+ Zene

Hat zenekar versenyzik a 60000 nézőért

hard rock café

60 000 nézőt kap ajándékba az, aki Magyarországot képviselheti a Hard Rock Rising nemzetközi tehetségkutatón. Nem mellesleg a nyertes 1000 dollár pénzjutalomban is részesül, így aztán van tétje a megmérettetésnek.

60 000 nézőt kap ajándékba az, aki Magyarországot képviselheti a Hard Rock Rising nemzetközi tehetségkutatón. Nem mellesleg a nyertes 1000 dollár pénzjutalomban is részesül, így aztán van tétje a megmérettetésnek.

Hat zenekar küzd azért, hogy Magyarországot képviselhesse a Hard Rock Rising versenyben: a Vörös Kaktusz, a Satisfiction, a Junkie Jack Flash, The Pills, The Winter Totem és az Indian Joe Band. Az elkövezendő hetekben a zenekaroknak akusztikus koncertet kell adniuk a Hard Rock Café színpadán, a zsűri pedig pontjaival még két együttest juttathat az elődöntőbe, ahol kiderül, hogy ki nyeri a magyarországi fordulót. Az elődöntőnek a Vörös Kaktusz már biztos résztvevője.

A zsűri tagjai: a Nyersből és a Belmondo zenekarból ismert Czutor Zoltán; az Intim Torna Illegálból Dorogi Péter; illetve a Sziget programszervezője, Muraközy Péter. A sajtótájékoztatón a két jelenlevő zsűri kisorsolta a koncertek programját:

  • április 8-án The Pills és a Satisfiction
  • április 15-én az Indián Joe Band, illetve The Winter Totem
  • április 22-én Junkie Jack Flash és a Vörös Kaktusz

koncertezik a Hard Rock Caféban, a döntő pedig április 29-én lesz. A zsűri a zeneiség, az eredetiség és az énektudás mellett azt is pontozza majd, hogy a zenekarok mennyire tudják a közönségüket aktivizálni. Bár a három hétig tartó események Battle néven futnak, abban az értelemben nem lesz csata, hogy az este résztvevői közül mindkét zenekar is továbbjuthat, ha ők kapják a legtöbb pontot.

Ennyit a verseny menetéről, lássuk a zenekarokat. A 150 fős facebook-közösségük ellenére közönségszavazást nyerő Vörös Kaktusztól egy stúdiófelvételt találtunk a ReverbNation oldalon, illetve néhány feldolgozást a youtube-csatornájukon. Itt például a U2-féle One-t értelmezik újra:

Sok információt nem találtunk róluk, annyi biztos, hogy a névválasztásban szerepe volt Tantos Tímea énekesnő frizurájának, illetve azt sikerült kideríteni, hogy egy esküvő kedvéért álltak össze, aztán úgy maradtak.

Az indulók közül a Pills neve mondott a legtöbbet, ez a jópofa interaktív EP-bemutató videójuk például egyből beugrott:

Az Indián Joe Band neve alapján valami régi fazonú hard rockra tippeltünk volna, ezért meg is lepett, hogy valójában ilyenek:

A The Winter Totemnek van egy rendes videóklipje, biográfiájukban pedig magukat ’európai’ zenekarnak határozzák meg ’magyar’ helyett. Ennek okára különösen kíváncsi vagyok.

A Satisfiction korábban már játszott a Hard Rock Caféban, itt látható:

A Junkie Jack Flash némileg hasonló zenében utazik, itt egy klip tőlük:

4 hozzászólás

4 Comments

  1. Timotei VK szerint:

    Kedves Cikkíró!
    Egy icipici helyesbítést szeretnénk kérni, a Vörös Kaktusz nevében. Nyilván nem tudhattad, de nem egy rakás, hanem egyetlenegy dubos feldolgozásunk van, az a U2 One Love-ja. Ezenkívül csak egy dubos számunk van még, de az saját (You and Me).
    Kicsit szomorúan, de be kell, valljam, anno azt hittük, hogy ez kizárólag külföldi tehetségkutató. Aztán jól meglepődtünk! Magyarországon igazából nem szerettünk volna ilyesmire jelentkezni, egy nagyon rossz, régi emlék kapcsán, de most már mindegy.
    Épp ezért a Facebook oldalunkat nem “menedzseljük/menedzseltük”, főleg a koncert eseményeink megosztására használjuk. A Reverbnation oldalunkat adjuk meg mindenkinek, weboldalként is, mert egyelőre ott vannak és majd ott lesznek feltöltve a dolgaink. Plusz több külföldi oldalon regisztrálva vagyunk. Vannak olyan oldalak, ahol a dalodat ingyen 50 embernek (pénzért sokkal többnek is, de inkább stúdióra gyűjtünk) elküldik, akik meghallgatják, leírják a véleményüket, és ha tetszik nekik, letöltik, illetve továbbküldik az ismerőseiknek. A Facebookon csak a saját ismerősökhöz jut el bármi is, ők pedig már ismernek minket, és nincsenek valami sokan 🙂 Az anyukám (és remélem, a főnököm is) nagyon szeret, de nem ő a célközönség. A mi “állapotunkban” sokkal fontosabbnak tartjuk azokat az oldalakat, ahol küldik tovább egymásnak az emberek a zenéket, ha az nekik bejött. Minden olyan fannak, aki eddig kedvelte a külföldi oldalainkat, és minden olyan rajongónak, aki eddig írt nekünk levelet, elküldtük a szavazatra való felkérést. Voltak olyan zenészek, együttesek, aki már kiestek, de gyűjtötték nekünk a szavazatokat 🙂 Egy hétig alig aludtunk, de így legalább nagyrészt olyanok szavaztak ránk, akik magára a zenére, vagy a dalra szavaztak. Tettük ezt azért, mert itthon – tisztelet a kivételnek – a rokonaink és barátaink közül sokan a fáradtságot sem vették, hogy nyomjanak egyet, vagy felháborodtak azon, hogy a Facebook különböző adatokat kért tőlük a szavazásért cserébe, nyilván ekkora áldozatot mégse kérhetünk 🙂
    Azt is elárulom, hogy soha nem értettem, miért kell szavaztatni az anyukákat, apukákat, tesókat, rokonokat, meg az egész sulit, vagy a munkahelyet, akiknek köze sincs a zenédhez, csak rokoni vagy haveri kötelességből megteszik Neked. Ahol nagyobb a sulis vagy a kollégás létszám, azoknak jobb a zenéjük? (Jó, jó, nyilván üzleti megfontolásból van ez így kitalálva…) Nekünk a Reverbnation ismeretségi körünk, meg a külföldi oldalainké, sokkal nagyobb, mint a hazai FB oldalé, nagyon reméljük, hogy ez a jövőben majd változik, de egyelőre így van. Akiknek pedig a Facebook közönsége már most is óriási, azoknak ez a tehetségkutató szinte hab a tortán, nyilván könnyebb az útjuk Barcelonáig, plusz nem kellett munka után, éjszakánként, minden egyes rajongónak elküldeni a szavazást 🙂 Drukkolok minden egyes zenekarnak, akikkel versenyzünk, mert a fő cél számomra: Hajrá, Magyarok! 🙂
    Tény, hogy az előző években nem áldoztunk pénzt arra, hogy covereket felvegyünk, mert azokat minek… És hát sem rádióba, sem TV-be befizetve nem voltunk, senki által (sajnos). Az utóbbi év termései alapján, mostanra állt össze csak a saját dalokból álló repertoár, ezeket természetesen fel szeretnénk venni. A szavazataink nagy része nem itthonról jött, hanem a világ minden tájáról, mellette olyan köszönő sorokkal, amit csak kívánhat magának egy zenekar. Jó érzés azt olvasni, hogy valaki New York utcáján a Sweet Doubts nevű dalunkat hallgatva sétál, és már úgy érzi, hogy nem is olyan sz@r az élet. Vagy jó érzés azt olvasni, ha valaki azt írja, végre ez neki olyan zene, ami teljesen más, mint amiket eddig hallhatott. Az is jó érzés, hogy a You and Me (kakukktojás dalocskánk) elkezdte saját maga bejárni a világot, és a fekák azt kérdezgetik tőlem, hogy egész biztosan fehér nő vagyok-e 🙂 Csakis ezért volt érdemes saját dalokat gyártani, pedig évekig nem akartuk! Nem titkolt szándékunk a Hard Rock Rising versennyel az, hogy végre itthon is megismerjenek minket. (Az utóbbi pár hétben máris megkerestek minket különböző ajánlatokkal… Hihetetlen, hiszen mi egy hónapja is ugyanazok az emberek voltunk, ugyanabban a zenekarban, a különbség csak annyi, hogy olvastak rólunk.)
    Látjuk, hogy a magyar közönség elnyeréséhez nem elég dalokat írni, mert amíg nem olvasnak rólad, amíg nem szerepelsz a rádióban, tévében, addig nem hallgatják meg a dalodat, és ennek következményeként nem mennek el a koncertedre. Ez nem szégyen, amiről nem tudsz, az nem tetszhet… Az azért ciki, hogy az ismerőseim a Hard Rock Rising kapcsán izgalommal közlik, hogy nahát, milyen jók a dalaink, és én megrökönyödve veszem tudomásul, hogy ezek szerint mindeddig meg sem hallgatták! (???)
    Nagyon szeretnénk olyan koncerten bemutatkozni, ahol végre nem csak a haverok állnak, de eddig erre nem volt lehetőségünk. Sajnos nincsenek ilyen típusú kapcsolataink, nem zenész és nem is híres a família, nincs túl sok pénzünk sem, így olyan helyeken játszhattunk eddig, ahol felkaroltak minket, és ahova idegen még véletlenül sem téved be. Nekünk csak az jutott, hogy ahol próbálunk, és kihallatszik a zene, ott az ablak előtt felugrálnak, és bekiabálnak, hogy ez jó! 🙂 Van, aki be is mer jönni a próbára, mint például egyszer Takáts Tomi… Mindenesetre április 22-én eléneklem azt a kedvenc dalomat is, ami pontosan erről szól, amiket most, itt, Neked leírtam. Nagyon megtisztelnél vele, ha részt tudnál venni az eseményen, szeretettel várunk. Nagyon sok új dalunk van, amiket itt fogunk bemutatni.

  2. Sallai László szerint:

    Köszönöm a hozzászólást. A közönségszavaztatást rettenetesen rossz rendszernek gondolom, pontosan azért, amit írsz: a zene értékének a mozgatható bázishoz nem sok köze van. Ráadásul a tehetségkutató tényleg arról kellene szóljon, hogy olyan zenekarokat ismerhessünk meg, akik nem tudtak eljutni a közönséghez. (Ehhez a témakörhöz éppen aktuális a Stenken minap megjelent Olyan tehetségeket mutatunk, akiket láttunk eleget c. cikk, ami a Nagy-Szín-Pad verseny gyakorlatát bírálja.) Sok sikert kívánok a zenekarnak, ha tudok, ott leszek a HRC-ban.

  3. Timotei VK szerint:

    Örömmel vesszük, ha el tudsz jönni, és köszönjük, hogy foglalkozol a tehetségkutatóval, mert csak így juthat közelebb a zenénk (és a többi versenyző zenéje is) az emberekhez.
    Olvastam a fent említett cikket, hát, nem csodálkozom…
    Még az a szerencse, hogy mi puszta élvezetből zenélünk, így nem kell elkeserednünk az ilyen hírek hallatán. Ez a “világ” erről szól, mindig is tudtuk. Nekünk hosszabb és rögösebb az út, azonban cserébe minden egyes (akár kicsi) csúcs is hihetetlen adrenalint pumpálva belénk, nem kis boldogságot hoz. Nem beszélve arról, milyen felemelő érzés, amikor 2 perc alatt buggyan ki az emberből egy egész dalszöveg a mindeközben szerzett élmények alapján.
    Várunk!

  4. Timotei VK szerint:

    Egy kis örömhír: bejutottunk a döntőbe! 🙂

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top