Az idő és Stephen Hawking rövid története

hawking1ok

Az elmúlt években elképesztő módon felpörgött a Stephen Hawking-kultusz, aminek a csúcspontja az idén bemutatott A mindenség elmélete című film volt, amely inkább a könnycsatornákat támadta, mint az agytekervényeinket. Most belelapoztunk Kitty Ferguson Hawking-életrajzába (Kitty Ferguson: Stephen Hawking élete és világa).

A mindenség elmélete Hawking első feleségének könyve alapján készült (Eddie Redmayne Oscart is kapott a tudós megszemélyesítéséért), így nem csoda, hogy a filmben nem az elméleti fizikai alapok voltak előtérben. Jane Hawking könyvéről így írtunk:

A könyvben természetesen egyetlen képlet sem fordul elő. Emellett viszont minden lehetséges pletykaéhséget kielégít. (…) A könyvben – a memoárok természetéből fakadóan – maga az író lesz a türelmes és kitartó főhős, Stephen pedig szemtelenül fiatal, kicsit gyámoltalan, és kicsit furcsa családból jövő zseniális fizikus, akinek mellesleg felesége is van.

Kitty Ferguson először egy interjút kért Hawkingtól, aztán később írt róla egy életrajzot (nem ezt, hanem egy másikat). Később aztán Ferguson segédkezett Hawking A világegyetem dióhéjban című könyvénél, úgyhogy a terepet elég jól ismeri, viszont legalább mégsem családtag. Talán ennek is köszönhető, hogy a Stephen Hawking élete és világa rögtön 30 oldal népszerű tudománnyal indít, amelyben a szerző megpróbálja lefektetni az alapokat.

Erre az én esetemben szükség is van, nekem soha nem mentek igazán az ilyen dolgok, amire sok sorstársammal ellentétben egyáltalán nem vagyok büszke. Így aztán jó tesztalanynak számítok arra nézve, hogy a könyvnek sikerül-e a hülyéknek is elmagyarázni, hogy ez a bácsi miért akkora durranás. Meglepően könnyen túljutottam az első fejezeteken, ami egy kis büszkeséggel töltött el, viszont az jó kérdés, hogy mi értelme van ezt rögtön rázúdítani az olvasóra, ugyanis a következő fejezetekhez erre a tudásra nincs túl nagy szükség: hirtelen ugyanis a könyv a népszerű tudományból klasszikus életrajzba vált át.

Az évek előrehaladtával a tudománnyal is egyre többet találkozunk, ahogyan egyre többször szólal meg végre maga Hawking is. Mert bármit gondolhatunk Hawking tudományos munkásságáról, azzal az eggyel nem lehet megvádolni, hogy unalmas szobatudós lenne. Hawking szellemes és szórakoztató figura, aki nem véletlenül hozta annyi emberhez közel a tudományt. És aki a betegségéről (ne mondják, hogy nem említettem!) sem átlagos módon beszél:

Míg kórházban voltam, a szemközti ágyon meghalt leukémiában egy fiú, akit futólagosan ismertem. Nem volt éppen szívderítő látvány. Világos, hogy vannak nálam is szerencsétlenebb emberek. Az én bajom legalább nem jár betegségérzettel. Amikor csak sajnálni kezdeném magam, arra a fiúra gondolok a kórházból.

A Stephen Hawking élete és világa elsősorban ismerkedőknek és gyorstalpalóra vágyóknak szól. Ha biztos vagy benne, hogy nem fogod elolvasni Az idő rövid történetét, vagy A világegyetem dióhéjbant, akkor Kitty Ferguson könyve telitalálat. Én még nem tettem le a másik útról, talán nem olyan sokára be is számolok róla, hogy beletört-e a bicskám Hawking könyveibe.



1 hozzászólás

Írd le a véleményed!
  1. Tinta

    “A fizika összes elmélete ideiglenes, amennyiben mind hipotézis csupán: sosem lehet bebizonyítani őket. Akárhány ízben egyeznek is a kísérletek eredményei az elmélet jóslataival, sosem lehetünk biztosak benne, hogy a következő eredmény is alátámasztja majd az elméletet.”
    http://www.citatum.hu/szerzo/Stephen_Hawking


Új hozzászólás