+ Irodalom

Így utasította el Kertész Sorstalanság című regényét a kiadó

A Sorstalanság fenti kiadói elutasításáról írja valaki egy kommentben: ‘Egyetértek a lektorral, engem sem rázott meg a könyv, messze túl van értékelve.’

A Sorstalanság elutasítása 1973
„Kéziratát visszajuttatjuk.”

Írta: Nógrádi Gábor

A Sorstalanság kéziratát elutasító levél Dr. Czeizel Endre Bárdossy Péter: Kertész Imre és a sors c. könyvében jelent meg. (Lehet, hogy máshol is; én itt találkoztam vele.)

 

sorstalanságA Sorstalanság fenti kiadói elutasításáról írja valaki egy kommentben:

Egyetértek a lektorral, engem sem rázott meg a könyv, messze túl van értékelve.

Az, hogy kicsodát mi ráz meg, és mi nem, az adott személy történetétől függ. Az egyik ember egy elgázolt kutyán is elsírja magát, a másik Trianonon sem. Mindenkinek joga van azon megrendülni, ami megrendíti. Más kérdés, ha hatalmi, döntési helyzetben vagyunk, és meg kell ítélni valamit, amelynek a létezése, jövője tőlünk függ. Például, ha közoktatási ügyben kell döntenie egy államtitkárnak. Vagy a romák helyzetén kell javítani egy kormánynak. Vagy egy könyv kiadásáról kell dönteni egy kiadónak. Ezeken a döntési posztokon ugyanis szakembereknek kellene ülni. Ha rosszul döntenek, akkor rossz szakemberek. Az, hogy egyedileg megrendíti-e őket a közoktatás helyzete, vagy a cigányok sorsa, vagy a regény kézirata, egyáltalán nem érdekes. Nekik milliók képviseletében kell dönteni, tehát az egyéni érzésük, megrendülésük teljesen lényegtelen. (Mondhattam volna sokkal csúnyábban is szokásom szerint, de most úriember vagyok.) Babits Mihályt nem „rázta meg” József Attila költészete, szemben Kosztolányi Dezsővel, aki felismerte a zsenit. Eddig az ügy érdektelen. Ízlések és pofonok… Csakhogy Babits döntési helyzetben volt a Baumgarten díj odaítélési procedúrájában, és József Attila nem kapta meg a díjat.

6 hozzászólás

6 Comments

  1. Dr. Németh Miklós szerint:

    TELJES MÉRTÉKBEN EGYETÉRTEK AZ ELŐTTEM HOZZÁSZÓLÓVAL…, mikor azt írja:
    ” Egyetértek a lektorral, engem sem rázott meg a könyv, messze túl van értékelve. ”

    Mivel mindig is nagyon érdeklődtem a legújabb kori magyar történelem iránt, mindig, az elsők között elolvastam az ilyen tárgyban megjelent magyar regényeket. A SORSTALANSÁGOT is…. Így a II. VILÁGHÁBORÚ magyar vonatkozásával kapcsolatban tucatnyi regényt olvastam. Ezek között nagyon érdekeseket, mélyenszántókat, megrázóakat is. A teljesség igénye nélkül, párat kiemelnék:

    * Kassák Lajos : AZ ÚT VÉGE
    * Szép Ernő : EMBERSZAG
    * Kroó László : BÖLCSŐM, KOPORSÓM BUCHENWALD
    * Sánta Ferenc : AZ ÖTÖDIK PECSÉT

    A felsoroltak közül mindegyiket ajánlom a nagyon mély irodalom azon szeretőinek, akik komolyan érdeklődnek a magyar történelem legtragikusabb időszaka iránt. Még sorolhattam volna… Abszolút egyértelmű számomra, hogy ezen könyvek min. egy nagyságrenddel jobban megírt, igényesebbek mint Kertész SORSTALANSÁGA.

    Veszem a bátorságot és kimondom azt, ami nagyon sokak véleménye, bár nem illik kimondani…: A NOBEL DÍJ megítélőit a következők motiválhatták:

    1) Az író legyen most kelet-európai,
    2) Még nem adtunk díjat a HOLOCAUST témájában…
    3) Ha holocaust, akkor egyértelmű, hogy az író milyen származású kell legyen… és a sok ilyen származású véleményalkotó ezt támogatni fogja !
    4) Legyen elég ismert az író Nyugat-Európában…, pl. nem lenne baj, ha ott élne…
    5) A régebbi írókat ( mint pl. az általam az előzőekben felsoroltakat ) nem ismerhetjük…, különben is már nem élnek…
    6) Hopp…találtunk egyet…

  2. Csiszár józsef szerint:

    Nap Ádám soraira is reagálva: Nem, hogy a húsz, de a száz legjobb közé sem venném be ezt a gyatraságot (a belőle készült, busásan támogatott filmről pedig szó se essék), mert tehetség híján semmi újat, vagy mást nem tudott mondani/mutatni, csak visszaélt a helyzettel, hogy ebben a témában manapság minden sz..t elfogadnak. (Régebben kivétel azért akadt: a Magvető Kiadó, — 1973-ban!!!)
    Szerintem semmiféle sorból nem lógott ki, sőt, éppen, hogy beállt n-ediknek egy jól jövedelmező sorba. (A Nobel-díjat pedig tudjuk milyen szempontok szerint osztogatják.)
    Az már csak hab a tortán, hogy a „legenda szerint” az eredeti kéziratot egy rabtársától lopta el.
    Molnár, Rejtő, Örkény és főleg Radnóti említése ilyen viszonylatban több mint méltatlan! Ők valóban magyarok voltak, míg imrekertész nyilvánosan megtagadta a magyarságát. (Ami a magyarok számára jó hír!!!)

  3. Giay Robert szerint:

    Annak a Nobel dijnak az irodalmi kategoriajarol van itt szo ugye aminek a BEKE kategoriajat Barack Obama, a hodito haborukat folytato, a vilagban szazezreket legyilkolo es milliokat otthontalan menekultte tevo USA elnoke kapta?…. Nem is csodalkozom: Ertektelen , semmit sem ero dij….illik Kerteszhez.

  4. Nógrádi Gábor szerint:

    Köszönöm a hozzászólásokat. Megjegyzem, anyámnak sem tetszett a könyv, amikor 1975-ben nagy rajongással elvittem neki. Pedig ő megjárta Auschwitzot, sokszor állt szemben Mengelével az appeleken, és húgait megmentette a krematóriumtól. Nem akarok senkit meggyőzni a regény értékeiről, de két gondolatot az is megérthet, aki nem irodalmár, és nem kedveli Kertész I. könyvét.
    Az egyik, hogy más a fejünkben lévő fájdalmas (vagy nem fájdalmas) mítosz, a megélt valóság emléke, az értékeléstől már eltorzult képzet egy történelmi eseményről, és más az adott történet igazsága. És itt igazságnak nevezem az adott esemény PONTOS történetét, amit többnyire csak a legjobb költők, írók tudnak megfogalmazni. Erre a célra „tartjuk őket.” Hogy képzet és valóság mennyire más, azt mindenki tudhatja, aki egy történelmi esemény mítoszát összehasonlítja a valóság elemzésével a honfoglalástól a kétharmadig.
    A másik gondolatom, hogy minden halálbiztosnak tartott véleményünket, érdemes megfejelni azzal a mondattal, hogy: fenntartom a tévedés lehetőségét. Indoklásul idézhetném a legnagyobb tudósok, államférfiak, gondolkodók oltári baromságait, amelyeket biztos ítéletként hoztak, s hoznak. Természetesen én is fenntartom a tévedés lehetőségét.

  5. Deminek szerint:

    Szerintem azért nem értitek Kertészt, mert egyikőtök sem volt olyan helyzetben, mint ő, ők. A könyv nagyszerűsége abban rejlik szerintem, hogy megmutatja az önvédelmi reflexek hogyan akadályozzák meg, hogy megőrüljön az ember az átélt borzalmak hatására. Láttunk, olvastunk nem egy olyan filmet, könyvet amely megrázóan mutatta be a szörnyűségeket. De azt csak Kertész műve mutatta be, hogyan lehet túlélni ép ésszel.

    • Nógrádi Gábor szerint:

      Ez perfekt választ. Erről van szó. Hogyan lehetett túlélni a történelem számos elviselhetetlen korszakát? Kizsigerelt jobbágyoknak a magyar évszázadokat? Megalázott magyaroknak a török, osztrák, szovjet uralmat. Nemzetiségieknek anno az elnyomó magyar fensőbbséget. Hogyan lehet túlélni ma a napról napra élő millióknak, a nacionalizmussal elbutított tömegeknek, hogy mi itt elegánsan intellektualizálunk a kütyüinken, miközben nekik gond reggelit adni a gyerekeknek? Na, erről szól a Sorstalanság. A túlélés titkáról, amely az alkalmazkodás, a vágóhídi birka türelme, a tudatlanságból fakadó mindent megértő butaság, és főleg a halálmegvető emberi élni-akarás.

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top