+ Színház

Ki szenved itt kapunyitási pánikban?

kapunyitási pánik

Fókuszban a nők: kései családvállalás, kapunyitási pánik, áldozatok, család, nehézségek. Kárpáti Péter improvizációs darabja intim közelségből mutatja meg a családi élet árnyoldalait.

Fókuszban a nők: kései családvállalás, kapunyitási pánik, áldozatok, család, nehézségek. Kárpáti Péter improvizációs darabja intim közelségből mutatja meg a családi élet árnyoldalait.

A leírásban sok mindent ígér a darab a fönt leírtak szerint, nem árt ismételni: kapunyitási pánik, kései családvállalás, harmincas nők boldogulása. Az előadás során ebből annyit látunk, hogy két nő története fonódik össze, két nővéré, akik eltérő életszakaszban járnak. Az egyik Budapesten él férjével és kisgyermekével, a másik Norvégiában van barátjával. Kárpáti Péter darabját egyébként egy szociológiai kutatás ihlette, amely többek között a harmincas nők kitolódott gyermekvállalásával is foglalkozott.

kapunyitási pánik

Egy reggel a fiatalabb testvér (Hegedűs Barbara) útnak indul egy szál hátizsákkal, elhagyva társát, akit Téri Gáspár alakít. Ekkor még nem tudjuk, hogy Barbi a hippi léttel hagyott fel, ugyanis hetek óta Észak-Norvégiában dekkoltak egy sátorban, babkonzerven élve, tervek nélkül. A lánynak azonban ebből elege lett, – nem csoda – hiszen meg sem beszélték, hogy ez nem csupán egy kirándulás, hanem egy új életforma. Barbi tehát felhagy a kilátástalan kempingezéssel és hazajön Budapestre, a családos nővéréhez (Székely Rozália). A nyitójelenet szakításnak nagyon szép, amit Téri Gáspár mozdulatai tesznek érzékivé. A fiatalabb testvér történetét Kárpáti itt félre is teszi, folytatásnak megmutatja, hogyan boldogul családjával Budapesten Barbi nővére. A színpad és a közönség közelsége olyan intimmé teszi a megfigyelést, hogy az már szinte kukkolásnak minősül. Ehhez hozzájön az is, hogy lényegében állandóan csak egy ágyat látunk: a szakítás is egy ágyból indult, és a családi élet is az ágyban játszódik. Kötött szövegkönyv nincs, improvizáció az egész, ez pedig nagyon jót tesz a darabnak, hiszen olyan természetesnek tűnik minden, annyira életszerű, hogy ismét csak a kukkolás élménye jut eszembe. A mindennapi képlet egyébként elég hamar kibontakozik: apa (Gyombolai Gábor) egész nap dolgozik, anya pedig otthon ül a négy év alatti Julival (Julia Jakubowska), vagy éppen a hétköznapi teendőkben és a játszótéren nullázza le energiáit. A családi feszültség lassan bomlik ki, kezdetben csak egy-két gúnyosan elejtett mondat jelzi a vihar közeledtét.

Mit csináltatok egész nap?

– kérdezi az apa munkából jövet.

Mit csináltunk volna?

– érkezik a fáradt és szúrós válasz.

A vihar előtt azonban Kárpáti még megmutatja nekünk, hogy azért nem rossz dolog, ha az embernek van családja. A közönség nagyokat kacag a cseppet sem erőltetett apai bohóckodásokon, már-már én is megkívánom ezt a papa-mama-gyerek háromszöget, ugyanis azt látjuk, hogy jó buli gyereket nevelni. Persze csak addig, amíg ki nem borul a bili. Julika, aki félig lengyelül félig magyarul gagyog és kiabál, egyre nyűgösebb lesz, nem akar aludni, a szülőknek így kevés pihenés jut és a kialvatlan emberek előbb-utóbb felrobbannak. A várva várt balhé végre kitört és Julia olyan jól alakítja a cirkuszoló gyereket, hogy a fejem is megfájdul tőle. Jönnek a bazdmegek, a családi idill pedig már csak egy kipukkadt lufi, a szülők egymás torkának esnek, és persze mindenki tudja, hogy nem csak az a baj, hogy a gyerek ma éppen nem akar aludni.

kapunyitási pánik

Közben álomképek elevenednek meg, az emberekből állatok lesznek, Téri Gáspár kutyaként táncolja körbe a teret, Székely Rozália pedig macskaként hancúrozik az ágyon. A színpad kellékei szegényesek ugyan, de a nézőnek még így sem lehet oka panaszra, sőt hiányérzete sem lehet: a kréta és a tábla kis túlzással csodákra képes. Az egész darab alatt azonban hiába vártam, hogy Barbi történetén keresztül kapjak valamit a kapunyitási pánikról. Kárpáti nem bontja ki a fiatalabb testvér félelmeit és gondolatait, inkább azzal játszik, hogy pánikot önt a fiatalabb nézőkbe azzal, hogy nagyító alá veszi a családi élet nehézségeit egy pillanatra. Ez bennem abszolút működik, a gyermekvállalás gondolatát még messzebb fújta tőlem most a szél. A darab szinte végig életszerű és szórakoztató, a végén azonban úgy érzem magam, mintha pofon vágtak volna. Újra a fiatal párt látjuk a színpadon, és arra várok, hogy most jön a titok a kapunyitási pánikról, amit Kárpáti a végére tartogatott, ehelyett azonban nem történik semmi, csak véget érnek az életképek.

Trafó, április. 8. Titkos Társulat

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Népszerűek

To Top