Beszéljünk Günter Grassról politika nélkül

Gunter-Grass-008

Beszéljünk Günter Grassról politika nélkül!

Az elmúlt években bármilyen hír kapcsán írtak Günter Grassról, a második mondat környékén rögtön előjött, hogy „vitatott”, „sok támadás érte”, aztán meg a Waffen-SS, valamint az Amit el kell mondani. Néhányszor beleszaladtam parttalan vitákba Grass kapcsán, de odáig szinte sosem jutottam el, hogy vitapartneremmel Grass regényeiről kezdjünk el beszélni, már csak azért sem, mert a legtöbbször kiderült, hogy nemhogy a Hagymahántás közbent, hanem A bádogdobot sem olvasták. Ami persze nem baj, viszont így meglehetősen nehéz Günter Grass vélt vagy valós világnézetéről csevegni.

Meg aztán az ember elsősorban mégsem azért olvas, mert szimpatikus neki az író életrajza. Én még egy könyvet sem élveztem amiatt jobban, mert annak írója kiváló emberi kvalitásokkal rendelkezett volna. Persze ez nem azt jelenti, hogy a Mein Kampfot is újszülött szemmel próbálnám olvasni, de Günter Grass életművének nagy része szépirodalom, ami akkor is fontos marad, ha nekünk nem tetszik; illetve akkor is fontos lenne, ha az író nem kapott volna Nobel-díjat 1999-ben.

Beszéljünk Günter Grassról politika nélkül.

Próbáljuk meg leválasztani Günter Grasst saját koráról. Nehéz, ráadásul túl sok értelme sincsen, ezzel csak annyit akarnék elérni, hogy lássuk be azt, hogy Grass fontossága nem abban áll, hogy ő maga hol és mikor volt, hanem sokkal inkább lényeges az, hogyan mesél erről. Még akkor is, ha az ember hozzám hasonlóan A bádogdobbal kezdte az ismerkedést, Grass többi könyvében meg esetleg kissé csalódott, vagy, mondjuk, beletört a bicskája az elképesztő példányszámban eladott A halba.

Aki esetleg megismerkedne valamennyire Grass világával, de most nem kezdene bele egy 800 oldalas regénybe, annak jó átmeneti megoldás lehet Volker Schlöndorff (legutóbbi filmjéről itt írtunk) 1979-es, Oscar-díjat nyert filmadaptációja.

Günter Grassról azért nehéz politika nélkül beszélni, mert saját maga sem volt egy apolitikus alkat, játszott a történelemmel, és saját magát is szüntelen próbálta meghatározni. Azért örülök, hogy véletlenül elolvastam a Hagymahántást, mert egy kicsit tényleg úgy éreztem, mintha megismertem volna távolról Grasst. Grass nem egy magyarázkodós fajta, valamint nem szereti az igen-nemben kimerülő válaszokat – ezek az idők nem is kedveznek az egyszerű válaszoknak.



Nincs hozzászólás

Írd le a véleményed!