+ Zene

Egymásnak szólnak be a hazai klasszikus zenei élet előkelőségei

Kisebb zavar támadt az erőben, a hazai zenei élet nagyágyúi között. Fáy Miklós kritikus, Rácz Zoltán a Kossuth-díjas Amadinda Ütőegyüttes alapítója és a szintén Kossuth-díjas karmester, Fischer Iván egyelőre online feszülnek egymáshoz, Fáy egyik kritikája miatt.

Kisebb zavar támadt az erőben, a hazai zenei élet nagyágyúi között.  Fáy Miklós kritikus, Rácz Zoltán a Kossuth-díjas Amadinda Ütőegyüttes alapítója és a szintén Kossuth-díjas karmester, Fischer Iván egyelőre online feszülnek egymáshoz, Fáy egyik kritikája miatt.
Elmeséljük mi történt!

Történt, hogy Fáy írt egy kevésbé hízelgő kritikát a tavaszi fesztiválos Ránki-koncertekről. Itt olvasható.

Amire Rácz Zoltán egy stílusában valóban erősen megkérdőjelezhető levélben reflektált. Mégpedig az alábbiakat:

Nyílt levél Fáy Miklósnak – aki ismeri juttassa el neki
Idefigyelj te barom! Elolvastam a nyavalyás gondolataidat, Ránkiék tegnapi Mozart koncertjéről és betelt a pohár, elegem van belőled. Nagyon ügyelj arra, hogy soha többé be ne tévedj semmilyen koncertre, ahol fellépek, mert úgy kibaszlak a teremből mint a taknyot, te senkiházi szarjankó, te kitartott hímringyó. Nem értesz semmihez – régóta tudjuk – ócska frusztrált seggnyaló vagy, egy labdaszedő, aki csak a partvonalig jut el, onnét óbégat. Mégis hogy képzeled, hogy ezzel a törpe identitással a legnagyobb művészeket sározod be? Mit gondolsz meddig teheted ezt büntetlenül? Ébredj fel kispofám, amíg nem késő!
Na pá!

A kritikus pedig ezt jól kibeszélte Bolgárral a Klubrádióban, amire ma reggel Fischer Iván a Facebookján reagált. A bejegyzést pár órán belül, rengetegen megosztották.

 

Felhívták figyelmemet egy, a Klubrádióban elhangzott beszélgetésre Fáy Miklóssal, akit Rácz Zoltán „megtámadott”.
Sajnos a különben általam nagyra becsült Bolgár Györgynek nem sikerült ezúttal valós képet adnia a történtekről, és így a beszélgetésből az szűrődött ki, mintha egy vitriolos tollú, de egyébként objektív kritikusnak időnként el kellene viselnie sértett zenészek méltatlankodását, sőt fegyegetéseit.
Meg kell védenem Rácz Zoltánt, ugyanis a történet másról szól. Fáy Miklós nem kritikus, hanem bulvárujságíró. Néhány évtizede a zenekritikus szakma tiltakozott a minden képzettség nélküli ál-kritikus szerződtetése ellen, amelyet a Népszabadság akkori vezetője arra hivatkozva védett meg, hogy a lap azt szerződtet, akit akar. Ez az érvelés természetesen helyes, bár nem védi meg se a Népszabadságot, se az Élet és Irodalmat attól, hogy egy ilyen, bulvárlapokba való firkász szerződtetése lapuk szellemi színvonalának sokat árt.
Az, hogy időnként egy-egy muzsikusban felmegy a pumpa és visszabeszél, nem a kritikus kritizálása, fenyegetése, hanem a zenéletet évek óta mérgező Fáy-jelenségen való felháborodás. Azon, hogy magukat komolynak tartó kiadványok vezetői évek óta tolerálják, hogy zenei beszámolók helyett egy nárcisztikus botrányhős fanyalgásait publikálják.
Ez a jelenség sajnos tükrözi az általános szellemi sorvadást. Tóth Aladár és Kroó György gondolataira oda lehetett figyelni. Néhányan a maiak közül is írnak még értékes kritikákat itt-ott. De ezeket nem olvashatjuk fontos médiumokban, mert ott már nem a színvonal, a hitelesség, hanem a durva sértegetés hoz több olvasót. Itt tartunk, és nem csak a zenekritika terén. Rácz Zoltán erről írt-helyesen.

De akkor most kinek van igaza?

forrás: rtlklub.hu

forrás: rtlklub.hu

 

5 hozzászólás

5 Comments

  1. Weber Kristóf szerint:

    Fáy Miklósnak.

  2. Vastag Barna szerint:

    Nekem bejön a Fáy-Rácz balhé. Végre kiderült, hogy a csokornyakkendős komolyzenészek ugyanolyan prosztó parasztok tudnak lenni, mint bárki más. Ez jól illeszkedik a közbeszéd stílusának mostanában tapasztalható radikalizálódásához is (lásd Simicska „gecis” kirohanásai), ami izgalmas új színt hoz be az egyébként dögunalmas magyar nyilvánosságba. Ha több lenne a minőségi anyázás, lehet többen járnának hangversenyekre is. Csak így tovább!

    • pigor szerint:

      Rácz írása azért messze van a minőségi anyázástól. Ez egy bunkó paraszt (elnézést a földművelőktől) megnyilvánulása.

  3. Öregmaci Pet szerint:

    Az az igazság, hogy Rácz Zoltánnak mindezt személyesen kellett volna elmondania – egyenest Fáy Miklós szemébe. Legalább ne adjuk írásba az ostobaságunkat. Remélhetőleg a tettlegességet a jelenlévők megakadályozták volna. Lehet, hogy Fáy Miklósnak igaza van, és még akkor is igaza van, ha nem ért a zenéhez, ha bulvár skriber (de nem az). Rácz Zoltán esetében azonban a személyiségprobléma sokkal inkább előjön. mint Fáy Miklósnál. Neki, mármint Rácznak, a dühödt kirohanása előtt módja lett volna lehiggadni, átolvasni, amit írt, megkérdezni a barátait, megkérdezni saját magától „Méltó ez hozzám?”. Elküldeni valakit melegebb égtájra „direktben” elég könnyű, szellemesen vitriolosnak lenni nehezebb, lásd Voltaire megveretését, amit egy csípős megjegyzéséért kapott valamilyen nevesincs arisztokratától. És hát, Rácz Zoltán biztos nem fogja elpüfölni Fáy Miklóst, mint a kétfenekű dobot, mert annál talán több esze van, és rendőrségi ügyet sem akar magának kreálni. Ha én Rácz Zoltán lennék, nyilvánosan bocsánatot kérnék Fáy Miklóstól, és nyugodt hangon elmondanám neki, hogy mi is a bajom vele, és részletesen meg is indokolnám, vannak erre fórumok.

  4. Janisch Attila szerint:

    A Librarius szerkesztősége és/vagy a cikk írója szerint miképpen értendő a cikk címe: „Egymásnak szólnak be a hazai klasszikus zenei élet előkelőségei”? Netán úgy, hogy a zenei (életben nyújtott) teljesítményt illetően semmi különbség Fischer Iván, Rácz Zoltán és Fáy Miklós között? A két nagyszerű zenész valóban a kiválóságok körébe tartozik, de egy önképzőköri tollnok mióta az?
    Üdv, Janisch Attila

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top