Egy 12. századi besenyő férfi koponyája és arcrekonstrukciója lett a Wosinsky Mór Megyei Múzeumban a hónap műtárgya. Hat éve még csak a combcsontja látszott ki a földből.
A lelet Kajdacsról került elő 2008-ban, az embertani gyűjtemény része. A derék besenyő arcrekonstrukció után emlékeztet ismét hajdan volt önmagára. Már kevésbé félelmetes, sőt: egészen rokonszenves.
Az arcrekonstrukció segítségével feltárulnak az egykor élt személyek vonásai, tudatja a WMMM honlapja. A rendőrségi vizsgálatokból is használt módszerrel, az antropológusok segítségével a történeti korokban élt emberek eredeti arcát ismerhetjük meg.
Az eljárás során első lépésként gipszmásolatot készítenek a koponyáról. Az izmokat plasztilinből építik vissza, a szemet üveggolyóból, az orrot viaszból készítik el. A lágyrészek a mimikai izmok rekonstrukciója alapján épülnek fel. Az egykori lágyrészek vastagságát megfelelő hosszúságú tövisekkel jelölik.
A munkálatok befejező szakaszaként harmonizálják az arc formáit, és kialakítják a bőr textúráját, mely függ az elhunyt korától. A haj, a szakáll, a bajusz és a szemöldök kialakítása az adott népcsoport szokásaihoz igazodik.
Mindez a valóságban kicsit bonyolultabb. Így néz ki az „átalakulás”:
A bemutatott koponya Kajdacs község Rókadomb nevű lelőhelyen került feltárásra 2008-ban
Az egykori lágyrészek vastagságát megfelelő hosszúságú tövisekkel jelölik
A befejező szakaszban harmonizálják az arc formáit, és kialakítják a bőr textúráját, mely függ az elhunyt korától
Már a bontás során feltűnt a homlokcsont jobboldalán egy gyógyult traumatikus elváltozás nyoma
A bemutatott koponya Kajdacs község Rókadomb nevű lelőhelyen került feltárásra 2008-ban. A Sárbogárd-Bátaszék vasútvonal által kettévágott domb rézsűjében lakossági bejelentést követően végzett terepbejárása során figyelt meg két kilógó combcsont-töredéket K. Németh András 2007-ben.
A leletmentő ásatást a következő év tavaszán végezték el, valamint ugyanekkor sikeres fémdetektoros gyűjtés is zajlott. Az egykori felszíntől 81 cm mélyen lévő, háton fekvő, nyújtott helyzetű, délnyugat – északkelet tájolású csontváz felső részét sikerült megmenteni.
A sírban a következő leletek voltak: vascsat, csiholó, kovapenge, feltehetően II. Béla kori (1131-1141) ún. anonim denár. A fogakon ezüstös oxidáció nyoma látszott, amely jó eséllyel egy elmállott halotti obulustól eredhetett. Már a bontás során feltűnt a homlokcsont jobboldalán egy gyógyult traumatikus elváltozás nyoma.
További érdekességek a múzeum honlapján.
