+ Irodalom

Az orosz, aki németül eredt zsidó ősei nyomába

Katya Petrovszkaja

Nem az a fontos kérdés, hogy hol végződik az észlelés és hol kezdődik az irodalom. Mi az, amit szeretne az ember, ez a nagy kérdés.

Én egy mesét írtam. Mintha az aranyalmát ellopták volna a kertből, és el kell indulni megkeresni.

Tele van a terem szerda estén, tolmácskészüléket nem kérő büszke egyetemisták és nagyszülő korú hallgatóság jött el Katya Petrovszkajáért és Halasi Zoltánért a Goethe Intézetbe.

– Te is Oroszországból származol? – kérdezi szomszédomtól az ő másik szomszédja, mindketten fiatal lányok, ég és föld. Nem, feleli a kérdezett, a másik pedig folytatja: – A nagyapám orosz ortodox volt, kilencvenkét évesen pusztult el. Azért mondom, hogy elpusztult, mert rossz volt a kapcsolatunk, vagy dohányzott, vagy piált, vagy nőzött, a szemétláda.

Jó kis bevezetés, gondoltam, egy olyan estéhez, melyen két vezérfonal mentén beleásunk Kelet-Európa múltjába, az eltűnt jiddis kultúra mai napig könyvként is kézzelfogható hatásába. Mert ezért vagyunk itt, megnézni és meghallgatni azokat, akik a témához nyúltak, nem parancsra, hanem erős belső motivációból. Persze tengernyi más is emlékezik a holokausztra, például Ralph Giordano, Hitchkock, vagy Simpsonék. Ez az este azonban más.

A holokausztot, a zsidó nép huszadik századát két utód kétféleképpen közelíti meg. Katya Petrovszkaja Talán Eszter című könyvében, Halasi Zoltán Út az üres éghez című kötetében, mely utószónak indult egy lefordított holokauszt-siratóhoz. Sok út van a feldolgozáshoz: lehet tagadni, lehet a jelenből visszanézni, és lehet valójában és egyúttal képzeletben visszamenni.

Huzat volt akkor is, amikor ott álltam a peronon, és végigpásztáztam tekintetemmel a tetőszerkezet lendületes ívén ékeskedő nagybetűs feliratot: Bombardier. Isten hozta Berlinben. Letapogattam a betű körvonalát, némileg unottan, de ezúttal is elálmélkodva az üdvözlés kegyetlenségén. (Talán Eszter)

Katya Petrovszkaja tizenöt éve él Németországban, és németül írta meg könyvét a saját családjáról.

A könyv fordítás, az eredetije még nem létezik. Azt éreztem, hogy ez a szöveg oroszul nem működik, de németül minden a helyére kerül. Talán egyszerűbb német írónővé válni, mint írónővé válni. Ha oroszul írok, az valamiféle memoár lesz, hiszen ahhoz a néphez tartozom, aki szenvedett és áldozat volt. Ha németül írok, akkor én vagyok, nem zsidó származású, hanem ember. Nem akarok áldozat lenni.

zsidó

Katja nem tartja magát írónak, könyvét sem regénynek. A kérdésre, hogy az utazás Lengyelországba, s hogy ez a nyomozás valóban megtörtént-e, két másik kérdést állított szembe.

Nem az a fontos kérdés, hogy hol végződik az észlelés és hol kezdődik az irodalom. Egy-egy fejezetet az őrültségig kutattam, máshol semmit. Mi az, amit szeretne az ember? Ez a nagy kérdés.

Meg kell kísérelnie az embernek elmenni a saját határaiig, és ha elment oda, ez adja a jogot ahhoz, hogy valamit írjon. Én nem vagyok azonos a történetemmel. Mintha a vér magyarázna valamit. A nagy kérdés valójában: miért ülünk most itt? Ezt is kérdezhetném magamtól.

Halasi Zoltán számára lehetőség adódott, hogy belenézzen a történelem arcába, hogy belülről ábrázolja a holokausztot, mint a kor tanúja. Utószót akart írni Jichak Katzenelson Ének a kiirtott zsidó népről című verséhez, de aztán mélyebbre hatolt a történelemben, és amikor elérte a legmélyebb pontot, valamit kezdeni kellett vele.

Ezt a sokrétű, színes, erős, nyolcszáz éves zsidó tradíciót kitörölték, nem lehet feléleszteni. Én mégis úgy írtam meg, mintha mindennek ellenére létezne, bár nem 1930 nyelvezetén. Szerepjáték volt az egész.

Közös a két íróban, hogy mindketten sokat utaztak, mindketten hat évet dolgoztak a könyvön, hogy szembenéztek a fájdalmas múlt elbeszélésének hogyanjával, s hogy saját bevallásuk szerint nem regényt írtak. De nemcsak a szerzők, a könyvek is beszélgetnek és megérintik egymást, ahogyan Kurdi Imre, a fordító és moderátor fogalmazott. Ezt azonban az olvasónak magának kell megtapasztalnia.

Katya Petrovszkaja: Talán Eszter. Magvető, 2014.

Halasi Zoltán: Út az üres éghez. Jichak Katzenelson: Ének a kiirtott zsidó népről. Kalligram, 2014.

zsidó

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top