+ Életmód

Kemény, hegyes cicik a diktatúrában

moszkva-sztálin-cicik

Évtizedek teltek el úgy, hogy senkinek nem jutott eszébe közelebbről megnézni a monumentális épület tetején díszelgő szobrot. Pedig megéri!

A sztálini önkény magamutogatásának maradandó emlékei azok a monumentális épületek, melyeket a Szovjet Birodalomban és tartományaiban felépítettek. Talán senkit nem lep meg, hogy a legnagyobb, legdíszesebb megaberuházások Moszkvában készültek. A legismertebb példa talán a Lomonoszov Egyetem épülete, mely sok később keletkezett kistestvérére hatással volt (elég, ha megnézzük a varsói Tudomány és Kultúra Palotáját). A képeken szereplő moszkvai épület is hasonló stílusjegyeket visel magán, megnézhető a Panoramio nevű oldalon.

Az épületeket díszítő szobrok felismerése és beazonosítása sem követel különösebb művészettörténeti jártasságot: az izmos, öntudatos férfi és az erőtől duzzadó, jövőbe tekintő asszony, s mellettük tetszés szerint sarló, kalapács, búzakalász, stb.

cicik - sztálin - moszkva

A szokásos szobor. Vagy mégsem?

Azt gondolhatnánk, hogy nincs is miért közelebbről megnézni az idealizáló szocreál eme remekeit, s ezzel a gondolattal el is lehettünk egészen mostanáig. Amíg egy 1972-es születésű orosz fotográfus, név szerint Dima Zverev fel nem nézett az egyik ilyen homlokzat szédítő magasságába. Tényleg meghökkentő az, amit látott: a jövőt építő asszony keblei fedetlenek, s egészen hegyes bimbókkal mutatnak az akkor még ismeretlen jövő felé. A látvány még a XXI. századból nézve is meghökkentő. Nem véletlen, hogy az orosz nyelvű facebook-posztot sokan lájkolták és osztották meg.

moszkva sztálin cicik

Dima Zverev meghökkentő fotói a facebookról

Csak egy pillanatra álljunk meg, és játszunk el a gondolattal: miféle fazon lehetett a szobrász? Milyen veszélyeket vállalt egy jónak tűnő poén kedvéért? Ráadásul egy olyan fricskáért, ami ha kitudódik, akkor az életét döntheti – szó szerint – romba. Gyanítom, hogy a kommunista eszménykép ilyesféle kigúnyolásáért több járt (volna) a Pártból való kizárásnál. Persze, azt is képzeljük el, hogy „hősünk” nem bukott le, s élte a szovjet hétköznapok végtelen sorát, másokhoz hasonló alázattal tűrte a felsőbb hatalom packázásait az embert megtörő/átnevelő rendszerben. Képzeljük el azt a félmosolyt, ami a szája szögletében megbújt, amikor meglátta az épületet, vagy csak gondolt rá!

Azt hiszem, megérte, akkor is, ha nem büszkélkedhetett vele!

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Népszerűek

To Top