+ Film

Szökj meg a javítóból, drogozz, aztán ásd meg a saját sírod!

Megléptek

Szerelmes szökevények menekülnek céltalanul. Drogok, hallucinációk, aztán lecsap a gonosz. A Megléptek című finn alkotás egy ideig mesebeli road movie-ként csordogál, aztán minden a feje tetejére áll. Kritika.

A dadogós, zárkózott fiatal srác (Junnu) polgári szolgálatot végez egy javítóintézetben. Hamar megismerkedik a Raisa nevű fékezhetetlen szőke lánnyal, majd közösen megszöknek, és kezdetét veszi hallucinációkkal teli utazásuk. A finn Jukka-Pekka Valkeapaa filmje, a Megléptek (He ovat paennee) a Titanic Fesztiválon mutatkozott be. Kíváncsian vártam. Vajon ez lesz a Félelem és reszketés Finnországban? Vagy a Született gyilkosok finn módra?

A Megléptek az első piros pontot, sőt, kisötöst a gyönyörű fényképezéséért kapta tőlem, de ezt egy finn alkotástól abszolút el is várom. Gyönyörű táj, hosszú snittek, közeli képek karakteres arcokról. A visszafogott színészi játék szintén védjegye az északiaknak. Ez is stimmel. Ráadásul Valkeapaa olyan fiatalokkal dolgozott, akik korábban nem foglalkoztak színjátszással. A dadogós srác, Junnu alig szólal meg a 100 perces játékidő alatt, csak nagy boci szemekkel bámul a világba. Raisa a tipikus rossz kislány: elég csak ránézni, süt a szeméből az örökös elégedetlenség és szabadságvágy.

Megléptek

a kép forrása: media.finnkino.fi

Nos, a páros a megszökik javítóintézetből, majd kezdetét veszi a kaland. Pontosabban a céltalan utazás. Az északi alkotások témájukat tekintve nem szoktak vaktában lövöldözni, gyakran aktuális társadalmi problémára reflektálnak. (A dán-svéd készítésű Egy jobb világ című film a fiatalkori erőszakról és a megbocsátásról szól, A vadászat egy gyermeki hazugságról.) A Megléptek rendezőjét az elveszetten tengődő, munkanélküli fiatalok ihlették meg. Valkeapaa erről egy interjúban mesélt az MTI-nek.

Úgy láttam, nagyon egyszerű és egyenes út vezet innen ahhoz, hogy belecsússzanak a folyamatos munkanélküliségbe, mentális problémákba, alkoholizmusba, drogfüggőségbe és bűncselekményekbe, esetenként öngyilkosságba torkolljon a sorsuk. A filmemben azt akartam vizsgálni, hogy lehet-e más befejezése ennek a történetnek.

A filmnek van tehát apropója, de nem tanmeseként folytatódik, ami azt mondja, hogy:

Gyerekek, tanuljatok! Ne igyatok, ne drogozzatok!

Sokkal inkább álomszerű, mesebeli hallucinációkkal átszőtt road movie-ként. Főhőseink eggyé válnak a természettel és egymással is. Olykor szó szerint vadállatok bőrében tűnnek fel, vagy épp anyaszült meztelenül. Ezzel, illetve a vaddisznó-motívummal Valkeapaa valószínűleg a fiatalok társadalomtól való teljes elidegenedését és céltalanságát kívánja szimbolizálni, de nem feltétlenül kell ebbe belemagyarázni semmit.

Megléptek

Raisa, a Megléptek egyik főszereplője – a kép forrása: Titanic Filmfesztivál

A drogos trippektől magasra szálló fiatalok aztán nagyon zuhannak, ahogy mi is. Nem lövöm le a poént azzal, ha elárulom: a Megléptek a játékidő hétharmadánál ad egy brutális pofont nézőnek. Valkeapaa erre is kitért az MTI-nek adott interjújában.

Ahogy a gyerekeimnek olvastam a Grimm-mesék hosszabb változatait, felfigyeltem szokatlan elbeszélő szerkezetükre: előfordul, hogy hirtelen 180 fokos fordulatot vesznek a dolgok, vagy a főhősök maguk változnak meg látványosan. Úgy gondoltam, ezt a narratív szerkezetet még egyszer felhasználhatom egy filmemhez.

Fel is használta. Olyan, mintha a forgatás egy adott pontján Valkeapaa felpattant volna a rendezői székből, és Michael Haneke (Furcsa játék) vagy Gaspar Noé (Visszafordíthatatlan) ült volna a helyére, hogy alaposan sokkolja a nézőt. Főszereplőink visszasírják a javítóintézetet, amikor fegyvert fognak fejükhöz, saját sírjukat ásatják meg velük, vagy épp vaddisznóvért csorgatnak rájuk. A 180 fokos fordulat, hogy átcsapunk kínzós thrillerbe, szerintem öncélú és hatásvadász húzás Valkeapaa részéről. Megágyazta a sztorit egy különleges hangulatú, érzékeny drámának, aztán felrúgta az egészet.

A Megléptek még ezzel együtt is érdekes alkotás. Sajátos hangvételű történet szerelemről és elidegenedett fiatalokról. Hol mesebeli, hol fájóan realisztikus: máskor mi magunk sem tudjuk pontosan, álom-e vagy valóság, amit látunk.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Népszerűek

To Top