem fordul el az újtól sem; egy város, amelyik képes egy olyan műemléket, mint például a Várkert Bazár tökéletesen felújítani, és egy új auditóriumot létrehozni benne, kombinálni az újat a régivel.

Főképp a nemzetközi területen dolgozó építészek felejtik ezt el, akik azt gondolják, ha az egyik projekt valahol nem működik, próbáljuk meg valahol máshol. Akik azt gondolják, Houston, Budapest, New York mind ugyanaz. Véleményem szerint ez nem így van. Törődnünk kell azzal, amit csinálunk és körültekintően át kell gondolnunk. Gondolnunk kell azokra, akikért és akikkel dolgozunk, akik megértik és értékelik az életet és a várost.

Az én egyszerű logikám így hangzik: ha van egy városod, akkor az épületeivel kell foglalkoznod. Ha parkod van, ott fák vannak. Ha ezeket nem értékeled, akkor ott valami alapvető probléma van. Abszolút szükség van arra, hogy ha van egy park, akkor az park is maradjon, és ha van egy város, akkor bármit teszel azzal, jobbá tedd azt. Ez nem feltétlen csak az én logikám. Ezért szeretjük például az olyan helyeket, mint a Central Park. Kitűnő hely, mindenki tudja, ezért jár oda. Belül nincs semmi, körülötte viszont rengeteg épület van. Így kell egy ilyen városi parknak működnie. És természetesen vannak helyzetek, amikor elkezdesz meglévő szerkezeteket tökéletesíteni, és hozzáadni új dolgokat, mint ahogy például ez a Millenáris Parkban történt. Ez nagyon jó példa arra, hogy zavaró beavatkozás nélkül, értéket hozzáadva is tudsz változtatni a dolgokon.

Néha azon gondolkodom, hogy az építészek naívak, idealisták vagy egyszerűen csak rosszak?

Őszinték vagyunk-e abban, hogy mit szeretnénk elérni, vagy csak a saját portfóliónk bővítésével vagyunk elfoglalva? Nem vagyok Zaha Hadid ellen, szerintem ő egy kiváló építész, de a Szervita téri épülete elhibázott. Ha valaki ismeri ezt a helyet, a maga furcsa épületeivel, ahol én is rengetegszer jártam, nem hiszem, hogy ide bármit is csinálna. Semmiképp nem ezt, nem ide. Van egy másik hely Budapesten, amivel kapcsolatban vegyes érzéseim vannak. A Nemzeti Színház és a Művészetek Palotája nagyszerű épületegyüttes, az sem teljesen rossz, hogy ide építették őket, de ezt a “kitelepítést” nem kellene túl gyakran ismételni.

Az építész szerint rengeteg kiváló építészeti elem van Budapesten. Buda szép, romantikus, zöld, dombos, Pest egy kicsit egyhangú, sík. Pest utcáinak van egyfajta durvasága, az életnek egyfajta keménysége. De itt van ez a gyönyörű park. Nem tökéletes, lehetne rajta javítani, de nem kellene beépíteni épületekkel.

Mit lehetne tenni Budapesten, hogy élhetőbb legyen a város? Sűríteni kell a funkciókat, fel kell használni a meglévő infrastruktúrát, és aktivizálni kell azt, ami már a rendelkezésünkre áll. Szerintem ez most egy nagyon jó lehetőség. Nem ellenzem, hogy építsünk valamit egy parkba, de megkérdőjelezem, hogy valóban kell-e 70-90.000 négyzetmétert a parkba építeni. Ez egy hatalmas épülettömeg, sok funkció, lehetetlen megcsinálni anélkül, hogy a park ne szenvedje meg.

A teljes előadást az építészfórumon olvashatjátok.



Nincs hozzászólás

Írd le a véleményed!