Nem először hívta fel magára a figyelmet Miló Moiré, amikor néhány hete anyaszült meztelenül flangált végig egy aktkiállításon, tavaly pedig festékkel megtöltött tojásokat dugdosott a vaginájába, majd azokat kilövellve készített festményt. Az eset kapcsán a teljesség igénye nélkül összegyűjtöttük, ki(k)től koppinthatott a magát nagyon is tudatosan építgető svájci performer.
A hölgy ugyanis korántsem találta fel a spanyolviaszt, hiszen a New Yorkban alapított Fluxus csoport egyik tagja például – akkori szemmel nézve – hasonlóan hajmeresztő dolgokat művelt: Shigeko Kubota japán performanszművész 1965-ben alsóneműjéből kikandikáló ecsettel festett képet, amelynek a Vagina festmény címet adta. A VTRE-ben, a Fluxus hivatalos újságjában közölt képeket a proto-feminizmus kiáltványának titulálták akkoriban, noha maga a művész a megállapítás ellen állítólag tiltakozott.
Rá két évre a vállaltan feminista nőművész Valie Export egy müncheni moziban, a szeméremtesténél nyitott farmerban és egy feszes bőrdzsekiben lejtett végig, így hívva fel a figyelmet a nők passzív szerepére. A Genitális pánik (1968) című akció gazdag alapanyagul szolgál a mai napig: Miló Moiré nagy példaképe a szerb származású, és a sokak által szintén vitatott tehetségű Marina Abramovic 2005-ben parafrazeálta Valie Export előadását némi módosítással: a farmer helyett, a vaginájánál nyitott, fekete nadrágot és csizmát viselt, blikkfangos módon pedig kezében egy gépfegyvert szorongatott a New York-i Guggenheim Múzeumban ücsörögve. Őt követte Eve Fowler a sorban, aki ugyanebben az évben rekonstruálta a fentieket annyi különbséggel, hogy ő a bőrdzseki helyett pólót viselt, de a nemiszervénél háromszög alakban kivágott farmer maradt, ráadásul elődjeihez hasonlóan ő is olyan arcot vág, mint aki épp meggyilkolni készül valakit.
A nő, aki a vaginájával köt
Térjünk vissza azonban Moiré PlopEgg No.1. című tojásos vagina akciójára, amikor az Art Cologne-on fényes nappal, meztelenül tolta ki magából a festékkel megtöltött tojásokat, amelyek egy vászonra potyogtak, így formázva egy absztrakt festményt.
Az eset kísértetiesen hasonlít egy 1975-ös, a feminista művészet úttörőjének számító Carole Schneeman előadására, aki egy asztalon álldogálva, csupaszra vetkőzve, a vaginájából húzott elő egy köldökzsinórra emlékeztető, több méteres összetekert papírt, és arról olvasott fel egy szöveget.
A közelmúltban is akad példa ilyen jellegű megnyilvánulásra: két évvel ezelőtt az ausztrál művésznő Casey Jenkins kötött egy szép, hosszú gyapjúsálat a vaginájával egy teljes menstruációs cikluson, vagyis 28 napon át. A hölgy minden egyes nap új gombolyagot helyezett a hüvelyébe, majd lassan és fokozatosan húzta ki magából a fonalat megkötve közben az egyedi kiegészítőt.
Van aki szociális érzékenységből pucérkodik
A sokak szerint abszurd, indokolatlanul meztelenkedő és közhelyes Miló Moiré saját elmondása szerint egyébként egy Abramovic rádióinterjú hallatán döntött úgy, hogy ő maga is tökéletes testével hívja fel magára a figyelmet. Kortársa, a szintén nyilvánosan meztelenkedő francia-amerikai fotós Erica Simone legalább okkal adta ki magát pucér hajléktalannak:
Csak arra akartam felhívni a figyelmet, hogy milyen lenne, ha ismét meztelenül járhatnánk, és így senki nem állapíthatná meg társadalmi státuszunkat.
– nyilatkozta a Mirrornak a művésznő.
A projekt szlogenje egyébként „Semmi sem passzol hozzád annyira, mint te magad”, lényege pedig, hogy úgy fogadd el, és érezd magad jól a bőrödben, ahogy vagy, társadalmi státuszodtól függetlenül.
Ezzel szemben a németországi Münsterben található LWL múzeumba rendezett aktkiállításon meztelenül mászkáló Moiré kisasszony nemes egyszerűséggel a következővel magyarázta pucérkodását:
Meztelen vagyok, akárcsak a műtárgyak. Így válok ezáltal én magam is műtárggyá, és a kiállítás szerves részévé.
Hasonló botrányt kavart tavaly a belga hölgy Deborah de Robertis kitárulkozása is, akit közszeméremsértés miatt tartóztattak le, mert a Musée D’Orsay-ban közvetlenül Courbet A világ eredete című festménye alatt meztelenül, széttett lábakkal ücsörgött, és mutatta meg a nagyérdeműnek a világhírű képen már láthatatlan részeket.
Nem voltunk restek, és megkerestük Miló első, 2013-as videóját is, amelyen egy szál maszkban rohangál a havas éjszakában, jeges testét pedig bőgve olvasztja fel egy kád forró vízben. A felvételt egyébként a népszerű divatfotós élettársa, Peter Palm készítette, aki múzsájaként tekint szerelmére. A pszichológia szakon végzett művésznő egyébként két évvel ezelőtt a The Script System című performanszával vált híressé, amikor is egy düsseldorfi buszon utazgatott meztelenül, miközben testét csak fekete ruhanemű feliratok takarták. Ugyanezt a poént a svájci Art Baselen is lelőtte, bár nagy valószínűséggel így gyorsabban tett szert némi hírnévre, mintha hosszú éveken át tartó rajztanulmányokba fektette volna energiáját.
Kedves bj!
Hirtelen csak ezt a négy cikket/tanulmányt találtam, amelyekben azt írják Marina igenis Kalasnyikovot tartott a kezében. Higgye el, nem én találtam ki.
Ajánlom őket Önnek is:
http://www.a-desk.org/highlights/The-performance-that-never-was.html
http://arthistory.about.com/od/namesaa/a/Artists-In-60-Seconds-Marina-Abramovic_2.htm
http://www.studija.lv/en/?parent=1279
http://elk.library.ubc.ca/bitstream/handle/2429/2489/ubc_2008_fall_tomic_milena.pdf?sequence=1
Keves bj,
Köszönöm a linket! Kijavítottam gépfegyverre, így remélhetőleg pontot tehetünk az „ügy” végére. Nem tudom melyik külföldi lapban írták le először a Kalasnyikovot, és mivel nem vagyok fegyverszakértő, nem feltételeztem, hogy hibáztak, ezért voltam olyan bátor és átvettem.
Valóban kit érdekelnek manapság a tények? Engem annyira nem, hogy a komment elolvasása után azonnal levelet írtam Marina sajtósának, hogy mi az igazság, választ azonban még nem kaptam.
BJ-nek teljesen igaza van. Függetlenül attól, hogy a megjelölt források (tévesen) mit írnak, a „Gentiális pánik” képsorozat középső képén vitathatatlanul egy M16 gépkarabély van a művésznő kezében.
http://en.wikipedia.org/wiki/M16_rifle
A Fluxus nem New York-i, hanem németországi mozgalom, 1962-ben Wiesbadenből indult. Az nagyon fals, hogy Marina Abramovic vitatott tehetségű lenne. Sok műve keltett megbotránkozást, de abszolút az egyik legjelentősebb kortárs művész. Amúgy a 2010-es MOMA-s kiállításán az összes jelentős performanszot és akciót „újrajátszotta” Gina Paine-től kezdve Beuyson át a sajátjáig.